Boldogan éltek, míg meg nem haltak.” Ismerős ez a sor? Na és a filmekben közvetített „happy end”? A kultúránkba és a tudatunkba mélyen beágyazódott, hogy életünknek csupa mókának és kacagásnak kellene lenni, tele békével. Reális lenne vajon ez az elvárás? A boldogság tényleg egy elérhető tartós állapot és nem inkább egy érzelem a sok közül? A célnak nem inkább egy tartalmas életnek kellene lennie, amelyben saját értékeink mentén cselekszünk?

Sokunk úgy látja, hogy a boldogság érzete a normál állapot, és ezt kialakítani életünk célja. Sőt, ezen érzés hiányát problémának látják, amit meg kell változtatni. Ezzel szemben az evolúciós pszichológia teljesen mást sugall: általánosan elfogadott tény, hogy az emberi agy hajlamos a negatív torzításra. Az agyi aktivitást vizsgáló tanulmányok kimutatták, hogy az agy aktívabban reagál a negatív képekre, mint a pozitív vagy semleges képekre. Mi is az tehát, amit annyira keresünk? 

A kőkori elme működése

Napjainkban társadalmunk általános életszínvonala magasabb, mint valaha. Bár kétségtelenek a hiányok, de összességében mégis jobb orvosi ellátásban részesülünk, több és jobb élelmiszer áll a rendelkezésünkre, az oktatás szélesebb körben elérhető. Mégis mindenhol ott van az emberi boldogtalanság. Ezt a WHO adatai is alátámasztják, mely szerint megközelítőleg 280 millió ember él depresszióval, és az öngyilkosság a negyedik vezető halálok a 15-29 évesek körében. 

Miért olyan nehéz mégis boldognak lenni? Hogy választ kapjunk erre, vissza kell mennünk az időben. 

A modern emberi elme nagyrészt az elmúlt százezer év során fejlődött, és fő célja az volt, hogy segítsen túlélni a veszélyekkel teli világban.

Ennek hozadéka, hogy még ma is a ránk leselkedő veszélyt keresi, felmér és megítél mindent, amivel találkozunk. Persze mára a veszély már bőven mást jelent: elveszíteni a munkánk, gyorshajtásért büntetést kapni, megalázni magunkat nyilvánoság előtt. Ennek eredményeként sok időt töltünk olyan dolgok fölötti aggódással, amik valószínűleg soha nem fognak megtörténni. 

Az evolúció hozadékának látszik az is, hogy magunkat folyton másokhoz hasonlítjuk. Ez azzal magyarázható, hogy régen a túléléshez szükség volt a csoporthoz tartozásra, ennek eredményeként elménk az elutasítástól azzal véd meg minket, hogy folyamatosan összehasonlít másokkal. 

Innen eredő motívum az is, hogy mindig többet és többet akarunk. A kőkorszaki emberek életében a „minél több, annál jobb” szabály érvényesült. Nem meglepő tehát, hogy elménk ma is ennek megfelelően működik és magasabb státuszra, jobb fizetésre vágyik. Ha ezeket elértük, megelégedünk, de csak egy időre, mert előbb vagy utóbb ismét valamit hajszolni fogunk. 

Összességében tehát úgy néz ki, hogy elménk majdnem a lélektani szenvedésre van ítélve: önmagunk összehasonlítására és kritizálására, arra összpontosítani, ami hiányzik belőlünk, elégedetlennek lenni azzal, amink van, mindenféle ijesztő forgatókönyvet elképzelni, amelyek többsége soha nem fog bekövetkezni. 

 Elménk nem a boldogságra tervezték.

Mi a boldogság? 

A boldogságnak két különböző jelentése van. Általában egy érzésre utal: az öröm, a kielégülés megtapasztalása. Ez mindannyiunk számára kellemes, így nem meglepő, hogy minél gyakrabban meg szeretnénk tapasztalni. Szem előtt tartandó azonban, hogy mint minden más érzés, a boldogság érzése sem tartós. 

A boldogság másik jelentése a gazdag és tartalmas élet. Ha tisztázzuk, hogy mit képviselünk az életben, mely értékek mentén szeretnénk haladni és ezeknek megfelelően cselekszünk, akkor ezt megtapasztalhatjuk. Egy ilyen élet kétségtelenül sok kellemes érzést ad nekünk, de nem óv meg a kellemetlenektől sem, mint a szomorúság, az elkeseredettség, a félelem. 

Ha teljes életet élünk, akkor átérezzük az emberi érzelmek teljes skáláját.

 A negatív gondolatokat és érzéseket megpróbálhatjuk megváltoztatni, vagy elkerülni, azonban ezek paradox módon növelik ezek viselkedésszabályozó hatását. 

