A Greta Thunberg–jelenség

Greta Thunberg korunk leghíresebb tizenhat évese, aki történelmet ír, ha lesz még egyáltalán történelem. Mit szeretne a fiatal aktivista? Követelései közé tartozik, hogy tartsuk be a párizsi klímaegyezményt és hirdessük ki a nemzetközi klímavészhelyzetet. A cikkünkből kiderül, hogy hogyan segítette Asperger-szindrómája a sikerességét, miért van hatással mindnyájunkra, és hogy miért kelt ellenszenvet egyes emberekben.

Greta nyolcéves korában látott egy dokumentumfilmet a klímaváltozásról, amely megváltoztatta az életét. Nem hagyta nyugodni a téma, elkezdett rengeteget olvasni, kutatni. 2018. augusztus 20-án, amikor mi a tűzijátékra készültünk, Greta úgy döntött, kimegy a svéd parlament elé tüntetni a klímahelyzetért. 2019 márciusában 1.6 millió ember tüntetett vele a világ 125 országában. Azóta híresség lett, beszédeket tart fiataloknak, felnőtteknek és politikusoknak. Jelölték a Nobel-béke díjra.

Greta diagnózisai

Greta tizenegy éves korában lett depressziós és evészavaros. Aspergerrel, kényszerbetegséggel és szelektív mutizmussal diagnosztizálták.

Az autizmus spektrumzavar egy biológiailag meghatározott fejlődési zavar, melyet egy autisztikus diád jellemez: minőségi eltérés a kommunikációban és szociális interakcióban, valamint a viselkedésszervezésben.

Balázs Judit gyermek- és serdülőpszichiáter szerint nehéz Greta magasan funkcionáló autizmusáról beszélni, mivel nem találkoztunk vele. Az nyilvánvaló, hogy jól ellátja feladatait, és jó rálátása van a helyzetre. Greta úgy gondolja, az Asperger segít neki a direkt, őszinte kommunikációban. Nem tud kedvesen fogalmazni, mint mások. A diagnosztikai kézikönyv alapján „nehézséget okoz annak megítélése, hogy milyen viselkedés illik a különböző szociális helyzetekhez”. Ráadásul a szelektív mutizmus folyamán „nem képes beszélni olyan konkrét társas helyzetekben, melyekben elvárják tőle a beszédet”.

A klímahelyzetben Greta úgy véli, muszáj beszélnie.

Ugyanakkor az Aspergerben a „szenzoros ingerekre adott túlzott vagy csökkent reakció” is jellemző mintázat, amelyről a fiatal aktivista is beszámol. Amikor egy tömeg előtt beszél, próbál inkább a saját szavaira koncentrálni, semmint az emberekre. Emellett ijesztőnek élte meg az utcai zajokat, amikor először New Yorkba érkezett. Továbbá nagyon érzékeny az ízekre, szagokra: minden ételt feltét, szósz nélkül fogyaszt.

A betegség nem csak mássá teszi, de segít is neki, hogy másképp gondolkodjon. Az autizmus spektrum zavar egyik jellegzetessége a „jelentősen korlátozott, szűkkörű érdeklődés, amelynek intenzitása vagy tárgya abnormális”. Ez megmagyarázza, hogy Greta miért foglalkozott sokkal többet a klímaváltozással a dokumentumfilm megnézése után, mint társai.

Ezenkívül az autizmusra jellemző a „fejlődési szintnek megfelelő kortársi kapcsolatok kifejlesztésének hiánya”. Az aktivista egyszer úgy fogalmazott, hogy neki „nem kell barát, mert a barátok gyerekek és minden gyerek gonosz”. Ehhez persze hozzájárult az a mérhetetlen bullying is, amit az iskolában megtapasztalt.

Miért hiteles?

Greta más, mint a többi gyerek. Egész nap cikkeket olvas, statisztikát készít, elemzéseket keres a klímaváltozásról. Összehasonlít mindent, hogy a legkevésbé környezetromboló opciót válassza. Vágóhídon készült képeket válogat egy felhíváshoz, a televízió előtt rászól az épp beszélő politikusra. A fiatal aktivista már az öltözködésével, megjelenésével azt sugallja, hogy nem a követőkért csinálja, amit csinál. Az, hogy híres lett, nem várt eredménye a kezdeményezésének. Úgy véli, ez csak katalizátora lehet a kitűzött cél elérésének.

Szerinte a társadalomban csak a szociális kompetenciának, pénznek és a külsőnek van értéke, az igazság pedig olyan dolog, amit pénzért vesznek nagyvállalatok. Ezzel kongruensen is viselkedik: neki nem a külső számít. Ráadásul saját igazságot hirdet. Több ezer tudós igazságát, amiért nem fizet senki. Összességében tehát szerepazonosan viselkedik, és ez kiemelkedő faktor a pszichológiai meggyőzésben.

Miért nem szeretjük Greta Thunberget?

