Hogyan találhatunk életünknek igazi értelmet egy kihívásokkal teli világban? Miért érezzük néha elveszettnek magunkat, és hogyan válhat ez az érzés az önismeret kulcsává? Rollo May A létezés felfedezése című könyve megmutatja, hogyan nézhetünk szembe a belső válságainkkal, és hogyan alakíthatjuk át a szorongást a személyes fejlődés motorjává.
A 19. század alighanem a változások kora volt. Az iparosodás és az Európán átsöprő forradalmi hullám radikálisan átalakították az emberi gondolkodást és az emberképet. Ebben a szellemi viharban Nietzsche az értékek relativizálásáról értekezik, míg Kierkegaard az egyéni választás és a személyi felelősség szabadságát és súlyát emeli ki. Bár ezek a meghatározó filozófusok nem voltak egzisztencialisták ahogyan ezt a kifejezést ma használjuk, alapvető eszméik előkészítették az utat a későbbi egzisztenciális filozófia számára. May könyve arra ösztönöz, hogy filozófiai és egzisztenciális perspektívából keressük önmagunkat és a létezés valódi jelentését.
A könyv letisztult borítója ne tévessze meg az olvasót, tartalmában a szerző nem tesz engedményeket az egyszerűség kedvéért, az olvasótól filozófiai jártasságot vagy legalábbis arra való nyitottságot vár el. Behatóan vezet be az egzisztencialista pszichoterápia születésébe és ehhez szükségszerűen az egzisztencializmus filozófiai hátterét is ismerteti. Kierkegaard és Nietzsche gondolatai előkészítették az utat az egzisztenciális pszichoterápia számára, amely különösen a 19. század második felében tapasztalható emberkép fragmentáltságának a kezelésére adott választ. Az iparosodás és a pénz felhalmozása elidegenítette az embereket a munkájuktól, önmaguktól és másoktól, amire az egzisztencialisták erőteljesen reagáltak. May a könyv első felében erről a dehumanizáló folyamatról értekezik, és arról, hogyan vezetett mindez a belső szorongáshoz és a tudatosság gátlásához. Gyakran kölcsönzi Nietzsche szavait, aki szerint
„Európa elveszítette az ember iránti szeretetet és a reményt egy új ember megszületésére”.
Kétségbeesés, akarat, szorongás, bűn, magány- ezek hétköznapi szinten pszichológiai kondíciókra utalnak de Nietzsche gondolataiban ezek a létezés állapotát jelölik. Eszerint, a szorongás nem egy affektus, amit néha érez az az ember néha nem, sokkal inkább a létezés egy állapotára utal. "Nem olyasmi ami van az embernek hanem valami, ami az ember maga." Az egzisztenciális pszichoterápia mozgalma azért áll ki, hogy a pszichoterápia annak a megértésén alapuljon, ami az embert emberré teszi, amiből nem nélkülözi a tudományt, hanem egyesíteni kívánja azt az ontológiával.
"Ismerni egy másik embert, olyan, mint szeretni. Az embernek, ha meg akarja érteni a másik embert, legalább is készen kell állnia arra, hogy szeresse őt.”
A könyv rámutat, hogy a terápiás kapcsolatban és az emberi kapcsolatokban általában is csak akkor tudunk mélyebb betekintést nyerni a másik belső világába, ha ítélkezés helyett elfogadással és szeretettel közelítünk hozzá. Az egzisztenciális pszichológia és így a könyv központi gondolata a létezés, mint potenciál bemutatása, amely hasonló ahhoz, mint a makk, amelyből tölgyfa lesz – minden ember azzá válhat, aki ő maga igazán. Az emberi lét vagy a Dasein tulajdonképpeni formája abban áll, hogy az egyén tisztában van saját magával, és felelősséget vállal azért, hogy önmagává váljon. Rollo May fokozatosan ráébreszti az olvasót, hogy az embernek tudomásul kell vennie, hogy léte nem örök, és a jövőben egyszer már nem lesz jelen. Így tehát, a létezés minden pillanata egy választás: az egyén dönthet úgy, hogy figyelmen kívül hagyja vagy eltékozolja a saját életét. A létezés tudatosítása nem csupán egy probléma megoldására irányul, hanem a megoldás előfeltétele. A szerző hangsúlyozza, hogy
a nemléttel való szembenézés során a tudatos és tudattalan dimenziók élénkebbé válnak, lehetővé téve a magasabb tudatosság elérését önmagunkról és a világról.
A halál tudata adja létezésünk végső jelentését, mivel ez az életünk egyetlen biztos tényezője. May évtizedekkel a közösségi média és az otthoni munkavégzés elterjedése előtt, rámutat arra, hogy a modern ember egyik legnagyobb kihívása a közösségi élmény és a természet elvesztése, amely miatt egyedül érzi magát. Az egzisztenciális analitikusok szerint a személy és a világa egységes egész, amelyben a létezés kifejezése a kapcsolatok struktúrájában rejlik.
A könyv bemutatja a világban való létezés három módját:
- Umwelt: a körülöttünk lévő biológiai környezet, ahol az egyén öntudat nélkül is létezhet.
- Mitwelt: az emberekkel való interakciók világa, ahol a kapcsolat a legfontosabb.
- Eigenwelt: a saját belső világunk, önmagunkkal való kapcsolatunk.
E három dimenzióban kell megértenünk az egyént, mivel életünk párhuzamosan zajlik mindhárom világban.
A szerző rámutat, hogy a jövő az emberi létezés legfontosabb dimenziója. Az emberi személyiség csak akkor érthető meg teljesen, ha egy jövőbe tartó pályán látjuk, hiszen
az ember folyamatos önmegvalósítási folyamatban van, formálja magát és a jövő felé halad.
May kiemeli, hogy a múlt eseményei jelentőségüket a jelen és jövő fényében nyerik el, nem pusztán a múlt határozza meg életünket. A könyv fontos mondanivalója, hogy a jövőbeni céljaink formálják azt, ahogyan emlékezünk a múltra, és hogy a múltat nem szabad menedékként használni a jelen szorongásai elől.
Rollo May A létezés felfedezése című műve egy izgalmas utazásra hívja az olvasót az egzisztencialista pszichológia mélyére, ahol a létezés valódi értelme és a személyes felelősségvállalás kérdései bontakoznak ki. May írása felhívás arra, hogy mélyebb kapcsolatokat építsünk ki önmagunkkal és másokkal. A modern ember elidegenedésével szemben a könyv azt üzeni, hogy a tudatos létezés és a jövőbe vetett hit szükséges a valódi önmegvalósításhoz. Életünk minden pillanata választás, és a múlt eseményei csak a jelen és a jövő fényében nyerik el igazi jelentőségüket.
Ez a könyv nem a szórakoztatás szándékával készült, ám üzenete örök érvényű: arra bátorít, hogy felfedezzük saját potenciálunkat, és bátran lépjünk előre a létezés izgalmas és sokszínű világába.
