A felnőtté válás útvesztőjében – Mit jelent ma felnőttnek lenni?

A felnőttség határai egyre elmosódottabbak, a klasszikus életút mintái pedig gyakran már nem érvényesek. A kérdés nem az, mikor leszünk hivatalosan felnőttek – hanem az, mikor kezdjük annak érezni magunkat. Ez a belső érzés ma fontosabb, mint valaha – cikkünkben éppen ezért ezt a témát járjuk körül.

Mit jelent ma felnőttnek lenni? A kérdés elsőre egyszerűnek tűnhet, de a válasz már korántsem egyértelmű. Míg korábban a felnőtté válás viszonylag kiszámítható állomásokon keresztül történt – iskola befejezése, munkába állás, házasság, gyerekvállalás –, addig napjainkban ez az út sokkal változatosabb, rugalmasabb és egyénibb lett. Egyre kevésbé kötődik meghatározott életkorhoz vagy társadalmi szerepekhez, és egyre inkább belső megélésekhez, személyes döntésekhez és körülményekhez kapcsolódik.

Az is egyre világosabbá válik, hogy a felnőttség nem egy egyszeri fordulópont, hanem egy hosszabb, gyakran hullámzó és újragondolt folyamat. Egyesek hamar kénytelenek felelősséget vállalni, mások hosszabb ideig keresik az irányt, próbálkoznak, újraterveznek. Ebben a sokféleségben nehéz eligazodni, mégis mindannyiunkat foglalkoztat a kérdés: mikortól számítok igazán felnőttnek? És mitől érzem azt, hogy azzá váltam?

Cikkünkből kiderül:

1. Hogyan alakult át a felnőttkorhoz vezető út, milyen belső és külső tényezők befolyásolják ezt a folyamatot?
2. Mi is az a CARES-modell, amely segít megérteni a felnőttség pszichológiai összetevőit?
3. Milyen gyakorlati tanácsok segíthetnek, ha szeretnénk tudatosabban alakítani az önálló életünket?

A felnőtté válás folyamatának átalakulása

A felnőtté válás mindig is az emberi élet egyik legfontosabb fordulópontja volt, de ma már sokkal kevésbé egyértelmű, mit is jelent „felnőttnek lenni”. Régebben a biológiai változások, például a pubertás, valamint a társadalmi mérföldkövek – mint a házasság, a munkába állás vagy a gyermekvállalás – jelentették a felnőttkor világos határait. Ezek a lépések szinte mindenkinél hasonló sorrendben és fiatalabb életkorban zajlottak le.

Napjainkban viszont sokkal többféle út létezik a felnőttség felé. Egyesek hamar munkát vállalnak vagy családot alapítanak, míg mások sokáig tanulnak, utaznak, keresik az útjukat. A felnőtté válás hagyományos állomásai kitolódtak, és nem mindenki jut el mindegyikhez. Emiatt a társadalmi és családi háttér egyre meghatározóbb szerepet játszik: van, aki hosszú ideig számíthat szülei támogatására, másoknak viszont nagyon korán önállóvá kell válniuk.

A pszichológiai kutatások szerint ma sok fiatal inkább belső élményekhez köti a felnőttséget.

Olyan érzésekhez, mint a felelősségvállalás, az önálló döntéshozatal vagy az anyagi függetlenség. Ugyanakkor a teljes függetlenség illúzió, hiszen a felnőttkorra is inkább a kölcsönös függőség jellemző – a családon, barátokon és közösségeken keresztül.

A jogi szabályozás tovább bonyolítja a képet. Egyes jogokhoz, például a szavazáshoz vagy a jogosítvány megszerzéséhez, már 18 évesen hozzá lehet jutni, másokhoz csak később. Az idegtudomány eredményei pedig azt mutatják, hogy:

az agyunk döntéshozatalért felelős részei valójában csak a húszas évek közepére érnek meg igazán.

Mindez oda vezet, hogy a felnőtté válás ma sokkal hosszabb, bizonytalanabb és egyenlőtlenebb folyamat, mint régen. Egyes gyerekek már nagyon korán kénytelenek felnőtt szerepeket vállalni, miközben sok fiatal felnőtt még „hosszabbított kamaszkorban” él.

A felnőttség már nem egy jól körülhatárolható állapot, hanem inkább egy változatos és személyes út, amelyet mindenkinek a saját körülményei és lehetőségei alakítanak.

Felnőtté válás a CARES-modell szerint

A CARES-modell a felnőtté válás pszichológiai alappilléreit írja le. Ezek olyan belső folyamatok és képességek, amelyek meghatározzák, hogy mennyire érezzük magunkat felnőttnek, függetlenül attól, hogy házasok vagyunk-e, van-e gyerekünk vagy stabil karrierünk. A CARES-modell öt területe:

Cognitive Maturity (Kognitív érettség)

Ez jelenti azt a magabiztosságot, amit saját tudásunkkal és képességeinkkel kapcsolatban érzünk. A felnőttséghez hozzátartozik, hogy képesek vagyunk döntéseket hozni, mérlegelni a következményeket, és bízni abban, hogy meg tudunk oldani helyzeteket.

Sense of Aging (Az öregedés tudata)

A felismerés, hogy az élet véges, és az idő előrehalad. Ez nem feltétlenül negatív élmény: sokszor motivál arra, hogy tudatosabban döntsünk, értékesebben töltsük az időnket, és olyan dolgokra koncentráljunk, amelyek valóban számítanak.