Mert félünk a változástól. „Mert ő látta azt, amit mi többiek nem akarunk látni.”- fogalmaz Greta édesanyja, Malena az Ég a házunk című könyvben. „Akik nem értik, mennyire súlyos a helyzet, azoknak teljesen érthetetlen lehet, hogy miért kell iskolasztrájkot folytatni az éghajlat védelmében. És mivel szinte senki nem tudja, milyen súlyos a helyzet, így szinte senki nem is fogja megérteni. Nagyon fognak gyűlölni engem.”- mondta a serdülő szüleinek a sztrájkra készülve.

Egy korábbi, klímaszorongásról szóló cikkünkben pedig Kőváry Zoltán leírja, hogy „Karl Jaspers német egzisztencialista filozófus határhelyzeteknek nevezi azokat a kritikus szituációkat, amikor elkerülhetetlenül szembesülnünk kell létezésünk megváltoztathatatlan feltételeivel.„

Aki képes a kognitív disszonancia csökkentésére, és alkalmazza azt a klímaváltozásra, - ezzel lenyelve a hazugságot, elkerülve a krízist- az rettentően dühös lesz Greta beszédei hallatán. De miért lesz dühös? Mert provokálva érzi magát, mert tudja, hogy ha nem is tehet róla, tehet ellene. Érzi a gyomrában a hazugságot. Ám, ahogyan az aktivista mondani szokta, a „házunk ég”.

Szálkai Kinga előadása az októberi, Corvinuson tartott Klímapara című konferencián is erre a témára hegyeződött ki. Szerinte Greta egy olyan biztonságiasítási folyamatot indított el, amelyet katasztrófahelyzetekkor szokás kihirdetni és ettől ijedtek meg az emberek. Az egyik eredménye ennek a folyamatnak, hogy bűntudatot érzünk a repülés vagy a papírpohár használata miatt, sőt, mi több, ökogyászt élünk át. Mivel a kibocsátás hatvan százalékáért vállalatok és intézmények felelnek, Greta nem csak az egyéneket, de az intézmények vezetőit is megkérdőjelezi. Emiatt nyilván mindenki nagyon feszült lesz. Ha valaki nem kedveli őt, akkor az azért van, mert kényelmetlen kérdéseket tesz fel, amelyek közül valamelyikben biztosan érintettek vagyunk. A düh és bűntudat helyett jó lenne végre rátekinteni a kognitív disszonancia keltette szakadékra, és tudatos cselekvéssel egy hidat építeni a redukció helyett. A Postillon nevű német szatirikus lap olyan dolgokat sorol fel annak okául, hogy miért nem kedveljük az aktivistát, hogy copfos, vagy hogy mi akartunk az ENSZ klímacsúcson beszédet tartani. Ám a legfőbb ok a viccet félretéve mégis csak az,

hogy igazat mond.

Greta szerint az őt gyűlölő emberek hasznosak is lehetnének. Ahelyett, hogy róla beszélnének, tehetnének valamit a klímahelyzet érdekében.

Mik a tények?

• A szegényebb réteg a világ szén-dioxid-kibocsátásának csupán 10%-áért felel, a többi ember felel 30%-ért, a maradék 60% pedig az állami vállalatok és kereskedelmi cégek számlájára írható, emiatt globális összefogás szükséges.

• Az össz-szén-dioxid-kibocsátásból 2% miatt felel a repülés és hajózás, 8% miatt az összes ruha- és cipőgyártás, 15% miatt pedig a hús- és tejtermékek előállítói a felelősek.

• 2020-ra csökkentenünk kellene a kibocsátást úgy, hogy két fokos maradjon a növekedés.

• 2030-ra 55%-kal kevesebbre, 2050-re pedig nettó nullára szeretnénk a szén-dioxid kibocsátást csökkenteni.

• Ehhez évenkénti, az eddigihez képest 3%-os csökkenést kéne elérnünk, ám a 2018-as évben 2%-os növekedést mutattak ki.

• Jelenleg emiatt 5% az esély arra, hogy be tudjuk tartani a Párizsi Egyezmény két fokos célkitűzését.

• Amennyiben nem tartjuk be, halálos hőhullámokra, romló élelmiszerbiztonságra, erdőtüzekre, szárazságra, a sarki tengeri jég olvadására, özönvízre, tengerszint-emelkedésre és további állatfajok kihalására számíthatunk.

Mit tegyünk?

Mindenki meg kell értse a krízist, valamint a globális beavatkozás szükségszerűségét. Ám az egyéni életében mindenki véghezviheti a szükséges változásokat. Ahogyan Greta édesanyja is fogalmaz,

„Mely repülőutak feleslegesek? Az én repülőútjaim. Ugyanolyan feleslegesek, mint a húsfogyasztásom és a vásárlásaim.”

Greta szerint mindenki szeretne olyan dolgokat, amiknek nagy a szén-dioxid-kibocsátásuk, mint a sportautó, magánrepülő. Ezt a gondolkodást kell megváltoztatni. Mel Robbins Ted előadásában kifejti, hogy azért nem változunk meg, mert azt hisszük, egy napon majd úgy fogunk felkelni, hogy készen állunk rá és akarjuk. Ez egyszerűen nem igaz. A változást ugyanis senki sem szereti. Akaraterő kell hozzá és kitartás. Ne várjunk egy olyan napra, ami nem létezik, kezdjük el a klímatudatos életmódot most!