Minden szülőben felmerül a kérdés: Baj, ha gyermekünk szopja az ujját? Hogyan enyhíthetjük a testvérféltékenységet? Hogyan kezeljük az állandó kérdezősködést? Mit tegyünk, ha gyermekünknek képzelt barátja van? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

A pszichotrükkök elmélete és gyakorlata Suzanne Vallières kanadai pszichológus nevéhez fűződik, aki gyakorlatias gyermeknevelési tanácsokkal igyekszik ellátni az aggódó, kételyek között tengődő szülőket. Korábbi cikkünk a csecsemőkor és a kisdedkor időszakában felmerülő gyakori kérdésekre fókuszált, melyről itt olvashattok bővebben. Most pedig az óvodáskorra fókuszálva lássunk néhány hatékony pszichotrükköt!

Miért szopják a gyermekek az ujjukat? Hány éves korig természetes ez? Leszoktassuk-e őket róla?

Az ujjszopás mögött egy természetes, veleszületett reflex, a szopóreflex áll, mely idővel átalakulhat szokássá. Ez a babák és kisgyermekek egyik leggyakoribb önnyugtatási eszköze, melyet általában elalváshoz alkalmaznak. A gyermekek 3-4 éves koruk körül szokták elhagyni ezt a szokásukat. Nincs okunk aggodalomra, ha ez a szokás csak bizonyos helyzetekhez kötődik, mint amilyen a fáradtság, a feszültség, a szorongás, a magány és egyéb negatív érzelmi állapotok.

Ha úgy érezzük azonban, hogy nagyon gyakorivá és hosszúvá, szinte mániákussá válik ez a szokás, akkor érdemes feltárni a mögöttes motivációkat, esetleges hiányállapotokat akár szakember segítségével.

Fontos azonban, hogy soha ne tiltsuk meg gyermekünknek az ujjszopást, hiszen oka van annak, hogy szüksége van erre a szokásra!

Inkább próbáljunk meg rájönni a háttérben húzódó okokra, hogy valódi segítséget tudjunk nyújtani neki! Így egy idő után már nem fogja szükségét érezni az ujjszopásnak és az önnyugtatás más módjára lel majd.

Az is előfordul, hogy egy kisgyermek már elhagyja az ujjszopást, azonban egy felkavaró élethelyzet újra előhívja ezt a régi szokást. Ilyenkor ezt átmeneti regressziónak tekinthetjük, ami teljesen normális reakció olyan érzelemmel teli életeseményekre adott válaszként, mint például a költözés, a közösségbe kerülés, a szülők válása vagy a kistestvér születése.

Tehát az ujjszopás egy természetes reakció, egy ideig nem érdemes rászólni emiatt gyermekünkre. Megpróbálhatjuk finoman elterelni a figyelmét valamilyen izgalmas játékkal, amelyhez mindkét kezére szüksége van. Továbbá igyekezzünk feszültségmentes, elfogadó és biztonságos légkört teremteni otthon.

Figyeljük meg, hogy mikor szopja az ujját, és vajon mire van szüksége az adott helyzetben!

Éreztessük gyermekünkkel, hogy figyelünk rá és itt vagyunk neki, ha megnyugtatásra vágyik! Sose szidjuk vagy büntessük azért, mert szopja az ujját! Ha már szükségesnek érezzük a leszoktatást, azt csak lassan, türelmesen, pozitív megerősítésekkel és dicséretekkel végezzük.

Természetes, hogy a testvérek sokat veszekszenek? Mit tegyünk, ha jön a kistestvér? Hogyan enyhíthetünk a testvérféltékenységen?

Nagy általánosságban állíthatjuk, hogy amennyiben több gyermekünk van, azzal együtt jár a veszekedés is. Természetesen mennyiségbeli és minőségbeli eltérések azért lehetnek.

Minél kisebb a különbség a testvérek életkora között, a testvérféltékenység általában annál erősebb.

Testvérek között gyakori a piszkálódás, csipkelődés, gúnyolódás és féltékenykedés, melyet a szülők sokszor nehezen kezelnek. A testvérféltékenység azonban teljesen természetes dolog, sőt, akár még jótékony hatása is lehet!

A testvérek közötti versengés pozitív hozadéka lelhet például a személyiségfejlődés és az önismeret fejlődése, elősegíti a szocializációt, sőt, ellentmondásos módon erősíti az összetartozás érzését, emellett ösztönzőerőként is hathat.

