Bizonyított tény, hogy a rendszeres sport jótékony hatással van a stresszkezelésre és a megküzdésre, amelyek a reziliencia szerves részét képezik. Ezek alapján felmerül a kérdés: vajon a rendszeresen mozgó fiatalok reziliencia szintje magasabb az egyáltalán nem sportoló társaikénál? Cikkünkből kiderül! Az írás alapjául a KRE Pszichológiai Intézetben végzett kutatás szolgált.
A reziliencia komplex jelenség, ezért nehéz jól definiálni. Eleinte csak a szélsőségesen rossz helyzetek áldozatai körében megmutatkozó megbirkózó és öngyógyító képességet értették rajta, de ennél jóval összetettebb definíciók is léteznek rá. A pszichológiában lényegében azt a képességet jelöli, hogy az ember gyorsan vissza tudja nyerni eredeti, jó állapotát egy trauma vagy nehéz élethelyzet átélése után. A reziliencia több, mint az élet stresszes eseményeinek túlélése, és nem egyenértékű a sebezhetetlenséggel. Ugyanakkor összhangban van a sikeres szabályozással, a viselkedés szabályozásával és egy előzetes egyensúlyhiányos állapot utáni egyensúlyra való törekvéssel.
A reziliencia fontos ahhoz, hogy a sportolók le tudják küzdeni a feszültsége
A sportolók már nagyon fiatal koruktól kezdve versenyhelyzeteknek vannak kitéve. Mivel rendszeresen meg kell küzdeniük a versengéssel járó stresszel,
az élet egyéb területein is jobban kezelik a feszültséget és a nehézségeket is.
Ezekből arra lehet következtetni, hogy a sportolók reziliencia szintje magasabb, mint a nem sportolóké.
Számos kutatás rávilágított arra, hogy a testmozgás a stresszel való megküzdés hatásos eszköze. A sportolók énképe, szorongási és megküzdési mechanizmusai jobbak már pubertás korban is. A magasabb önértékelés pedig együtt jár a hatékonyabb megküzdési mechanizmusokkal, valamint alacsonyabb szorongásszintet és teljesítményigényt is okoz. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a sportolás pozitívan hat az énképre és a megküzdésre, valamint csökkenti a szorongás mértékét is. Továbbá jótékony hatással van a pszichológiai stresszélményre, a mentális jóllétre, a depresszióra, az ellenségeskedésre és a betegségkockázatra is.
Többek között a pozitív pszichológia is megfelelő elméleti modellként szolgál a sporttal kapcsolatos stresszel való megküzdés vizsgálatára. A reziliencia a működés egyfajta módja, amely előrejelzi a pozitív adaptációt kockázat vagy kedvezőtlen körülmények fennállásakor úgy, hogy méri a kockázatnak való kitettség szintjét és a pozitív adaptációt.
Egy másik pszichológiai konstruktum, mely döntő a sportolói teljesítményben, a szívósság. A szívósság három, egymással kapcsolatban lévő diszpozíció jelenléte által meghatározott: elkötelezettség, kontroll és kihívás. Ez egy olyan pszichológiai stílus, amely kapcsolatban áll a rezilienciával, az egészséggel és a jó teljesítménnyel stresszes feltételek esetén. Vizsgálatok kimutatták, hogy a szívósság és a reziliencia pozitív kapcsolatban áll a sportolói teljesítménnyel és a pszichológiai jólléttel. Ezért helytálló lehet a feltételezés, hogy a sport pozitív hatással van a rezilienciára.
Hogyan hat a sport a lelki állóképességre?
A kutatásom során vizsgált ötven serdülőt két csoportra osztottam aszerint, hogy rendszeresen sportolnak-e, vagy sem. A reziliencia pontszámok, amiket a Connor – Davidson Reziliencia Kérdőív segítségével vettem fel, azt mutatják, hogy a sportolók lelki állóképessége jobb, mint az egyáltalán nem mozgó társaiké. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a két csoport reziliencia szintje között szignifikáns különbség van, ami azt jelenti, hogy
A rendszeres sport pozitívan befolyásolja a reziliencia szintet.
A sportolóknak folyamatosan meg kell küzdeniük a rájuk nehezedő nyomással és a stresszel, ezt pedig a reziliencia segítségével tudják megtenni. Szerencsére a lelki állóképesség fejleszthető, ezért nagyon fontos, hogy minél több edző és sportoló tudja, mekkora szerepet játszik a reziliencia az optimális sportteljesítmény elérésében.
