Gyermekként és gyakran még felnőttkorban is tökéletes párkapcsolatot képzelünk el magunknak, ami mentes a vitáktól, titkoktól, konfliktusoktól. De vajon létezik tökéletes párkapcsolat? És miért jó, hogy nem? Cikkünkből kiderül!
Szeptember 5-én debütált a Netflixen A tökéletes pár című minisorozat, többek között Nicole Kidman és Dakota Fanning főszereplésével. A történet szerint Amelia egy vagyonos családba készül beházasodni, amikor egy váratlan haláleset rázza meg a násznépet, és kénytelenek lemondani az esküvőt a feltételezett gyilkossági ügy megoldásáig.
A sorozat elején úgy érezhetjük, hogy tökéletes párkapcsolatok szemtanúi lehetünk, ahogy azonban a történet előrehalad, láthatjuk, hogy a színfalak mögött súlyos titkok húzódnak meg. A végére pedig nyilvánvalóvá válik: tökéletes párkapcsolat nem létezik, mindenkinek meg kell vívnia a saját harcait. De vajon tényleg nem létezik tökéletes kapcsolat? És ha nem, miért van ez rendben így? A továbbiakban ezt fejtjük meg.
Az illúzió leleplezése
Kapcsolatainkat gyakran egy torzított lencsén keresztül szemléljük, a valóság helyett olyannak próbáljuk látni, amilyen szeretnénk, ha lenne. Az igazság ezzel szemben az, hogy tökéletes társ, és így tökéletes párkapcsolat sem létezik.
Ez valójában csak egy kulturális introjektum, vagyis olyan széles körben elterjedt hiedelem, amely arra késztet bennünket, hogy tudatosan vagy tudattalanul folyamatosan a tökéletes társat keressük.
Ez pedig az elköteleződésben is akadályozhat bennünket azáltal, hogy a másik személyben folyamatosan a hibákat keressük, arra sarkallva önmagunkat, hogy minduntalan azt feltételezzük, odakint a tökéletes társ még mindig csak ránk vár.
Ami természetesen nem jelenti azt, hogy mindenáron köteleződjünk el az első partner mellett, ahelyett azonban, hogy a tökéletesre várakozunk és vágyakozunk, dolgozzunk azon, hogy olyan emberré váljunk, amilyenek lenni szeretnénk, ezáltal pedig nagyobb eséllyel találjuk meg a hozzánk illő társat is.
A tökéletességet tehát nem éri meg a másikban vagy a kapcsolatban keresni, már csak azért sem, mert nem létezik.
Autentikus szerelem a tökéletes helyett
Autentikusnak vagy hitelesnek lenni azt jelenti, hogy önmagunkat adjuk, álarcok nélkül. Az autentikus ember koherens személyiség, aki az elképzelései és érzelmei szerint cselekszik. A mindennapi életben azonban nem mindig könnyű hitelesnek lenni, mert néha olyan társadalmi szerepekhez kell alkalmazkodnunk, amelyek álarcok viselésével járnak.
Amikor megismerünk valakit, aki vonzó számunkra, igyekszünk a legjobb oldalunkat mutatni, ilyenkor pedig magunk is maszkot viselünk.
A párkapcsolatban a folyamatos maszkviselés azonban rendkívül fárasztóvá válhat. Hosszú távon pedig egy ilyen kapcsolat nem tesz bennünket boldoggá, helyette elégedetlenséget szül azáltal, hogy sohasem lehetünk önmagunk. Ez pedig előbb-utóbb negatív hatást gyakorol a párkapcsolatra is.
Ezzel szemben, amikor mindkét ember hitelesen tud jelen lenni a kapcsolatban, nagyon világos üzenet cserélődik:
„Elég fontos vagy számomra ahhoz, hogy álarcok nélkül, félelem nélkül mutassam meg neked a lényemet”.
Csak ebben az interakcióban jöhet létre a teljes elfogadás, amely megnyitja az utat az érett és építő szeretet felé.