A veszekedés fő okai között szerepel a testvérek személyiségbeli eltérése, a tulajdon tiszteletének hiánya, az énközpontúság, ebből eredően az osztozkodásra való képtelenség, a szülők figyelmének kivívása, valamint a szülők szeretetéért való küzdelem. Szülőként tehát fontos a kivételezések elkerülése, valamint figyelmünk megosztása gyermekeink között.

A testvérféltékenység teljesen természetes dolog, sőt, akár még jótékony hatása is lehet.

E célokhoz hozzájárulhat, ha gyermekeink jó tulajdonságait emeljük ki és igyekszünk kerülni az összehasonlítgatást. Tartsuk tiszteletben egyéniségüket és ne skatulyázzuk be őket! Fontos továbbá meghallgatnunk gyermekeinket, bátorítsuk őket arra, hogy el tudják mondani, mi bántja őket valójában.

Gyermekeink veszekedésébe bele kell avatkoznunk, ha úgy érezzük, hogy kezdenek elfajulni a dolgok. Ezt a határt érzékenyen kell kezelnünk – kisebb civakodások elrendezését bízhatjuk rájuk, hiszen ezek is fontos tapasztalathoz vezetnek. Azonban a fizikai és verbális erőszakot –  mint amilyen a verekedés, a megalázás és a csúfolódás – azonnal le kell állítani. Az állásfoglalással óvatosan bánjunk, ne döntsünk elhamarkodottan! Fontos szem előtt tartanunk továbbá, hogy nem mindig a kisebbnek van igaza. Érdemes a veszekedés lecsengése után, nyugodtan megbeszélni a problémát. Akár a humort is bevethetjük eszközként, melynek feszültségoldó hatása van.

A kistestvér születése érzékeny időszak a nagyobb testvér számára, hiszen innentől kezdve osztoznia kell szülei figyelmében. A testvérféltékenység általában három év korkülönbség felett enyhülni látszik. Fontos megfelelően felkészíteni a nagyobbat a kistestvér érkezésére, melyhez mesekönyveket is segítségül hívhatunk.

Továbbá helyezzünk hangsúlyt a nagyobb gyermekünkkel töltött minőségi időre is, ne hanyagoljuk el őt a kicsi miatt!

Ne várjunk nagyobb érettségi szintet gyermekünktől, mint ami az életkora alapján elvárható tőle. Próbáljuk a lehetőségekhez képest tartani a nagyobb napirendjét, ne változtassunk jelentősen rajta. Előfordulhat, hogy nagyobb gyermekünk a kistestvér érkezésekor koránál éretlenebbül kezd el viselkedik, azaz regrediál – ez teljesen természetes és csak átmeneti jelenségről van szó.

Természetes az állandó kérdezősködés? Minden kérdésre felelnünk kell? Mit és hogyan feleljünk?

A miértek kora a 3-4 éves korosztály jellegzetessége, mely időnként próbára tudja tenni a szülők türelmét. Ez azonban egy teljesen természetes, a világ felfedezésével együtt járó folyamat.

Az óvodáskorú gyermekeket minden érdekli, hatalmas tudásvágyuk fáradhatatlan kérdések formájában nyilvánul meg.

Törekedjünk arra, hogy megválaszoljuk kisgyermekünk kérdéseit, hiszen ezzel fenn tudjuk tartani a világ iránt mutatott kíváncsiságát. Fontos továbbá éreztetnünk vele, hogy számít a véleménye, mert ez pozitív hatással lehet az önértékelésére. Válaszaink sokszor megnyugtatják őket, biztonságot nyújtanak gyermekeink számára.

Hogyan lehet jól felelni a kérések sokaságára?

Először is, ne engedjük el a kéréseket a fülünk mellett, mindig vegyük komolyan őket, ezzel éreztetve, hogy a gyermekünket is komolyan vesszük.

Sose tiltsuk meg a kérdezősködést, ne törjük le kíváncsiságát! Magyarázataink legyenek rövidek és tömörek, a gyermek életkorának megfelelően. Sose állítsunk valótlant, ezzel csak gyermekünk bizalmát veszítenénk el. Sose nevessük ki gyermekünket a kérdései miatt, ez ugyanis negatívan hatna önértékelésére. Ha pedig esetleg nem tudnánk a választ a kérdéseire, akkor a hitelesség jegyében ezt vállaljuk fel előtte, nézzünk utána vagy küldjük valaki máshoz, aki jártasabb az adott témában. Dicsérjük meg gyermekünket a kérdéseiért, ezzel bátorítjuk nyitottságát és kíváncsiságát!