Ezzel szemben létezik az ACT (acceptance and commitment therapy – elfogadás és elköteleződés terápia), melynek célja, hogy segítsen gazdag és jelentésteli életet élni úgy, hogy az elkerülhetetlenül felmerülő nehézségeket elfogadjuk, és csökkentjük azok viselkedésre kifejtett hatását. 

ACT

Az ACT modellje szerint a negatív érzések és gondolatok elkerülhetetlen részét képezik az életünknek. Azonban vívódásaink és a különböző mentális problémák abból fakadnak, hogy ezeket megpróbáljuk megváltoztatni, szabályozni, ahelyett, hogy a számunkra fontos értékeket követnénk – ezt nevezik pszichés rugalmatlanságnak. 

Ezzel szemben a pszichés rugalmasság az az interakció, mely során megfigyeljük saját belső tapasztalásaink, majd képesek vagyunk azokkal összhangban, vagy éppen ellentétesen cselekedni, saját értékeink és céljaink irányába. A cél, hogy feladjuk belső élményeink kontrollálására tett – kudarcra ítélt – kísérleteinket, és helyette tudatosítsuk és fogadjuk el őket annak, amik: érzéseknek, gondolatoknak. Ha elsajátítjuk ezt a képességet, akkor teljes és jelentésteli életet élhetünk úgy is, hogy közben időnként negatív élményeket élünk át.

Általában az érzéseket és a gondolatokat cselekvésre való felhívásként érzékeljük. Az ACT elgondolása szerint ezeknek az állapotoknak a megfigyelőjévé kellene válnunk. Mindennapi példával élve: ahelyett, hogy azt gondolnánk „értéktelen vagyok”, például figyeljük meg, hogy „az a gondolatom támadt, hogy értéktelen vagyok”. Ez némi távolságot teremt a gondolati/hangulati állapot és a személy közt. Ez segíthet, hogy ne olvadjunk össze a gondolatainkkal és ne azok határozzák meg a cselekedeteinket. 

Belső tapasztalataink és pszichológiai rugalmasságunk fejlesztésében segítségünkre lehet a mindfulness, vagyis a tudatos jelenlét gyakorlása. Ilyenkor arra figyelünk, ami éppen most körülöttünk vagy bennünk történik. Ebben a cikkünkben olvashattok bővebben erről a módszerről.

Értékek

Ahogy már a fentebbi általános ismertetőben is olvashattuk, az ACT fontos alappillére a személyes értékek megtalálása, és az azok irányába történő cselekvés. Az értékeink tükrözik, hogy mi fontos és jelentőségteljes számunkra, milyen emberek szeretnénk lenni, mit szeretnénk képviselni életünk során. Értékeink irányt adnak és változásra ösztönöznek. 

Az ACT mátrix egy technika, ami segít kiemelni, hogy mi fontos igazán számunkra, és mi állhat az utunkba, és ilyenkor hogyan viselkedjünk. Teret ad arra, hogy elgondolkodjunk azon, hogyan tudunk a kényelmetlen belső tapasztalások ellenére is elmozdulni afelé, amit az életben értékesnek tartunk. Ez egy gyors és egyszerű módszer, amit ezen videó segítségével mi magunk is elvégezhetünk. 

Az ACT tehát új, és sokak számára talán szokatlannak tűnő megközelítéssel fordul a boldogság és az élettel való elégedettség felé. Ahelyett, hogy új technikát tanítana a boldogság keresésére, arra tanít, hogyan lehet felülírni a küzdelmet, a kibúvást és a pillanat elvesztegetését. Segít gazdag és tartalmas életet élni, miközben hatékonyan kezeli a fájdalmat, amely elkerülhetetlenül az életünk része.

Felhasznált irodalom:

Depression. (2021). https://www.who.int/news-room/fact-sheets/detail/depression

Eisenbeck, N., Schlosser, K., Szondy, M., & Szabó-Bartha, A. (2016). Elfogadás és Elköteleződés Terápia: Elméleti háttér és gyakorlati alkalmazások . Psychiatria Hungarica: A Magyar Pszichiatriai Tarsasag tudomanyos folyoirata, 31, 239–247.

Harris, R. (2008). The happiness trap: How to stop struggling and start living (o. x, 246). Trumpeter Books.

You Aren’t Built to be Happy | Psychology Today. (2019). https://www.psychologytoday.com/us/blog/the-second-noble-truth/201907/you-arent-built-be-happy

Szondy, M., Szabó-Bartha, A. Elfogadás és Elköteleződés Terápia: emberkép, alapfogalmak, hatékonyság