Alkotásra fel! – A mandalák pszichológiája

A mandala egy világszerte alkalmazott szimbólum, a harmónia megtestesítője. Gyökere a buddhista és hindu kultúrából ered, azonban a modern világ is széleskörűen alkalmazza. Mit szimbolizál valójában a mandala? Hogyan érdemes belefogni a mandalakészítésbe? Mik a mandala értelmezésének főbb szempontjai? Cikkünk ilyen kérdéseket jár körül.

A kör az emberi kultúra fontos alakzata, használata az őskorba mutat vissza. Számos teremtésmítosz alapját képezi. A kör a négy alapvető geometrikus szimbólum egyike. Önmagába visszatérő jel, ezért az egység, a tökéletesség jelképe, továbbá védettséget, behatároltságot jelent. A teljesség, az egész, az idő és a végtelenség szimbóluma. Az isteni, az égi és a szellemi tartalom megtestesítője. A napkorong szimbólumaként férfias princípiumnak tekinthető.  

A mandala szó eredete szanszkrit, jelentése központ, mágikus kör.  

A mandala szót Jung alkalmazta először a betegei által készített kör alakú rajzokra. Ő a mandalát a legmélyebb énnel hozta összefüggésbe, mely során megmutatkozik az individuáció folyamata. Motívumai, szimbólumai a kollektív és a személyes tudattalanból egyaránt származhatnak. Az alkotófolyamat általában ösztönös és természetes, megnyugtat és biztonságot ad. A mandala hozzásegít a tudattalan tartalmakkal való találkozáshoz, valamint a mély-énhez történő kapcsolódáshoz.

Gondolatok a mandalakészítésről 

A mandala eredendően a buddhista és hindu meditációs gyakorlat geometrikus ábráinak összefoglaló neve, melynek fő alkotóeleme a kör és a négyzet. Kozmikus szimbólum, kör formája a természet teljességét, a mozgást jelképezi, míg a négyzet a mozdulatlanságot és stabilitást szimbolizálja.

A meditációs során átvezet a transzcendens szférába, a lélek vándorútját testesíti meg.

A mandalakészítéshez különböző eszközöket használhatunk, úgy mint homok, kő, festék, pasztellkréta vagy éppen ceruza. Érdemes az alkotáshoz biztosítani a zavartalan légkört és legalább egy óra időintervallumot. A ráhangolódást megsegíthetjük lágy zenével, gyertyákkal vagy akár füstölővel. Az alkotófolyamat megkezdése előtt lazítsuk el magunkat és összpontosítsuk befelé a figyelmünket. Igyekezzük megragadni azt a formát és színt, mely a mandala kezdőpontjául fog szolgálni. 

Az alkotás során próbáljuk elengedni a tudatos gondolkodást, hagyjuk, hogy kezünk vezessen bennünket.

A mandalák értelmezésének szempontjai 

Az elkészült mandala értelmezéséhez az alábbi szempontok adnak keretet: Milyen érzés lenne a saját alkotásunkban sétálgatni? Hol lenne a legnehezebb és hol a legkellemesebb? Milyen címet adnánk a mandalánknak? Az alkotásban előforduló színeket tegyük gyakorisági sorrendbe és asszociáljunk hozzájuk! Vegyük sorra a számokat és alakzatokat és azokhoz is asszociáljunk! Foglaljuk össze a mandalánk központi témáját!

A mandalák színei megmutatják legbelsőbb gondolatainkat, érzéseinket, ösztöneinkről, vágyainkról és közérzetünkről adnak visszajelzést.

A színek tudattalan tartalmakat hordoznak, fontossági sorrendjük belülről kifelé értelmezhető. A kívül elhelyezkedő színek egonk határait jelképezik, melyet a külvilág felé mutatunk. A felső részen lévő színek a tudatos, míg az alsók a tudattalan folyamatokat szimbolizálják. Az élénk színek fokozott érzelmekre, a halványak pedig kimerültségre, esetleg betegségre utalhatnak.

Az évszakokra leginkább jellemző színek alapján a tavasz színei közé soroljuk az élénk, hűvös pasztellszíneket, mint amilyen a sárga, a rózsaszín, a levendula, a halványzöld és az ibolyaszín, melyek életünk új, lehetőségekkel teli fordulatát szimbolizálják. A nyár színei a zöld, az aranysárga, a narancssárga, a piros, a barackszín és az égszínkék, melyek a beteljesedés, a bőség és a beérés szimbólumai. Az ősz színei a barna, a narancssárga, az arany és a gesztenyebarna, melyek személyes fejlődésünket, de negatív érzelmeinket is szimbolizálhatják. A tél színei a fekete, a fehér és a szürke, melyek hűvösséget és távoliságot szimbolizálnak.

A mandalák értelmezésekor a színek mellett fontos megfigyelnünk a vonalak minőségét is, mely érzelmi-hangulati állapotunkra adhat visszajelzést. 

Például az erőteljes érzelmekre nyomatékosabb vonalvezetés jellemző. Megfigyelések szerint a nők több görbe vonalat használnak, melyek az érzelmek dominanciájára utalnak, míg a férfiaknál magasabb az egyenesek aránya, ami inkább racionális beállítódásra utal. A határolóvonalak vastagsága utalhat a külvilághoz való viszonyunkra, a nyíltságunkról vagy éppen zárkózottságunkról adhat visszajelzést.

Az értelmezéshez a színek és vonalak mellett a mandalában szereplő formákra is érdemes figyelmet fordítanunk, mint amilyenek a számok, az állatok és egyéb alakzatok.

Az állatok az ösztönös, tudattalan tartalmak megtestesítői, melyek hozzáállásunktól függően lehetnek ijesztőek vagy akár mesebeli segítő állatok egyaránt.

A mandalákban a geometriai formák mellett leggyakrabban előforduló alakzatok közül néhány példa: a szem, a virág, a szív, a spirál, a szivárvány, a villám, a csillag és a fa.

Összességében tehát a mandalakészítés egy otthon is elvégezhető meditációs gyakorlatként alkalmazható, mely a művészetterápiához hasonlóan nem igényel semmilyen képzőművészeti előképzettséget. Az alkotófolyamat során törekedjünk a teljes ellazulásra, belefeledkezésbe, majd pedig hagyjuk, hogy a kész alkotás visszahasson ránk!

A színek pszichológiáról alábbi cikkünkben olvashattok bővebben. Ha pedig szívesen megtapasztalnátok az alkotás örömét, akkor bátran próbáljátok ki önismereti élményfestésünket, mely nemcsak a kreativitásotokat hozza felszínre, de oldja a stresszt és csökkenti a szorongást is!