A pszichológiai tanácsadás útvesztői – Miért nem érzem a fejlődést?

Amikor elhatározzuk, hogy pszichológushoz fordulunk, kezdetben nagy lendületet érezhetünk magunkban, előfordulhat ugyanakkor, hogy a tanácsadási folyamat megakad, és úgy érezzük, nem sikerül egyről a kettőre lépni. Cikkünkben megvizsgáljuk, milyen lehetséges okok állhatnak emögött, és mit tehetünk, ha elakadást észlelünk a tanácsadás során.

A fejlődéshez vezető első lépés, ha felismerjük, hogy változásra és változtatásra van szükségünk. A megfelelő pszichológus megtalálása azonban nem mindig megy elsőre, és ha úgy is érezzük, hogy a szakember megfelelő, más okból is előfordulhat, hogy felmerül bennünk: valami miatt elakadtunk, nem jön a várva várt fejlődés. A továbbiakban megvizsgálunk néhány lehetséges kiváltó okot, és megnézzük, milyen lehetőségeink vannak az elakadás feloldására.

Cikkünkből kiderül:

1. Van, hogy a fejlődés nem jön olyan gyorsan, mint vártuk.
2. Előfordulhat, hogy nincs meg az összhang a szakemberrel.
3. Ha nem biztonságos a környezetünk, az a tanácsadási folyamatot is hátráltathatja.

Nem tudjuk, hogyan működik a tanácsadás valójában

A valóságban a tanácsadási folyamat igencsak eltér attól, ahogyan azt gyakran a televíziós műsorokban ábrázolják:

sokszor nincs nagy euforikus áttörés, nem mindenki sír a tanácsadás során, a hatékonyságot pedig nem a minél gyorsabban elért eredmények igazolják.

Éppen ezért, ha nem tudjuk pontosan, mire is számíthatunk, előfordulhat, hogy úgy érezzük, nem azt kapjuk a terápiás élménytől, amire szükségünk van. Ha először járunk pszichológusnál, kicsit ijesztő lehet, mert nem tudjuk, hogyan működik maga a folyamat. De egy hatékony szakember elmondja, hogy mi a tanácsadási folyamat lényege és hogyan működik. Fontoljuk meg, hogy együtt dolgozzunk ki célokat arra vonatkozóan, hogy mit szeretnénk kihozni a közös munkából.

Egész egyszerűen több időre van szükségünk

Gyakran előfordul, hogy azzal az igénnyel érkezünk a szakemberhez, hogy szeretnénk, ha 1-3 alkalom alatt megoldódna minden problémánk, és korábbi nehézségeink teljesen megszűnnének. A legtöbb esetben azonban ez egy teljesen irreális elvárás. A tanácsadás sokszor időigényes, az eredmények ritkán azonnaliak, és gyakran időbe telik, míg észleljük a fejlődést.

Ugyanakkor, ha nem látjuk azonnal a változást, még nem jelenti azt, hogy a tanácsadás eredménytelen.

Nincs meg az összhang a szakemberrel

Kutatások kimutatták, hogy a terápia hatékonyságát jelentősen befolyásolja a terapeutával kialakított kapcsolat erőssége. Ha ez a kapcsolat nem működik megfelelően, várhatóan a terápia nem tud olyan hatást elérni, melyet remélünk tőle.

Gyakran nem is tűnik fel elsőre, és talán ez az egyik legnehezebb probléma is, hiszen hosszú idő után elhatároztuk, hogy változásra van szükségünk, kiválasztottuk vagy esetleg ajánlottak számunkra egy szakembert, mi pedig mindennél jobban szeretnénk, hogy működjön a folyamat, és nehézségeink feloldódjanak.

Előfordul azonban, hogy egész egyszerűen nem illik össze a személyiségünk, nem találjuk megfelelőnek a szakember által alkalmazott eszközöket, vagy úgy érezzük, nem tudunk megnyílni előtte.

Honnan tudhatjuk, hogy kialakulóban van a megfelelő terápiás kapcsolat? Ha mélyen odafigyelünk érzéseinkre és gondolatainkra, valószínűleg mi magunk is érezzük, hogy a kialakult légkör megfelelő-e számunkra a fejlődéshez. Ugyanakkor a bizalom érzése, az, hogy meg tudunk nyílni előtte, ha ki merjük fejezni, amikor valamivel nem értünk egyet, illetve ha azt érezzük, hogy egy csapatban játszunk, mind jó jel lehet.

Hogyan jelezhetjük a szakember felé, ha úgy érezzük, hogy elakadtunk?

