Vajon jó, ha gyermekünk hisz a Mikulásban? Menjünk bele mi is a játékba? Hogyan álljunk ehhez a kérdéshez szülőként? Mikor mondjuk el az igazat és hogyan? A gyermekek színes képzeletvilága előszeretettel alkot csodálatos lényeket, melyekben rendületlenül hisznek. Jelen cikkünk ehhez a gyakori, ugyanakkor kellő érzékenységet igénylő témakörhöz kíván útmutatót nyújtani a szülők számára.

Manók, fogtündér, húsvéti nyuszi… A szeretnivaló fantáziateremtmények közül talán a Télapó áll a legközelebb a gyermekekhez, akit a legnagyobb izgalommal várnak az évben. Igazi jóságos nagypapa ő, aki sok ajándékkal tölti meg az ablakba kikészített csizmácskákat. Milyen izgalmas arra ébredni, hogy felfedezzük, vajon mit rejtenek a szépen megtisztított lábbelik! Legtöbbünknek vannak ehhez köthető szép emlékei, melyek egy életen át elkísérnek. A világ számos országában elterjedt ez a kedves hagyomány, mely generációról generációra öröklődik. De vajon miben rejlik az ereje és hogyan is viszonyuljunk ehhez szülőként?

A gyermeki fantázia működése

A gyermekek fantáziája természetéből adódóan nagyon élénken működik. A kisgyermekek mindenből tudnak játékot csinálni, nem jellemző rájuk az unatkozás. Kezdetben a monoton, ismétlődő játékokat is élvezik, később pedig nagy örömüket lelik a szerepjátékokban, amely során a felnőttek világát utánozva játszanak. Megjelenik a szimbolikus mintha-játék, mely már komolyabb fantáziatevékenységet feltételez, amikor a gyermekek úgy csinálnak, mintha főznének, teáznának, szerelnének, borotválkoznának… Értik és élvezik ezeket a tevékenységeket, az őket körülvevő világból merítenek ihletet és azt szövik bele játékaikba a fantázia segítségével.

A fantáziatevékenységet erősíti a szabadjátékon túl a mesélés is, mely során komplex kognitív és affektív folyamatok játszónak le a mesét hallgató gyermekek fejében.

A hallott mese elképzeléséhez elengedhetetlen a fantázia élénk működése, ezért is ajánlják jobban a látott mesénél. A gyermekek élénk fantáziatevékenységének része lehet a képzelt barát megjelenése is, mely nem ad okot aggodalomra. A gyermekek félig valóságos, félig képzelt világban élnek, melyre szükségük van az egészséges pszichés fejlődéshez. Ez hozzásegíti őket, hogy nyitottan és kreatívan álljanak a világhoz, valamint a pozitív életszemlélet és a bizalom kialakulásában is nagy szerepe van.

A fantázia emellett menedéket és oltalmat is jelenthet a gyermekek számára egy-egy nehéz élethelyzetben a feldolgozás megsegítésével.

Fontos megküzdési mód lehet ez például egy veszteségélmény esetén is. A gyermekek életében bekövetkező nagy változásokat érdemes meséken keresztül megközelíteni és mindig az ő életkoruknak megfelelő nyelven, az ő kérdéseik mentén körüljárni. Képzeletviláguk hozzájárul ahhoz, hogy fokozatosan megértsék és feldolgozzák a nehéz élethelyzeteket. A pozitív fantáziateremtmények továbbá fenntartják a hitüket, hogy jó dolgok is történnek a világban! A fantáziajáték során a gyermekek megélhetik, hogy erősek, hatalmasak és mindenhatóak, ne korlátozzuk tehát kreativitásukat, hanem támogassuk őket ebben!

A fantáziatevékenység segíti elő a képzettartalmak újraképzését, az emlékek megváltoztatását, valamint e kettő összekapcsolását. A fantáziának Gőbel nyomán kettős funkciója van: egyrészt az alkotó fantázia segíti a cselekvések előkészítését a lehetőségek előrevetítésével, másrészt a nehezen elviselhető helyzetekben a fantázia vágyteljesítő formája kerül előtérbe. A kisgyermekek kezdetben a képzeletet és a valóságot ugyanolyannak élik meg, e kettő nem különül el egymástól. Négy-öt éves korukra kezdik megkülönböztetni a képzeleti valóságot a külső valóságtól. Gőbel szerint a képzelet a jövőre orientál, mindig mozgáshoz kötött, kreatív, továbbá erősíti a pszichológiai immunrendszert.

A Mikulásban való hit erősítését tekintsük játéknak, amibe gyermekünk kedvéért megyünk bele!

