Életünk a legféltettebb kincsünk. Éppen ezért igyekszünk mindent megtenni azért, meghosszabbítsuk – egészségesen élünk, odafigyelünk magunkra. Hogyan jut el valaki mégis oda, hogy többé már nem látja járható útnak a létezést? Cikkünkben az öngyilkosság pszichológiai aspektusaival foglalkozunk.

A CDC adatai szerint 2022-ben a valaha volt legmagasabb arányt érte el az öngyilkosságok száma Amerikában, 25 és 45 év között pedig a második leggyakoribb halálok. Magyarországon ezzel szemben 1990-től folyamatos csökkenő tendencia figyelhető meg, 2022-ben 1647 szándékos önártalom következtében történt elhalálozást adminisztráltak. A médiában ugyanakkor heti szinten láthatunk különböző eseteket és ezek csak azok, melyek nyilvánosságra kerülnek. A szakértők is úgy látják, ez az arány várhatóan növekvő tendenciát mutat majd, ezért is fontos megvizsgálni a szuicidum mögött rejlő pszichológiai aspektusokat.

Az öngyilkosság modelljei

Alapvető vágyunk, hogy mindent megértsünk. Az öngyilkosság témaköre is régóta foglalkoztatja az embereket, így természetesen a pszichológusokat is. Az évtizedek során több tucat elmélet látott napvilágot, ezek közül vizsgálunk meg most néhányat.

Freud elmélete szerint az élet- és halálösztön folyamatos harcot vív bennünk.

Az életösztön legfőbb feladata a túlélési szükségletekkel kapcsolatos feszültség csökkentése, a halálösztön ezzel szemben magának az életnek a feszültségét próbálja megszüntetni.

A pszichiáter szerint az öngyilkosság abból az elfojtott korai vágyból ered, hogy másban kárt tegyünk. Tehát a külső halálvágy internalizálásával, azaz belsővé tételével tulajdonképpen önmagunk ellen fordítjuk pusztító energiáinkat. Menninger erre a gondolatmenetre csatlakozva azt állította, hogy minden öngyilkosság egy visszafordított emberölés, vagyis „180 fokban elkövetett gyilkosság".

Ő konceptualizálta az öngyilkossági triádot, amely az ölés vágyából (gyilkosság), a vágyból, hogy megöljenek (bűntudat) és a halál vágyából (depresszió) áll. 

Shneidman az öngyilkosság tíz közös tényezőjét határozta meg:

  • megoldáskeresés

  • a tudatosság megszűnése

  • elviselhetetlen pszichológiai fájdalom

  • frusztrált pszichológiai szükségletek

  • reménytelenség és tehetetlenség

  • ambivalencia az élet és a halál iránt

  • az életképes alternatívák beszűkülése

  • menekülés magától az élettől

  • a szándék kommunikációja

  • és az élethosszig tartó diszfunkcionális megküzdési minták

Szerinte az öngyilkosságot a pszichés fájdalom okozza, egy intenzív és elviselhetetlen érzelmi fájdalom, amely különbözik a depressziótól és a reménytelenségtől. A meggyötört egyén addig keresi fájdalmának enyhítését, amíg nincs más megoldás, mint a halál. Kétféle szükségletet tételezett fel: elsődleges vagy biológiai, és másodlagos vagy pszichológiai szükségleteket.

Az élethez nélkülözhetetlen pszichológiai szükségletek közé tartozik többek között a szeretet és az összetartozás, a kontrollérzet, a pozitív énkép és az értelmes kapcsolatok. Ezeknek a szükségleteknek a kudarcok, elutasítások és veszteségek általi frusztrációja vezet a pszichés fájdalom kialakulásához.

Öngyilkosság a fiatalok között

A halálról sosem könnyű beszélni, különösen nehéz érzelmek telepednek azonban az emberre olyankor, amikor fiatalok öngyilkosságáról hallunk. A fiatalok körében (15-24 év között) az öngyilkosság mögött meghúzúdó főbb okok sokszor hosszú távon fennálló nehézségek, például nem kezelt depresszió, személyiség- vagy kapcsolati problémák. Fontos tényezők emellett az alábbiak is:

Társadalmi és gazdasági hátrányok: A szociálisan hátrányos helyzetű családokból származó vagy gazdasági nehézségekkel küzdő fiataloknál megnő az öngyilkossági hajlam kockázata. 

Gyermekkori és családi hátrányok: Ha valaki olyan családban nő fel, amelyet házassági diszfunkció, károsodott szülői magatartás, gyermekbántalmazás és szülői pszichopatológia jellemez, az növeli az öngyilkos magatartás kockázatát.

