A sikeres öregedés titka

Ha ez emberi életszakaszokról gondolkodunk, talán az időskorhoz társítunk a legtöbb aggodalmat és félelmet, hiszen tartunk a teljesítőképességünk csökkenésétől, a betegségek gyakoribbá válásától, a passzívabb életmód kényszerűségétől, a testi és szellemi hanyatlástól. Lehet-e mindezek ellenére előre mutatóan is gondolkodni az öregedésről? Cikkünkben bemutatjuk az időskort kísérő főbb pszichológiai jellegzetességeket, valamint választ keresünk arra is, hogy hogyan készülhetünk az öregedésre, és hogyan lehet sikeresen öregedni.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) korbeosztása szerint a 45-59 év közötti személyek a középkorúak, a 60-74 év közöttiek az öregedők, a 75-90 éves korosztály az öregek, a 90 év felettiek pedig az aggastyánok körébe tartoznak. Általános értelemben a 60-65 év feletti személyeket időseknek nevezzük. Az időskori életminőséget jelentős mértékben meghatározza a szociális és társadalmi helyzet, az anyagi erőforrások, az egészségi állapot, az egyéni életút és a társas támogatottság. Jelenlegi tudásunk szerint az öregedés csak a fiatalkorban bekövetkezett halál által kerülhető ki, tehát megelőzni nem tudjuk, csupán lassíthatunk egy-egy részfolyamatán, vagy megpróbálhatjuk harmonikusabbá, elfogadhatóbbá tenni az életünk végső szakaszaira jellemző változásokat.

Az öregedés főbb pszichológiai jellemzői

Az általános szemlélet szerint az öregedő ember intellektuális képessége terén folyamatos leépülésre lehet számítani. Más nézetek szerint azonban a szellemi képességek fennmaradása függ attól, hogy az öregedő ember élete folyamán milyen mértékben végzett szellemi munkát, és ezt milyen mértékben tartja továbbra is fenn. A korábbi vélemények szerint az öregedő ember már nem, vagy csak nagyon nehezen tud újat tanulni. Az újabb vizsgálatok viszont azt bizonyítják, hogy az öregedő ember is képes az új ismeretek elsajátítására, csak lassabban és másként tanul, mint a fiatalabbak. Jellemző, hogy az idősebb egyének az áttekinthető, konkrétabb, ábrákkal is illusztrált tananyagot részesítik előnyben.

Az idősödő emberek főként az emlékezőképességük csökkenését, a feledékenységüket élik meg nehezen. A memória három fő funkció (a szenzoros regiszter, valamint a rövid és a hosszú távú emlékezet) működtetésével biztosítja az információk tárolását, illetve az előhívását. Az idősek a legtöbb információveszteséggel a szenzoros regisztráció folyamatában számolhatnak. Ez az a folyamat, amely a környezetből származó információkat a rövid távú emlékezetbe juttatja.

A rövid távú emlékezet befogadóképessége feltehetően korlátozott, tehát előbb továbbítania kell az információkat a hosszú távú emlékezeti tárba, annak érdekében, hogy újabbakat tudjon felvenni. Jelenlegi ismereteink szerint a rövid távú emlékezeti kapacitás az élet során kevésbé változik. Az információtovábbítás módja viszont jelentős mértékben függ attól, hogy milyen módon történik az emléknyom kódolása, a kódolás folyamata pedig az adott információ szervezettségével függ össze. Kutatási eredmények szerint az öregedéssel együtt járó rövid távú emlékezeti gyengülés az információ szervezettségében mutatkozó hiányosságokkal áll összefüggésben.

A pszichomotorikus képességeink viszonylag hamar, már a harmincas éveink elejétől fokozatosan lassulnak. Életkorunk előre haladtával lassabban reagálunk a környezeti ingerekre, nő a reakcióidőnk. Ennek befolyásoló ereje azonban jelentős mértékben függ a környezet viszonyulásától és a korábban kialakított képességeinktől.

A pszichológiai, pszichoszociális tényezők közül az időskori változásokra kiemelten hat a személyiség, a stressztűrő és megküzdési képesség, illetve a vallásosság és spiritualitás. Az időskor negatívabb megélésére hajlamosíthat az ellenségesség (hosztilitás), a szorongás, a lelkiismeretesség és az érzelmi labilitás (neuroticizmus), valamint a depresszív, peszszimista szemlélet. A protektív, elfogadó attitűd kialakítását segítő személyiségtényezők körébe pedig – többek között – a belső kontroll képessége, a biztonságos kötődés, az optimizmus, a pozitív énkép, a koherencia érzése, a szívósság és az érzelmi stabilitás sorolhatók.

Sikeres öregedés

Az elmúlt évtizedek során egyre inkább előtérbe került az egészség, az egészséges életmód, az egészségmegőrzés. Az aktivitás szerepe átértékelődött, és a minőségi élet időskorban is fontossá vált. Számos szerző hangsúlyozza, hogy az öregedés testi és pszichés tünetei elsődlegesen nem a korral előre haladó szervezeti és idegrendszeri hanyatlással, vagy az időskori betegségekkel állnak összefüggésben, hanem inkább a különböző képességeket és működéseket fenntartó tevékenységek felhagyásával. A sikeres öregedés érdekében tehát fontos

az értelmet adó cselekvés, az testi és szellemi aktivitás, a társas interakciók fenntartása, az intim kapcsolatok ápolása.

Az életminőség megfelelő szintje képes ellensúlyozni a fiziológiai változások által bekövetkező funkcióromlást, hozzásegítheti az egyént az öregedés folyamatában is megtapasztalható pozitív irányú személyiségfejlődéshez. Az optimális öregedést – a megelőző életszakaszokhoz hasonlóan – az adott életszakaszra jellemző feladatokkal és krízisekkel történő megküzdéssel és az integrált én kialakítására való törekvéssel lehet elérni.

Felkészülés az időskorra

Az életünk során felmerülő nehézségekkel való megküzdést jelentős mértékben segíti

a kellő mértékű tudatosság,

ami ideális esetben arra is kiterjed, hogy igyekszünk felkészülni az előttünk álló életszakaszokra, azok kihívásaira, a társuló krízisekre. Az előrelátás, a tervezés, a vágyak, képességek és lehetőségek harmóniájának megteremtése, az elfogadó attitűd időskorunkban is segítségünkre lehet a halmozódó veszteségek ellenére is megélhető fejlődésben. Az életvégi krízisek többségéről elmondható, hogy korábbi döntéseinken és az azokkal való szembenézés minőségén alapulnak. Az elmaradt vagy be nem fejezett gyászmunka, a meg nem oldott krízisek, a megfelelő megküzdési stratégiák hiánya jelentős mértékben megnehezíthetik ezt az időszakot.

Az életkor előrehaladtával ugyanis a veszteségek kumulálódnak,

a jövőre irányuló remény pedig egyre halványodik. Nagyon fontos tehát minden életszakaszban – szükség esetén szakember segítségét kérve – felvállalni és megdolgozni az aktuális nehézségeinket, az elszenvedett traumáinkat, hiszen ezzel nem csupán a jelenünket, hanem a jövőnket is jobbá tehetjük.

•••

Ha úgy érzed, hogy a jelened és a jövőd jobbá tétele érdekében egyéni tanácsadás keretében a segítségedre lehetünk, fordulj bizalommal a Mindset Pszichológia Terápiás & Tanácsadó Központ munkatársaihoz!