A pszichológusok furcsa viselkedései – mi állhat mögötte?

Sokak fejében számos tévhit él a pszichológusokkal kapcsolatban, információik a szakembereket és a tanácsadás folyamatát illetően nem mindig fedik a valóságot. Azok, akik először járnak szakembernél, előfordul, hogy olyan elképzelésekkel érkeznek az ülésre, amik a gyakorlatban kicsit másképp működnek. Cikkünkben néhány olyan esetet tárgyalunk ki, melyekkel pszichológusként munkánk során gyakran találkozunk, így fontosnak tartjuk, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, és eloszlassuk a téves gondolatokat.

A filmek nagyban befolyásolják a pszichológusokkal kapcsolatban a köztudatot. A tv-ben sokszor azt látjuk, hogy a pszichológus és kliense között valamikor szinte már baráti a viszony, sőt, esetenként még szerelmi szál is fűződik kettejük között. Olykor az üléseken kívül is van valamilyen kapcsolatuk, a pszichológus tanácsokkal árasztja el a klienst, s néha megesik, hogy a kliens csak úgy beugrik egy konzultációra. Na, ez a valóságban egészen máshogy van!

A pszichológusok munkájukat a Szakmai Etikai Kódex mentén végzik, és a kliensek számára sokszor érthetetlen, mit miért tesznek, vagy nem tesznek segítőik. De ezek az irányelvek arra szolgálnak, hogy szakemberként a lehető legeredményesebb munkát tudjuk végezni, amihez hozzásegíthet néhány szabály betartása. Most vegyünk szemügyre pár szituációt, amelyekkel gyakorta szembesülünk, s nézzük, milyen etikai megfontolás áll a válaszok hátterében

1. A pszichológust felkeresi egy ismerőse, hogy menne hozzá tanácsadásra

Pszichológusként nem egyszer találjuk magunkat ebben a szituációban. A legtöbben e szándékukat azzal indokolják, hogy egy ismerős személynek könnyebben meg tudnak nyílni, mint egy vadidegennek. Viszont a legtöbb pszichológus válasza ekkor mégis nemleges. Az etikai kódexben ezt kettős kapcsolatnak nevezik.

Kettős kapcsolatról akkor beszélhetünk, amikor a terápiás munkán kívül a kliens és a szakember között másfajta kapcsolat is létesül.

Márpedig ez etikai vétségnek minősül. Fontos ugyanis, hogy a szakember az üléseken a lehető legobjektívebb módon lehessen jelen. Másik kiemelendő szempont, hogy a pszichológus azzal dolgozik, amit a kliens az ülésre behoz és elmond, nem többel, nem kevesebbel. Mindezt nem lehetne teljes mértékben kielégíteni, ha már van némi előzetes információnk vagy benyomásunk a kliensről. Ismerősök esetében óhatatlan lenne, hogy kliensünkről más forrásból is információt szerezzünk, vagy ha egy közös ismerős kerülne szóba az ülésen, valószínűleg nem tudnánk kellő mértékben objektíven beszélni az adott témáról. Vagy vegyünk egy olyan példát, hogy a pszichológus egyik jó barátjának az ismerőse megy tanácsadásra, s a pszichológus tudomására juttatja, hogy a barátja felesége félrelép. Olyan mértékű dilemmás helyzetbe kerülne ezzel a szakember, ami nagy belső feszültséget generálna. Így tehát nem csak az ismerősöket érinti a kettős kapcsolat tilalma, hanem ismerőseink közeli ismerőseit is.

2. A pszichológus az ülésen kívüli összetalálkozik a kliensével

Ez az eset szintén beletartozik a kettős kapcsolat dilemmái közé, azonban a titoktartás kérdéskörét is érinti. Képzeljük el, hogy kliensként elmegyünk a párunkkal bevásárolni a közeli szupermarketbe, ahol szembejön velünk a pszichológusunk. Ha a pszichológus oldaláról nézzük, ez egy váratlan találkozás a klienssel, ami ugyan beletartozik a kettős kapcsolat körébe, de elkerülhetetlen. Viszont, mint azt már említettük, a titoktartáshoz is kapcsolódik ez a probléma. Vajon miért?

A titoktartás magába foglalja mindazt, ami az ülésen elhangzik, valamint magát a tényt is, hogy a kliens pszichológiai tanácsadáson/terápián vesz részt.