A Mikulás, a húsvéti nyuszi, meg a többiek…

A kisgyermekek képzeletvilágának egy jelentős részét teszi ki a csodálatos lényekben való hit, mely örömforrást jelent számukra. Felmerül a kérdés, hogy miért fosztanánk meg őket ezektől a szép emlékektől. Sok szülő számára jelenthet aggályt, hogy lényegében valótlant állítunk gyermekünk számára és ez elbizonytalaníthatja őt. Ugyanakkor ahelyett, hogy a Mikulásban való hit erősítését hazugságnak fognánk fel, tekintsük inkább játéknak, amibe gyermekünk kedvéért megyünk bele! Higgyük el, gyermekünk később is értékelni fogja ezt a gesztust!

Ugyanakkor előbb-utóbb mindenki számára fény derül az igazságra, ami szintén aggodalomra adhat okot szülőként, hiszen nem szeretnénk, hogy mindez csalódást vagy törést okozzon gyermekünk számára.

Fontos, hogy az igazságra fokozatosan derüljön fény, és az időzítéssel is érzékenyen kell bánnunk!

Akkor célszerű elkezdenünk erről beszélgetni, amikor úgy látjuk, hogy gyermekünkben megjelenik a kétely szikrája. Ezzel párhuzamosan valószínűleg elkezd majd nekünk keresztkérdéseket feltenni. A logikus gondolkodás a képzelet fölé kerekedik és elkezdenek szemet szúrni neki olyan apróságok, melyeknek korábban nem tulajdonított jelentőséget. A megrendíthetetlen hit elkezd idővel fellazulni, repedések jelennek meg a hit páncélján. Használjuk ki ezt a helyzetet és kérdezzünk vissza, ő mit gondol, szerinte hogy lehet mindez. A válaszából ki fog derülni, hol tart a Télapóba vetett hite. Amikor úgy érezzük, hogy készen áll rá, feltehetünk finoman elgondolkodtató kérdéseket is, amik szépen lassan rávezetik őt a valóságra. Az a fontos, hogy a gyermekek saját ritmusuk szerint rakják össze a képet, így nem okoz nekik akkora csalódást az igazság leplének lerántása.

Fontos szempont továbbá, hogy

az ünnepek az igazság kiderülése után se veszítsék el varázslatos jellegüket, erre fokozottan figyeljünk oda!

Ezentúl jobban bevonhatjuk gyermekünket a készülődésbe, kölcsönösen meglephetjük egymást apró ajándékokkal, ő is jobban kiveheti a részét mindebből. Díszítsünk együtt karácsonyfát, süssünk együtt süteményt, akár új szokásokat is bevezethetünk és természetesen a csizmácskák is ugyanúgy megtelhetnek minden jóval reggelre… A Mikulás ezentúl egy szép mese lehet gyermekünk számára, amin nemzedékek nőnek fel. Sőt, kiemelhetjük azt is, hogy ez maradjon a mi titkunk és hagyjuk meg a kisebb gyermekeknek a Télapóba vetett hit jogát.

Ezentúl jobban bevonhatjuk gyermekünket a készülődésbe, ő is jobban kiveheti a részét az ünnepi teendőkből.

Egy kis filmajánló

A Mikulásban való hitről, az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdésekről, kételyekről rajzfilmeken keresztül is beszélhetünk gyermekünkkel.

Az itt felsorolt animációs filmeket jó szívvel ajánljuk közös családi mozizáshoz is, hiszen jó alapul szolgálhatnak a fantáziateremtményekről való elmélkedéshez, a felmerülő kérdések tisztázásához és továbbgondolásához.

Az öt legenda című animációs film kicsit másképpen mutatja be a Télapó, a Húsvéti Nyuszi, a Fogtündér, a Homokember és Dér Jankó történetét, akik a világ gyermekeinek védelme érdekében kötnek szövetséget a gonosz, vagyis az örök sötétség ellen, aki félelemmel fertőzi meg a gyermekek lelkét. Másik híres film a témában a Karácsony Artúr, ami a Mikulás családjába és modern technikával felszerelt gyárába enged betekintést, főszerepbe helyezve a Télapó fiát, a kedves, de kissé ügyefogyott Artúrt. Ezenkívül a Polár Expressz című film is kapcsolható ehhez a témakörhöz, melyben egy vonat szállítja a karácsonyban és a Mikulás létezésében kételkedő gyermekeket az Északi-sarkra, a Mikulás főhadiszállására.

Az óvodáskor további nagy kérdéseiről pedig ebben a korábbi cikkünkben olvashattok részletesebben.


Felhasznált irodalom: 

Gőbel O. (2008) A szív érintése. Budapest: L’Harmattan.

Vallières, S. (2012) Pszichotrükkök 3-6 éves korig. Budapest: Libri.

Vekerdy T. (2011) Érzelmi biztonság. Budapest: Kulcslyuk.