A 7 főbűn pszichológiája: Fösvénység – boldogít-e a pénz?

Cikksorozatunk második részében a fösvénység pszichológiáját járjuk körül. Jó úton halad a kapzsi ember a boldogság felé? Boldogít a pénz? Milyen pszichológiai haszna van a pénzcentrikus gondolkodásnak? Cikkünkből kiderül!

A boldogságszakértők egyik legnagyobb jelentőségű kutatási kérdése, hogy vajon boldogít-e a pénz. Úgy tűnik azonban, hogy a különböző kutatások egymásnak ellentmondó eredményeket szültek. A Princeton Egyetem kutatói 2010-es tanulmányukban például azt fogalmazták meg, hogy a pénz boldogít, de csak egy bizonyos szintig. A kutatók ezt a limitet egész konkrétan évi 75 ezer dollár jövedelemig húzták meg. Szerintük minél inkább ez alá esik valaki éves keresete, annál boldogtalanabbá válik. Ugyanakkor arra jutottak, hogy 75 ezer dollár felett bármennyivel is nagyobb valaki fizetése, nem hoz számára nagyobb boldogságot.

A Pennsylvania Egyetem szakértői friss kutatásukban azonban ellent mondtak a fentieknek: eredményeik azt mutatták, hogy a több pénz több boldogsággal és nagyobb elégedettséggel is jár. Ez részben azért lehetséges, mert a pénz ad egyfajta kontrollérzetet, ami miatt ura lehetünk az életünknek, és több lehetőséggel élhetünk. Másfelől pedig sokan a pénzre nem szimpla eszközként tekintenek, hanem a siker mértékegységét látják benne. Így az ilyen egyének több pénz birtoklása esetén boldogabbak.

Leaf Van Bovent a Coloradói Egyetemről és Thomas Gilovichot a Cornell Egyetemről megint csak másképp vélekedett a pénz és boldogság kapcsolatáról. Ők a kutatásaik során arra jutottak, hogy

nem a pénz boldogít, hanem az amire költjük.

Vizsgálatuk során két csoportra osztották egyetemi hallgatókból álló vizsgálati személyeket. Az egyik csoporttól azt kérték, idézzenek fel egy olyan eseményt, amiért 100 dollárnál többet fizettek. A másik csoporttól viszont azt kérték, hogy emlékezzenek vissza egy olyan kézzel fogható tárgyra, amelyért ugyancsak ekkora összeget adtak ki. Ezt követően felmérték, hogy a kiadás mennyiben járult hozzá a boldogságukhoz. A diákok válaszában jól kirajzolódott, hogy a koncerteken, éttermekben, színházakban, esetleg sípályán szerzett élmények messze lekörözték a ruhákat, ékszereket, tévékészülékeket, és az egyéb anyagi javak nyújtotta örömöket. Gilovicho és Van Boven ezek alapján azt fogalmazta meg, hogy az átélt pillanatok sokkal inkább megmutatják, hogy kik is vagyunk valójában. Ez nem jelenti azt, hogy a tárgyi környezetünk, anyagi javaink ne fejeznének ki sokat rólunk (pl. ruháink, szobánk, könyveink, stb.), de az élményeink beszédesebbek. A kedvenc ruhánkat idővel megunhatjuk, a telefonkészülékünket lecserélhetjük,

de a szép emlékek tartósak maradnak.

Ehhez szorosan kapcsolódik Jézus mondása: “Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is." (Mt 6,20-21) Jézus szerint sem érdemes anyagi javakra koncentrálnunk, hiszen azok mulandóak. Amennyiben viszont lelki kincseinkre koncentrálunk, jó úton haladunk.

Csak a pénzen jár az agyad?

Bizonyára mindegyikünknek van legalább egy olyan ismerőse, akinek csak a pénz körül forog minden gondolata. Az ilyen egyéneknek az az általános társadalmi megítélése, hogy önzőek, kapzsik és könyörtelenek. De vajon milyen egyéb hozadékokat von maga után a pénzcentrikus gondolkodás? Ez foglalkoztatta Kathleen Vohs-t is, aki egy igazán szemléletes vizsgálatban tárta fel, hogy a pénzközpontú beállítódású egyének bele tudnak-e látni mások helyébe, képesek-e mások szemüvegén keresztül észlelni a valóságot. Ezt a képességet perspektívafelvételnek nevezzük. Vohs vizsgálati személyeinek egy csoportját arra kérte, hogy dominánsan használt kezük mutatóujjával rajzoljanak fel egy S betűt a homlokukra. Ha a kísérleti résztvevők jobbról balra haladva kezdték az S betűt rajzolni, az arra enged következtetni, hogy saját nézőpontjuknak megfelelően írták fel az S betűt. Amennyiben viszont balról jobbra haladtak a kanyarulattal, akkor mások perspektíváját vették fel rajzolás közben. A másik csoportnak pedig nem egyszerű S betűt kellett rajzolni, hanem egy dollárjelet. Ez csupán egészen kicsi módosításnak tűnhet elsőre, hiszen formáját tekintve nagyon hasonló a minta, de fogalmilag annál nagyobb a különbség. A dollárjelet rajzolókban ugyanis aktiválódott a pénzfogalom. Ebben a csoportban kevésbé vették át mások nézőpontját, mint azok, akik szimpla S betűt írtak. Ez elsőre fösvénységnek és erkölcstelenségnek hathat, ám Vohs értelmezésében a

pénzközpontú gondolkodásnak megvan a maga erkölcsössége.

A pénzzel előhangolt emberek szerinte preferenciát mutatnak az olyan cserealapú kapcsolatok iránt, amelyek egy nagyon is demokratikus elv alapján működnek, hiszen a pénzre fókuszált gondolatok erősítik a piaci szabályok iránti érzékenységet.

Simon M. Laham szociálpszichológus szerint a pénzzel való kapcsolatunk összetett. Egyfelől boldogságot eredményezhet, és kontrollérzetet nyújthat. Ha azonban nem pusztán praktikus eszközként tekintünk rá, hanem túl nagy jelentőséget tulajdonítunk neki, könnyen eltévedhetünk a rossz döntések sorában. A fösvénység, kapzsiság kitakarja szemünk elől azokat az értékeket, amelyek pénzzel nem vásárolhatók meg, és még csak nem is kézzel foghatóak. Tartsuk szem előtt a teve a tű fokán hasonlatot! A pénzcentrikus gondolkodás önmagában nem bűn, de a túlzott anyagiasság eltéríthet bennünket a jó útról.