Soha nem szabad elfelednünk, hogy a tanácsadás értünk van, azt a célt szolgálja, hogy mi jobban érezzük magunkat, fejlődést érjünk el.

Az viszont már a szakember feladata, hogy a kapott visszajelzést képes legyen befogadni, és a megfelelő megoldás felé navigálni bennünket. Egy jó pszichológus nem fog megsértődni a kapott visszajelzésért, sőt, épp ellenkezőleg, támogatásáról biztosít minket. Legtöbbször a szakember is észreveszi ezeket az elakadásokat, így az is előfordulhat, hogy ő már korábban jelzi számunkra, hogy érzi a felhúzott falakat.

Az alábbi mondatok azonban segíthetnek megfogalmazni gondolatainkat:

„Úgy érzem, visszatartok dolgokat, információkat a tanácsadási folyamatban, rá tudunk nézni, mi okozhatja ezt?”

„Azt észleltem, hogy fal húzódott kettőnk közé, leggyakrabban akkor tűnik fel, amikor...”

„Elgondolkodtam, mit is ad számomra a tanácsadási folyamat. Úgy gondolom, segít előrelépni, amikor...., ugyanakkor hátráltat, ha... Arra van szükségem, hogy...”

„Igyekszem gyakorolni, hogy őszintébb legyek a tanácsadás folyamán, ami számomra, úgy érzem, jelenleg nehézséget okoz. Szeretnék megosztani Önnel néhány visszajelzést, amennyiben nyitott rá.”

Amikor falakba ütközünk, segíthet tehát, ha megpróbálunk a szakemberrel közösen dolgozni a kapcsolatunkon, ha azonban az egyik vagy másik fél úgy érzi, hogy a közös munka teljesen elképzelhetetlen, úgy érdemes elgondolkodni, hogy esetleg más pszichológust keresünk fel. Ezt természetesen fontos transzparens módon egyeztetni a jelenlegi szakemberrel is. Ha nem csak eltűnünk szó nélkül, az a pszichológusnak is segíthet megérteni a helyzetet, visszajelzésünk pedig akár segíthet is neki az önreflexió gyakorlásában, és előfordulhat, hogy ő is tud ajánlani a személyiségünkhöz vagy a problémánkhoz jobban illeszkedő szakembert a folytatáshoz.

Nem a problémánknak megfelelő szakembert kerestünk fel

Alapvetően a legtöbb pszichológus nem szakosodott diagnózisállításra – ez elsősorban a pszichiáterek és klinikai szakpszichológusok hatásköre. A legtöbb szakember azonban képes felismerni, ha az adott problémakör meghaladja a kompetenciahatárait. Ilyenkor gyakran előfordulhat, hogy ő maga ajánlja fel, hogy inkább a problémában jártas szakembert keressük fel, és szerencsés esetben egyenes úton tovább is tud bennünket irányítani.

Előfordulhat, hogy az alapdiagnózist elfedi más probléma, ami miatt a szakembert felkerestük, ilyenkor azonban a háttérben megbúvó mentális nehézség gátolhatja a tanácsadási folyamat hatékonyságát is. Ebben az esetben segíthet, ha megvizsgáljuk az alábbi szempontokat:

Vizsgáljuk meg a megérzéseinket: Az öndiagnosztizálás nem javasolt, hiszen nem rendelkezünk a szakpszichológusok sokrétű tudásával, ugyanakkor a diagnózis célja, hogy megragadja a belső élményeinket, amiket viszont csak mi élünk át és mi ismerünk igazán. Ha úgy érezzük, hogy nem a megfelelő probléma került fókuszba, merjük jelezni azt a pszichológusnak, aki segíthet az egyéb okok feltárásában, szükség esetén pedig továbbirányíthat bennünket a problémában jártas szakemberhez.

Kérjünk felvilágosítást: Egy jó szakember tiszteletben tartja az ösztöneinket, válaszol a zavaros kérdésekre, és segít olyan válaszra jutni, amely számunkra is megfelelő. Megkérhetjük a terapeutát arra is, hogy kísérjen végig bennünket a diagnosztikai kritériumokon és értékeléseken, hogy jobban megértsük, mit is jelentenek valójában a különböző szakkifejezések.

Kérjünk másodvéleményt: Előfordulhat, hogy más szakemberek bevonására van szükség, például a már fent említett pszichiáter vagy klinikai szakpszichológus sok esetben nyújthat segítséget, fontos azonban, hogy ezeket is egyeztessük a jelenlegi pszichológusunkkal, ne a háta mögött cselekedjünk.