Az „elég jó” partner
Ahogy az anyaság kapcsán oly gyakran hallhatjuk, úgy társkapcsolatainkra is igaz, hogy tökéletesség helyett az elég jóra érdemes törekedni. Donald Winnicott pszichoanalitikus elképzelése szerint az elég jó szülőnek jó nevelési ösztönei vannak, odaadóan viszonyul a gyermekéhez, de végül elkerülhetetlenül elszúrja és „elbukik” mint szülő, majd a gyermekeinek lehetővé teszi, hogy a vele és a világgal kapcsolatos kiábrándulást olyan módon éljék meg, amelyet kezelhetőnek és elviselhetőnek éreznek. Más szóval:
az elég jó szülő segít a gyerekeinek abban, hogy megtanuljanak megbirkózni a tökéletlen világgal és szembenézni vele, beleértve saját magukat is mint tökéletlen szülőket
– ez egy kulcsfontosságú feladat, amellyel a gyerekeknek szembe kell nézniük a felnőttkor felé tartó fejlődésük és érzelmi növekedésük során.
A winnicotti gondolatot továbbszőve az elég jó partner olyan partner lehet, akinek jó párkapcsolati ösztönei vannak, odaadó a kapcsolat iránt, és aki olyan módon „bukott el”, ami valójában segítette a saját felnőttkori növekedésünket és fejlődésünket.
A való életben ez lehet egy olyan személy, aki teljesíteni tudja a legtöbb mélyről eredő igényünket, de nem az összes felszínes vágyunkat. Ez egy olyan partner, aki tökéletlenségei által valójában lehetővé teszi számunkra, hogy erősödjünk személyes önállóságunkban és abban a képességünkben, hogy eligazodjunk a világban.
És természetesen az elvárásaink átformálása, a tökéletes kergetése helyett az elég jó partner elfogadása lehetővé teheti számunkra, hogy könnyebben kapcsolódjunk és alakítsunk ki kapcsolatokat másokkal, akiket korábban talán figyelmen kívül hagytunk, mert nem feleltek meg a tökéletesről való fantáziánknak.
Mit tehetünk, hogy a kapcsolatunk is „elég jó” legyen?
Számos módon támogathatjuk kapcsolatunkat, hogy az valóban boldogságot hozzon számunkra – nézzünk néhány lehetőséget:
- Egymás elfogadása olyannak, amilyenek vagyunk, érdemeinkkel és hiányosságainkkal együtt. Emésszük meg jól azt a tényt, hogy senki sem tökéletes, beleértve önmagunkat is. Ha a tökéletesség ideálja jár a fejünkben, nem leszünk képesek elfogadni a partnerünk tökéletlenségeit.
- Kommunikáció és konfliktuskezelés. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az ember kifejezi gondolatait és érzéseit, hanem azt is, hogy figyelmesen és empatikusan meghallgatja a partnere gondolatait és érzéseit. Azok a párok, akik nyíltan és őszintén kommunikálnak, nagyobb valószínűséggel képesek konstruktívan kezelni a konfliktusokat, és fenntartani az intimitást.
- Szeretet és bizalom. A sikeres kapcsolat kulcsa a szeretet és a bizalom kiépítése – dolgozzunk ezen nap mint nap! Bizalom nélkül kihívást jelent, hogy biztonságban és sebezhetőnek érezzük magunkat a partnerünkkel, ami gátolja az intimitás kialakulását. A kutatások szerint a bizalom idővel épül ki a megbízhatóságot, őszinteséget és feddhetetlenséget bizonyító következetes cselekedetek révén.
- Tápláljuk a kapcsolatot. Azok a párok, akik prioritásként kezelik a kapcsolatukat, és időt és energiát fektetnek annak ápolásába, nagyobb valószínűséggel tapasztalják meg a hosszú távú elégedettséget és boldogságot.
A jobbik fél mítosza azt sugallja, hogy valahol a világon van valaki, aki nekünk van teremtve. A valóságban azonban a szerelem nem abból áll, hogy találkozunk a tökéletes, kifejezetten nekünk teremtett személlyel, hanem fokozatosan változunk az út során, és idővel ráeszmélünk, hogy ő az a személy, akit magunk mellett szeretnénk tudni.