Egyéni sebezhetőség: Bizonyos személyiségjegyek, genetikai háttér vagy biológiai hajlam növelheti az öngyilkos viselkedés kockázatát a fiataloknál. 

Fontos megjegyezni, hogy a fiatalok öngyilkossága gyakran inkább több tényező együttesének, mint egyetlen oknak az eredménye. 

Az öngyilkosság megelőzése

Legfontosabb feladatunk egyértelműen az öngyilkosságok megelőzése, melyre három stratégiát különíthetünk el.

Elsődleges megelőzés: Ez a stratégia az új öngyilkossági esetek számának csökkentésére összpontosít. Magába foglalja a pszichiátriai rendellenességek, különösen a hangulatzavarok hatékony kezelését. Emellett a társadalmi, gazdasági és biológiai feltételek módosítása, például a szegénység és az erőszak csökkentése, valamint az egészséges életmód népszerűsítése is hozzájárulhat az elsődleges megelőzéshez.

Másodlagos megelőzés: A másodlagos megelőzés célja az öngyilkossági kísérlet valószínűségének csökkentése a magas kockázatú egyéneknél. Ez magába foglalja a meglévő pszichiátriai betegségek diagnosztizálását és kezelését, az öngyilkossági kockázat felmérését, valamint a rendkívül halálos öngyilkossági módszerekhez, például a fegyverekhez való hozzáférés csökkentését.

Harmadlagos megelőzés: A harmadlagos megelőzés célja, hogy csökkentse az ismételt öngyilkossági kísérlet kockázatát azoknál az egyéneknél, akik már tettek öngyilkossági kísérletet. Ez magában foglalja a megfelelő utógondozás, támogatás és kezelés biztosítását a jövőbeli kísérletek megelőzése érdekében.


Akik itt maradtak

Ha közeli hozzátartozónk, ismerősünk követ el öngyilkosságot, az a mi életünket is jelentősen befolyásolja. Kutatások szerint azok körében, akiknek közeli hozzátartozója követett el öngyilkosságot, szintén megnőtt az öngyilkosság esélye, különösen a gyermeküket gyászoló édesanyák esetében. Emellett jelentősen nő a depresszió esélye és a hozzátartozóknál gyakran jelenik meg tagadás és a szégyenérzet is. Ezekben az esetekben a gyász feldolgozása is nehezebb, akadályozottabb lehet, hiszen a halált indokolatlannak, „könnyen elkerülhetőnek" érzékeljük. Segítheti a megküzdést, ha tudatosítjuk magunkban, hogy a saját élete felett mindenki önállóan rendelkezik és ez sajnos azt is tartalmazza, hogy esetleg úgy dönt, hogy nem szeretne tovább élni. Fontos, hogy megküzdjünk az esetleges bűntudattal, a „mi lehet volna, ha?" gondolatokkal, a múltat ugyanis már nem tudjuk megváltoztatni.

Az öngyilkosságok megelőzésében elengedhetetlen szerep jut azonban a környezetnek is. Figyeljük a bennünket körülvevő embereket, családtagjainkat és észleljük, ha baj van. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy tízből nyolc ember még a kísérlet előtt beszél öngyilkossági szándékáról.

Ne maradjon néma a segélykiáltás.

 

Ha úgy érzed krízist élsz meg, ha nincs kivel beszélgetned, az alábbi elérhetőségeket felkeresheted:

  • 24 éves korig a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványt a 116-111-es telefonszámon

  • 18 éves kor felett pedig az Alapítvány az Öngyilkosság Ellen: +36 80 505 390, illetve a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége (LESZ) érhető el a 116-113 telefonszámon

Barzilay, S., & Apter, A. (2014). Psychological models of suicide. Archives of suicide research, 18(4), 295-312.

Beautrais, A. L. (2000). Risk factors for suicide and attempted suicide among young people. Australian & New Zealand Journal of Psychiatry, 34(3), 420-436.

Houston, K., Hawton, K., & Shepperd, R. (2001). Suicide in young people aged 15–24: a psychological autopsy study. Journal of affective disorders, 63(1-3), 159-170.

Pitman, A., Osborn, D., King, M., & Erlangsen, A. (2014). Effects of suicide bereavement on mental health and suicide risk. The Lancet Psychiatry, 1(1), 86-94.

Sher, L. (2004). Preventing suicide. Qjm, 97(10), 677-680.

Shneidman, E. S. (1987). A psychological approach to suicide. In American Psychological Association Convention, Aug, 1986, Washington, DC, US; This chapter is based upon one of the 1986 Master Lectures that were presented at the aforementioned convention.. American Psychological Association.