A titoktartás alól pedig a kliens mentheti fel a pszichológust, ha a helyzet úgy kívánja. Ha tehát előzetesen ez felmerült közöttük, hogy ebben az esetben köszönhetnek egymásnak, akkor nem beszélünk dilemmáról. Azonban képzeljük el, hogy kliensként párkapcsolati problémákkal fordultunk a pszichológusunkhoz, amit párunknak még nem mondtunk el. Ez már problematikussá teszi a helyzetet. Szakemberként általában mindezek miatt a kliensre bízzuk az ilyen szituációk kezelését – bizonyos mértékig. Rajta áll, hogy felvállalja-e az ismeretséget mások előtt, esetleg bemutat-e minket, azonban a kettős kapcsolat tilalma miatt ennél több ülésen kívüli kommunikációnak a pszichológus valószínűleg nem fog teret engedni.

3. A kliens tegeződni szeretne a pszichológusával

Korábban volt már szó az objektivitásról. Elkerülhetetlen, hogy a szakember ne legyen valamilyen szinten szubjektív – empatizál a kliensével, a saját személyiségével dolgozik, lehet, hogy ő is átélt hasonló eseményeket. Azonban az objektivitást támogatandó, jó, ha némi távolságot tart, és minél semlegesebb marad. A legtöbb pszichológus ebből adódóan magázódik a kliensével. E nézet szerint a tegeződés egy lépés lenne a bevonódás irányába, emellett megvan a veszélye, hogy átcsap a tanácsadás egy barátias beszélgetésbe, tehát sokkal nehezebb megtartani a fókuszt. Továbbá a magázódás is keretet ad. Némiképp keretezi a pszichológus-kliens kapcsolatot, ezzel is körvonalazva, hogy ez egy szakmai beszélgetés.

4. A kliens beleszeret a pszichológusába

Nem ritka ez az eset sem. A kliens és a pszichológusa között ideális esetben egy olyan bensőséges bizalmi kapcsolat alakul ki, ami kevesekkel. Emellett a terápiás folyamat előrehaladtával kötődés is létrejön a szakember felé.

Az ülések teret engednek a kliensnek, arra hogy megnyíljon, olyankor megkapja azt a figyelmet, amelyet máshol esetleg nem, vagy csak nagyon kevés személytől.

Ezek az érzések hasonlóvá kezdenek válni ahhoz, mint mikor szerelmesek vagyunk. Ez a jelenség témája lehet az üléseknek, dolgozhatnak vele közösen, ezzel is segítve a kliens fejlődését, a gyengéd érzéseinek helyretételét. Azonban felmerül a kérdés, hogy ha a pszichológusban is ébrednek gyengéd érzelmek a kliense felé, akkor lehetséges-e közöttük a szerelmi kapcsolat. Bizonyos nézetek szerint a kliens az élete végéig kliense marad pszichológusának, ugyanis bármikor visszatérhet hozzá. Továbbá a kapcsolatukban van egy eltolódás a pszichológus irányába, hiszen a kliens sebezhető, s visszaélésnek számíthat, ha a tanácsadás lezárását követően a szakember másfajta kapcsolatba kerül vele. Mások szerint bizonyos idő (néhány év) elteltével engedélyezhető a terápián kívüli, szerelmi kapcsolat, ugyanakkor a legtöbb szakember szerint ez még ma is a súlyosabb etikai vétségek közé sorolandó.

5. A klienst a pszichológusa átirányítja egy másik pszichológushoz

Fontos etikai pont kódexünkben, hogy a munkánk során csak olyan területekkel foglalkozzunk, melyekben valóban kompetensek vagyunk. Pszichológusként képesnek kell lennünk szigorú önreflexióra, és tisztában kell lennünk a határainkkal. Nem egyedi eset, hogy egy pszichológus a kliensét továbbküldi egy kollégájához. Olykor a kliensek ezt személyes okként azonosítják, s csalódottságot, elutasítottságot, dühöt éreznek a segítőjük irányába. A legtöbb esetben az ok pont a másik oldalban keresendő. A szakember sokszor csak a folyamat során, a többedik ülés után szembesül azzal, hogy kompetenciáját meghaladja a kliens által hozott problémakör. Így pszichológusként azzal segít a legtöbbet, ha egy nála kompetensebb kollégához irányítja a kliensét.

A fent tárgyalt szituációk sok esetben dilemmát okozó kérdések – tehát habár van egy irányelv, amely mentén érdemes szakmailag eljárni, minden eset más és más, így a pszichológuson is múlik, mely megoldási módot választja az aktuális problémát illetően. Előfordul például olyan pszichológus, aki bizonyos kliensével tegeződik, mert azt tapasztalták, hogy a magázódás valamelyest kényelmetlenné teszi a kommunikációjukat. Ha a szakember úgy ítéli meg, hogy ez a szakmai munkáját nem befolyásolja, engedhet némi rugalmasságot a keretekbe.

A felsorolt dilemmák közül néhányat pedig igen mulatságosan szemléltet az Első a szerelem című film, Maryl Streep főszereplésével – hétvégi programnak meleg szívvel ajánljuk.