Életünk során mindannyian kerültünk már szorongató helyzetbe. Az iskolai dolgozatok, egyetemi vizsgák előtt aggódtunk, vajon eleget tanultunk-e, nem hagytunk-e ki egy tételt sem, aztán azért, hogy milyen értékelést kapunk majd. Állásinterjúk, prezentációk, tárgyalások, randevúk, autóvezetés, munkahelyi feladatok és határidők: mind olyan események és élethelyzetek, amelyek a szorongás enyhébb, vagy akár súlyosabb formáját is kiválthatják. Cikkünkben  a szorongás témáját járjuk körül.

Napjainkban a szorongás az egyik leggyakoribb pszichiátriai betegség, ráadásul amióta felütötte a fejét a világjárvány, a szorongást átélő személyek száma tovább növekedett. Hétköznapjaink során számos olyan eseménnyel találjuk szemben magunkat, amelyek félelmet és aggodalmat váltanak ki belőlünk. Előfordul, hogy ezek a helyzetek rövidebb ideig tartanak, mint például egy vizsgahelyzet, vagy egy előadás, viszont ezek után megkönnyebbülést érzünk és fellélegezhetünk.

Mindezek természetes emberi reakciók, amíg a személy sikeresen le tudja küzdeni ezeket az érzéseket, és nem válik a szorongás akadályozó tényezővé a mindennapokban. Kialakulhatnak olyan helyzetek is, amelyek hosszabb távon okoznak szorongást, például egy elhúzódó válás, vagy az autóvezetés tanulása esetén. Ekkor a szorongás napi szinten jelentkezhet, főleg. amikor eszünkbe jut a kiváltó tényező.

Abban az esetben, ha a szorongás kihat a mindennapi tevékenységeinkre, általános hangulatunkra, romlik a munkateljesítményünk, illetve fizikai tünetek is megjelennek, valószínűleg szorongásos zavarról van szó.

A szorongásos zavarok hosszú távon számos más betegséget idézhetnek elő, például függőséget (drog, alkohol) okozhatnak, depresszió, és akár öngyilkosság is lehet a következménye. Fontos tehát, hogy időben felismerjük a tüneteket, és minél hamarabb segítséget kérjünk szakembertől!

Generalizált szorongásos zavar

A szorongásnak több fajtája is ismert a kiváltó tényezőktől függően. A generalizált szorongás a betegség legkevésbé kézzel fogható formája, amely a tartósan fennálló, konkrét életeseményhez nem köthető, általános szorongást jelenti. Előfordulhatnak közben átmeneti időszakok, amikor enyhülnek a tünetek, de aztán újra felerősödnek. A hullámzó intenzitása rendkívül megterhelő. Kialakulásának hátterében több tényező együttes hatása áll. Pszichológiai szempontból előfordulhat például a szeparációs szorongás, de emellett még neurokémiai és genetikai hatások is megjelennek. A betegség általában a fiatal felnőttkorban jelenik meg.

Az általános szorongástól szenvedő személy nehezen, vagy egyáltalán nem tudja meghatározni szorongásának kezdetét, mindennapos feszültség jellemzi, fáradékonyság, feledékenység.

Előfordul, hogy rossz előérzete van olyan dolgokkal kapcsolatban, amelyeket általában gond nélkül elvégez. Akkor beszélünk a szorongás ezen formájáról, ha a tünetek már hat hónapja fennállnak. A félelem, amelyet a személy átérez, nem konkrét tárgyakra, helyzetre vagy eseményre vonatkozik, hanem az élet szinte minden területére kiterjed. A generalizált szorongás pszichoterápia segítségével kezelhető, mely során az aggodalmak és a félelmek oldásán van a hangsúly.

További szorongásos zavarok

Amennyiben a szorongás konkrét tárgyakra, állatokra, esetleg hangokra irányul, specifikus fóbiákról beszélhetünk. Ekkor a személy igyekszik elkerülni minden olyan helyzetet, ahol fennáll a veszélye annak, hogy érintkeznie kell a félelmei tárgyával. A fóbiák egyes típusai gyakrabban megjelennek a szorongásos zavarok esetén, mint például az agorafóbia, amely a szűk helyektől, vagy nyílt terektől, esetleg zsúfolt helyektől való félelmet jelenti. Ekkor a személy próbálja elkerülni ezeket a helyzeteket, rosszabb esetben már el sem hagyja az otthonát, ezzel rontva saját életminőségét, veszélyeztetve az egészségét.

Szociális fóbiáról akkor beszélünk, ha a személy túlzottan aggódik mások negatív megítélése, véleménye, kritikája miatt.

Ebben az esetben nem egyszerűen introvertált személyekről van szó, mert a szociális fóbiában szenvedő betegek a társas érintkezés minden formáját igyekeznek elkerülni, ezért szociális hálójuk előbb utóbb teljesen beszűkül.

Amennyiben a személy visszatérő, rohamszerű, rövid szorongásos epizódokat él át, pánikzavarról beszélünk.

Ebben az esetben a testi tünetek katasztrofizálása történik, gyakran halálfélelem kíséretében.

A kényszerbetegség esetén önkéntelen, zavaró gondolatok gyötrik a beteget, melyek nagymértékű stresszt okoznak. Gyakran előfordul a túlzásba vitt rituálék kialakítása, mely során a beteg kibírhatatlan késztetést érez arra, hogy az adott viselkedést újra és újra végrehajtsa. Ezek átmeneti szorongáscsökkentő erőbel bírnak, hosszú távon viszont a betegség részévé válnak. 

Hogyan enyhíthetjük a szorongásunkat?

Az utóbbi időben a szorongást okozó helyzetek egyre inkább gyarapodtak. Számos módja van annak, hogy a szorongásunkat enyhíteni tudjuk. A sport az egyik legjobb lehetőség erre, hiszen egy igazán kiadós edzés közben teljes figyelmünket a gyakorlatoknak szenteljük, miközben a bennünk lévő feszültség fokozatosan csökken, agyunkban pedig kedvező kémiai folyamatok indulnak el, a nyugalmat és pozitívabb érzelmeket elősegítő hormonok termelődnek.

Másik bevált módszer lehet a meditáció, a relaxáció, mely során a gondolatainkat igyekszünk nyugodtabb vizekre terelni, ellazult állapotba kerülni. Amennyiben olyan helyzet miatt aggódunk, amelyet képesek vagyunk befolyásolni, végiggondolhatjuk, milyen kimenetelei lehetnek az adott szituációnak, és kidolgozhatunk egy-egy megoldási, megküzdési tervet ezekre.

Azonban, ha úgy érezzük ennél mélyebben gyökerezik a félelmünk, és ezekkel a módszerekkel már nem tudunk enyhíteni rajta, érdemes felkeresni egy szakembert. A különböző terápiás megközelítések, például a kognitív viselkedésterápia, vagy a mindfulness alapú elfogadás és elköteleződés terápia bizonyítottan hatásos módszerek a szorongás kezelésében, segítenek visszatérni a normális életünkbe.

 

Felhasznált irodalom

Becze, Á., Hargittay, Cs., Kalabay, L. & Torzsa P. (2018). A generalizált szorongásos zavar szűrése, terápiája a háziorvosi gyakorlatban. Lege Artis Medicinae, 28(3), 131-137.

Perczel-Forintos, D. & Kresznerits, Sz. (2017). Szociális szorongás és önértékelés: a „Félelem a negatív megítéléstől” (FÉLNE) kérdőív hazai adaptációja. Orvosi Hetilap, 158(22), 843-850.