Nem tiszták vagy egyértelműek a célkitűzéseink

Mikor egyeztettük utoljára a pszichológusunkkal a terápiás célkitűzéseinket? Megállapítottunk-e olyan fejlődési mérföldköveket, melyek segíthetnek a tanácsadási folyamat hatékonyságának nyomonkövetésében? Ha nem került sor a közelmúltban a terápiás célok lefektetésére vagy átbeszélésére, mérlegeljük, hogy újra elővesszük a témát, hogy mindkét fél számára egyértelművé váljon, mi felé szeretnénk haladni.

Az alábbi mondatok segíthetnek elindítani az ezzel kapcsolatos beszélgetést:

„Rájöttem, hogy már nem vagyok teljesen biztos, mit szeretnék elérni a tanácsadási folyamat során, beszélhetnénk erről?”

„Észrevettem, hogy nehezen ismerem fel, ez a tanácsadás valójában hogyan segít nekem. Visszatükrözné kérem, milyen fejlődést látott az eddigi közös munkánk során?”

„Nyitott lenne arra, hogy újra egyeztessünk a terápiás terv kapcsán? Kicsit elveszettnek érzem magam azzal kapcsolatban, hogy mi a célunk, és szeretném, ha újra egy hullámhosszon lennénk.”

Ha nem érezzük magunkban a kellő erőt, hogy mindezt személyesen egyeztessük a szakemberrel, kétségeinket bátran felvethetjük akár levélben is, jelezve, hogy a következő alkalommal személyesen is átbeszélhetjük a kérdéseket. Így mindkét fél felkészültebben vehet részt a beszélgetésen, és könnyebben tisztázhatók a hosszú távú célok.

Bár a tanácsadással minden rendben, azon kívül nincs lehetőség a biztonság megteremtésére

A biztonság érzése az egyik legfontosabb darabja a fejlődést hozó kirakósnak. Míg a szakember segíthet a tanácsadási keretekben megteremteni a bizalom és biztonság érzését, ha azon kívül nem érezzük magunkat biztonságban a környezetünkben, az súlyosbíthatja a mentális egészséggel kapcsolatos küzdelmünket. Ilyen lehet akár egy mérgező munkahely, egy bántalmazó párkapcsolat vagy egy problémás lakóközösség.

Ez nem jelenti azt, hogy egy szakember nem lehet felbecsülhetetlen értékű erőforrás, amikor ezekkel a nehézségekkel küzdünk! Inkább azt jelenti, hogy a pszichológusnak rá kell hangolódnia arra, amit tapasztalunk, így a terápiás célok is tükrözhetik a mindennapi élet valóságát és kihívásait.

Azt is fontos hangsúlyozni, hogy a nem biztonságos környezet nem jelenti azt, hogy a szakemberrel való közös munka haszontalan, vagy nem szabad folytatni, amíg a körülmények meg nem változnak. Valójában a terápiás kapcsolat pontosan az lehet, amire szükségünk van ahhoz, hogy a felszínen maradjunk, és segíthet felfedezni olyan utakat és eszközöket, amelyekről nem is tudtuk, hogy elérhetőek számunkra, amikor készen állunk rá.

Ebben az esetben segíthet, ha:

Megbeszéljük a pszichológusunkkal a bennünket körülvevő helyzetet: Ha aggodalommal tölt el, hogy mindezt megosszuk a szakemberrel, először feltehetjük a kérdést hipotetikusan, például: „Ha egy ügyfele mérgező munkahelyen dolgozna, hogyan tudná támogatni őt?”.

Vizsgáljuk meg a kulturális különbségeket: Ha a terapeuta nem képes megérteni egyéni kihívásainkat – például bántalmazó kapcsolatban vagyunk, de a terapeuta még nem dolgozott korábban hasonló esettel, és nem tud megfelelően ráhangolódni –, bármikor kérhetjük egy másik szakemberhez való átirányítást.

Ne szakítsuk meg hirtelen a tanácsadást csak azért, mert a körülményeink nem „ideálisak”. Ez destabilizáló vagy akár veszélyes is lehet ránk nézve. Szükség esetén arra is megkérhetjük a szakembert, hogy segítsen számunkra a menekülő utat megtervezni a megfelelő szervezethez, szakemberhez irányítva bennünket.

Természetesen a felsoroltakon túl is számos okból eredhetnek még terápiás elakadások, a legfontosabb ugyanakkor, hogy legyünk önreflektívek, igyekezzünk felismerni, ha valami nem jól működik, és bátran merjük visszajelezni ezt a szakembernek is. Ahogy fentebb már írtuk, a tanácsadási folyamat értünk van, számunkra kell hogy előrelépést hozzon – képviseljük hát bátran érdekeinket!