Self-Reliance (Önállóság)

A felnőtt lét egyik legfontosabb jele, hogy képesek vagyunk gondoskodni magunkról: anyagilag, érzelmileg és gyakorlati szinten is. Ide tartozik az is, hogy vállaljuk a felelősséget a saját életünkért, és nem másokra várunk, hogy megoldják helyettünk a problémákat.

Eudaemonia (Önazonosság és kiteljesedés)

Ez a görög filozófiából átvett fogalom arra utal, hogy tudjuk, kik vagyunk, mi fontos számunkra, és hogyan akarjuk élni az életünket. A felnőttkor nemcsak a kötelességekről szól, hanem arról is, hogy saját értékeink szerint alakítsuk a mindennapokat, és igyekezzünk harmóniában élni önmagunkkal.

Social Convoy (Társas „kíséret”)

Támogató hálónk és azok a kapcsolataink, amik elkísérnek minket az életünk során. A család, a barátok, a párkapcsolat vagy a közösség mind idetartoznak. Ezek a kapcsolatok folyamatosan változnak, de alapvető szerepet játszanak abban, hogy mennyire érezzük stabilnak és értékesnek az életünket.

Hogyan váljunk felnőtté? – Gyakorlati útmutató

A felnőtté válás nem egyik pillanatról a másikra történik, hanem lassú, sokszor hullámzó folyamat. Mindannyian tapasztaljuk, hogy egyszerre jár vele szabadság és felelősség, öröm és kihívás. Vannak azonban olyan területek, amelyekre ha tudatosan figyelünk, sokkal könnyebbé tehetjük az átmenetet.

1. Ismerjük meg önmagunkat

A felnőtt életben az első lépés, hogy tisztában legyünk az erősségeinkkel és gyengeségeinkkel. Ha tudjuk, miben vagyunk jók, abban még inkább kibontakozhatunk, ha pedig felismerjük, miben van hiányosságunk, azon tudatosan dolgozhatunk. Nem kell mindenben tökéletesnek lennünk, elég, ha elfogadjuk önmagunkat, és fejlődünk ott, ahol szükséges.

2. Tűzzünk ki célokat

Nem mindegy, hogy csak sodródunk, vagy tudatosan építjük az életünket. Jó, ha megfogalmazzuk, mi fontos számunkra: család, utazás, független élet, alkotás vagy valami egészen más.

A célok irányt adnak, és segítenek átvészelni a nehezebb időszakokat is.

3. Tervezgessük a pályánkat

Mindannyian vágyunk rá, hogy olyan munkát végezzünk, ami közel áll hozzánk, de ehhez idő, kitartás és kísérletezés szükséges. A karrierünk elején talán nem a „nagy álommal” kezdünk, mégis minden lépés közelebb vihet hozzá. Fontos, hogy közben tisztában legyünk azzal, mi számít nekünk leginkább: fizetés, munkahelyi közeg, előrelépési lehetőségek vagy a munka–magánélet egyensúlya.

4. Tanuljunk meg bánni az idővel

A felnőtt élet egyik legnagyobb kihívása az időbeosztás. Munka, kapcsolatok, feladatok, saját magunk – mindenért felelősek leszünk. Ha jól gazdálkodunk az idővel, több jut arra, ami igazán számít. Ehhez sokszor le kell mondanunk olyan dolgokról, amelyek nem visznek előre, viszont érdemes időt szánnunk pihenésre és a számunkra fontos emberekre.

5. Bánjunk tudatosan a pénzzel

Pénzügyi önállóság nélkül nem érezzük magunkat igazán felnőttnek. Meg kell tanulnunk költségvetést készíteni, félretenni váratlan helyzetekre, és nem mindent elkölteni rögtön. A spórolás nem lemondásról szól, hanem arról, hogy biztonságot teremtünk magunknak és lehetőséget a jövőre.

6. Építsünk kapcsolatokat

Felnőttkorban nemcsak a tudásunk, hanem a kapcsolataink is kulcsfontosságúak. Egy baráti szó, egy szakmai ismeretség vagy egy támogató közösség sokszor ott is ajtókat nyit, ahol nem is számítanánk rá. Ha ápoljuk a kapcsolatainkat, nemcsak lehetőségeket teremtünk, hanem erőt és biztonságot is nyerünk.

7. Alakítsuk ki a saját otthonunkat

A „saját hely” érzése óriási lépés a felnőttkorban. Legyen az kollégiumi szoba, bérelt lakás, közös albérlet vagy saját otthon, fontos, hogy olyan tér legyen, ahol jól érezzük magunkat, és ami tükrözi a szükségleteinket.

8. Fejlesszük a „soft skilleket”

A szakmai tudás mellett egyre inkább számít, hogyan kommunikálunk, hogyan oldjuk meg a konfliktusokat, mennyire tudunk együttműködni másokkal. Ezek a készségek segítenek abban, hogy hosszú távon is sikeresek és kiegyensúlyozottak legyünk.

A felnőtté válás nem célvonal, amit átszakítunk, hanem egy élethosszig tartó tanulás arról, hogyan legyünk jelen a saját életünkben. Néha gyors döntéseket kell hoznunk, máskor elbizonytalanodunk, újratervezünk, vagy éppen újra megtanulunk bízni másokban. A felnőttség nem egy tökéletes állapot, hanem képesség az egyensúlyra – felelősség és szabadság. Végső soron nem az számít, mások minek látnak bennünket, hanem hogy mi hogyan alakítjuk azt az életet, amit élni szeretnénk.