Törekedjünk arra, hogy megválaszoljuk kisgyermekünk kérdéseit, hiszen ezzel fenn tudjuk tartani a világ iránt mutatott kíváncsiságát.

Baj, ha gyermekünknek van egy képzeletbeli barátja? Miért van rá szüksége? Hogyan viszonyuljunk hozzá?

A képzelt barát nem is olyan ritka jelenség, mint gondolnánk. Gyakran éppen az óvodáskor küszöbén jelenik meg, mindig láthatatlan és nem is feltétlenül ember, lehet ugyanis állat vagy éppen mesefigura is. Ebben az életkorban ez természetes jelenségnek számít, patológia helyett leggyakrabban csupán az élénk fantázia áll mögötte. Fontos azonban, hogy gyermekünk tudja, vagy legalábbis sejtse, hogy barátja a valóságban nem létezik, csupán képzelete szüleménye.

A képzelt barátság hossza és fontossága gyermekenként eltérést mutat, sőt, nem is minden szülőnek van tudomása róla. És bár néha szinte családtaggá válnak ezek a barátok, nem kell megijednünk, hiszen csak átmenetileg vannak jelen gyermekünk életében.

Általában a közösségbe kerülés körül szoktak búcsút inteni a családoknak, és a helyükbe hús-vér barátok lépnek.

Fontos, hogy a képzelt barát sose lépjen a valódi barátok helyébe, ne akadályozza a barátkozást más gyermekekkel. A fiúknak (főként az egykéknek) általában gyakrabban vannak képzelt barátaik, melyet önmagukról szoktak mintázni a gyermekek. Az iskoláskortól azonban már nem jellemző a képzelt barátok jelenléte, ekkor ennek már figyelemfelhívó értéke van, és az esetleges lelki okok feltárásához szakember segítsége is javallott lehet.

A képzelt barátoknak számos előnye is lehet: segítheti gyermekünket a személyiségfejlődésben és az önismeret elmélyítésében, valamint empátiás készségét is fejlesztheti. Általában olyan okok miatt jelentkeznek a képzelt barátok, mint például az éretlen szocializáció, érzelmi megrázkódtatás, feszültséglevezetés és a már említett élénk fantázia.

Hogyan viszonyuljunk mindehhez szülőként?

Mi döntjük el, hogy milyen mértékben megyünk bele a játékba, azonban ne tegyünk úgy, mintha nem tudnánk róla. Ne csúfoljuk érte gyermekünket és ne próbáljuk eltiltani tőle! Fontos, hogy szülőként igyekezzünk megtartani az egészséges határt abban, hogy milyen mértékben veszünk részt a játékban, túlzottan sem érdemes kapacitálni rá gyermekünket. A gyermekeknek szükségük van arra, hogy számíthassanak szüleikre a realitáskontrollban, azaz nekünk kell emlékeztetnünk őket a valóság és a képzelet közti különbségre. Ne beszéljünk közvetlenül a képzelt baráthoz, csak gyermekünkön keresztül üzenjünk neki, és nyugodtan valljuk be, hogy mi nem látjuk őt.

Érdemes azonban odafigyelnünk arra, amikor gyermekünk képzelt barátjával vagy rajta keresztül beszél, mert ez sok mindent elárulhat nekünk saját lelki világáról.

További fontos témakör óvodáskorban a játék és a meseolvasás szerepe, melyről ebben a korábbi cikkünkben olvashattok részletesebben. Az óvodáskorú gyermekek világképéről, énfejlődéséről és társas kapcsolatairól innen tájékozódhattok. Testvérféltékenység témakörben pedig itt olvashattok bővebben.

***

Ha úgy érzed, segítségre lenne szükséged, fordulj Terápiás & Tanácsadó Központunk szakembereihez. Most ki sem kell mozdulnod a négy fal közül! Vedd igénybe online pszichológiai tanácsadásunkat.

Felhasznált irodalom:

L. J. Cohen (2013). Legyőzzük a félelmet! Budapest: Kulcslyuk.

Vallières, S. (2012). Pszichotrükkök 3-6 éves korig. Budapest: Libri.

Vekerdy T. (2011). Érzelmi biztonság: Mit kell(ene) tudnunk a gyerekekről és magunkról? Budapest: Kulcslyuk.

Vekerdy T. (2017). Belső szabadság: Elég jó szülő – elég jó gyerek. Budapest: Kulcslyuk.