A halogatás pozitív arca – vajon tényleg létezik?

A halogatás nemcsak a rossz időmenedzsmenttel áll kapcsolatban, hanem egy komplex jelenség, amely több kutató kíváncsiságát is felébresztette már. A halogatás összefüggésben van a szorongással, a csalódottság érzésével és a szégyennel. Ha ennyi negatív érzelem és hatás párosul hozzá, mégis miért olyan nehéz kiiktatnunk az életünkből? A válasz: a halogatás pozitív hatásai miatt. Vajon milyen előnyei lehetnek ennek az egyébként rengeteg kellemetlenséget okozó jelenségnek? Kik az aktív és a passzív halogatók? Cikkünkből kiderül.

Talán már mindnyájan megígértük magunknak legalább egyszer az életünkben, hogy többé nem hagyjuk az utolsó pillanatra a feladatainkat. Ismerősek lehetnek a következő ígéretek:

• „Jövőre már a szorgalmi időszakban elkezdem a felkészülést a vizsgáimra.”
• „Soha többé nem hagyom a beadandóm megírását a leadási határidő előtti utolsó pár órára.”
• „Ha legközelebb elvégezhetek egy feladatot már hétfőn, nem halasztom azt a hét második felére.”

Kétségtelen, hogy legtöbben már próbáltunk megküzdeni a halogatással, de ha ennyire le akarjuk győzni, mégis miért olyan nehéz elérni a változást? A halogatásra általában negatív dologként gondolunk. Az igazság azonban az, hogy a halogatásnak számos előnye van, bár a legtöbbször nem szívesen valljuk be magunknak, hogy épp ezeket az előnyöket élvezzük.

Miért halogatunk?

• El akarjuk kerülni a feladattal járó szorongást – mert például nem érezzük magunkat kellően kompetensnek annak elvégzésére.
• Arra számítunk, hogy a probléma megoldódik, amíg nem foglalkozunk vele.
• El akarjuk kerülni a kudarcot.
• Ha elnapoljuk a teendőinket, talán időközben valaki felajánlja, hogy segít nekünk vagy épp átveszi tőlünk a feladatot.
• Szívesen végzünk olyan tevékenységet, amely kellemes érzésekkel tölt el minket – ezekért pedig gyakran könnyen feláldozzuk a teendőinket. Igen, az órákig tartó állatokról szóló videók nézése a Youtube-on is ebbe a kategóriába tartozik, pláne, ha eközben épp egy feladat vár arra, hogy megoldjuk.

Ezeken felül azonban más előnye is akadhat a halogatásnak. Attól függően, hogyan gondolkodunk saját időkezelési képességeinkről, illetve hogy szeretünk-e nyomás alatt dolgozni, a halogatás akár javíthat is későbbi eredményeinken. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy a teendők elnapolását tudatosan és ne szorongóan éljük meg.

Aktív vs. passzív halogatás – az érem két oldala

Akadnak olyan halogatók, akik szándékosan késleltetik a feladataik megoldását, mert hatékonyabbak, ha azt érzik, hogy közeledik a határidő. Ők az aktív halogatók. Az különbözteti meg őket passzív társaiktól, hogy ők nem elszenvedői a halogatásnak, hanem úgy érzik, tudatosan és célirányosan irányítják és használják idejüket. Döntéseik és elnapolt teendőik nagy nyomást gyakorolhatnak rájuk, összességében viszont alacsonyabb stressz-szinttel jellemezhetőek, és magasabb önhatékonyságot mutatnak, mint a passzívak. A közeledő határidő nem megbénítja vagy határozatlanná teszik őket, hanem éppen hogy motiváltabbá. Az aktív halogatók „adrenalin-löketet” kapnak az utolsó pillanatban elvégzendő feladatoktól, élvezik a kihívást, egy passzív halogató pedig leginkább leblokkol, komoly aggodalmat él meg, bűntudata van és szorong.

A két típusú halogató közötti különbség érzelmi, gondolkodásbeli és viselkedésben megnyilvánuló különbségekben is megragadható. Mindez azt jelenti, hogy míg egy passzív halogató a körülményeinek és a nem tudatos döntéseinek az „áldozata”, az aktív halogató érzelmileg pozitívan éli meg a jelenséget, tudatosan dönt a teendői halasztásáról, de időre elvégzi a feladatait.

Bár tudjuk mérni az időt, az idővel kapcsolatos élményünk szubjektív. Az aktív halogatók és a nem halogatók nagyban hasonlítanak egymásra, ami az idővel kapcsolatos megélésüket illeti. Könnyen és jól terveznek, reálisan látják a feladataik elvégzéséhez szükséges időt. A passzív halogatók viszont gyakran rosszul mérik fel, mennyi időre van szükségük, így pedig elveszítik kontrollérzetüket a folyamatban, a teendőik pedig gyakran árván maradnak.

Ha akadt már valaha problémánk a halogatással, akkor gondoljunk vissza a megélt helyzetre, és vizsgáljuk meg, hogyan éreztük magunkat. Szorongással töltött el vagy inkább energiát adott a gondolat, hogy szorít minket a határidő? Leblokkoltunk vagy inkább szárnyaltunk? Tudatosan döntöttünk a dolgok elnapolásáról, vagy így próbáltunk megküzdeni azzal, hogy aggódunk a feladat kimenetele miatt? Ha aktív halogatónak látjuk magunkat, akkor „nincs mit meggyógyítanunk”. A halogatás egészen addig pozitív hatással is lehet ránk, amíg nem társul hozzá bénító szorongás. Ha viszont a passzív halogatás jeleit véljük felfedezni magunkon, akkor érdemes minél hamarabb lépni az ügyben!

Első körben szerezzünk be egy határidőnaplót, de az is segíthet, ha bevonunk valakit a feladatainkba! Elkötelezettebbek lehetünk, ha valaki más is tud arról, hogy épp dolgunk van. Az is fontos, hogy megszabaduljunk a „katasztrófa-gondolatoktól”. Ha egy feladat túl nehéznek is tűnik, érdemes mégis inkább azt választani, hogy belevágunk, mert a passzív halogatással járó stressz hosszú távon sokkal elviselhetetlenebb, mint maga a feladat. Végezetül még egy tippünk: jutalmazzuk meg magunkat, ha időre elkészülünk valamivel!