Elhatározni, hogy teszünk a mentális egészségünkért, csupán az első lépés. Már az is kihívás elé állíthat bennünket, hogy kiválasszuk a számunkra leginkább megfelelő fejlődési utat. Cikkünkkel ehhez nyújtunk útmutatást!
A pszichológiai tanácsadás és a pszichoterápia egyaránt a mentális egészségügyi kezelések olyan típusai, melyek az érzelmi és pszichológiai problémák széles skálájával küzdő emberek számára nyújtanak segítséget. Eldönteni ugyanakkor, hogy melyikre van szükségünk, nem mindig egyszerű.
Általánosságban elmondható, hogy a pszichológiai tanácsadás rövidebb, és az egyszerűbb problémák kezelésére szolgál, míg a pszichoterápia hosszabb távú elköteleződést jelent, és a fókuszba kerülő probléma is nagyobb hatást gyakorol mindennapjainkra.
Cikkünkből kiderül:
- A pszichológiai tanácsadás elsősorban itt és most fókuszú.
- A pszichoterápia segíthet a mélyebb problémák feltárásában.
- A pszichoterápiának számos típusa ismert.
Pszichológiai tanácsadás vs. pszichoterápia
Pszichológiai tanácsadás során elsősorban a jelenlegi megoldandó problémákra fókuszálunk.
A pszichológus feladata ilyenkor, hogy lehetővé tegye az erőforrások fejlesztését, és erősítse a megküzdési mechanizmusokat.
A pszichoterápia ezzel szemben az érzelmi nehézségek és a mentális betegségek kezelésére szolgál.
Célja elsősorban a mentális jóllét és a mindennapi funkciók ellátási képességének javítása.
A pszichoterápia a régóta fennálló és komplex problémák kezelésére is megoldásul szolgál, a terápiás cél kitűzése a terapeuta és a páciens közös feladata.
Hasznos lehet számos nehézség, például szorongásos zavarok, depresszió, evészavarok, bipoláris zavar, szkizofrénia és számos egyéb mentális probléma esetén. A pszichoterápiát végző szakember gyakran működik együtt pszichiáterrel, mivel a fent említett betegségek többsége gyógyszeres kezelést is igényel.
A pszichológiai tanácsadást és a pszichoterápiát az alábbi táblázatban hasonlítottuk össze:
Pszichológiai tanácsadás | Pszichoterápia |
Rövid távú vagy aktuális kérdésekre, problémákra fókuszál | A visszatérő vagy hosszú távú problémákat, nehézségeket helyezi előtérbe |
Elsősorban beszédterápiát jelent | Számos egyéb eszközt vonhat be, mint például viselkedés-, művészet-, zene-, dráma-, állat- vagy mozgásterápia |
Általában csak bizonyos tevékenységekre vagy szituációkra fókuszál | A terápia a személy berögzült és régóta fennálló gondolkodási és viselkedési mintáira összpontosít |
Általában rövidebb ideig tart | Legtöbbször hosszú távú, akár évekig tartó elköteleződést jelent |
A terápia a támogatásra, útmutatásra és az aktuális problémák megoldására összpontosít | A terápia a személyes fejlődésre összpontosít az alapvető kérdésekre való fókusszal, mélyreható feltárással egybekötve |
Tudatos folyamatokkal és gondolatokkal dolgozik | A tudatos és tudattalan folyamatokkal és gondolatokkal egyaránt dolgozik |
Itt és most fókuszú | Egyaránt ott és akkor, valamint itt és most fókuszú |
Pszichológus is végezheti | Szükséges valamilyen további képzettség |
Pszichoterápia típusai
A pszichoterápián belül számos típust különböztethetünk meg, akár problémafókusz, akár központi elmélet szerint. A teljesség igénye nélkül nézzünk ezek közül néhányat:
Kognitív-viselkedésterápia (CBT): A terapeuták a CBT-t különböző állapotok, például depresszió, szorongás, skizofrénia és étkezési zavarok kezelésére használhatják. A CBT az érzések, a gondolatok és a viselkedés közötti kapcsolatot vizsgálja.
A terapeuta segít a személynek azonosítani az egészségtelen gondolkodási mintákat, és azt, hogy ezek hogyan járulnak hozzá a káros viselkedéshez és meggyőződésekhez.
Miután a terapeuta és az egyén azonosította ezeket a mintákat, a terapeuta segíthet új, konstruktív gondolkodásmódok, meggyőződések és viselkedésmódok kialakításában.
Expozíciós terápia: A terapeuták a fóbiák, a kényszerbetegség és a PTSD kezelésére az expozíciós terápiát használhatják. Segíthet a személynek azonosítani a szorongást kiváltó okokat egy biztonságos térben, és olyan technikákat tanulhat, amelyekkel elkerülheti a szorongást, amikor ezekkel a kiváltó okokkal találkozik a mindennapi életben. A terapeuta a személyt kis mennyiségű kiváltó ingerrel láthatja el, és fokozatosan növelheti azt, vagy „eláraszthatja” a személyt a kiváltó ingerrel.
Pszichodinamikus terápia: A pszichodinamikus terápia segíthet különböző állapotok, például a borderline személyiségzavar, szorongás és depresszió kezelésében.
A középpontjában az az elképzelés áll, hogy a gyermekkori élmények, a nem megfelelő, ismétlődő érzések és a tudattalan gondolatok befolyásolják az ember mentális jóllétét és viselkedését.
A terapeuta segít az egyénnek megváltoztatni az egészségtelen mintákat és mélyíteni az önismeretét.
Szemmozgásos deszenzitizációs és újrafeldolgozó terápia (EMDR): A terapeuták használhatják az EMDR-t a PTSD-ben szenvedők kezelésére. Miközben a személy egy traumatikus emlékre összpontosít, a terapeuta kétoldalú stimulációt alkalmaz – például oda-vissza szemmozgásokat, zümmögő kézérzékelőket vagy a fülek között váltakozó hangok lejátszását.
Ennek a technikának az a célja, hogy újra feldolgozza az emléket, és egy pozitív hiedelmet telepítsen a korábbi negatív hiedelem vagy traumatikus emlék helyébe.
Czókolyová Tündét, a Mindset Tanácsadó Központ pszichológusát arról kérdeztük, hogy hogyan zajlik nála az úgynevezett alappszichoterápia.
Bejelentkezés, kapcsolatfelvétel
A kapcsolatfelvétel a Tanácsadó Központ munkatársainál telefonon és e-mailen keresztül is történhet, továbbá a leendő klienseink, pácienseink saját maguk a Salonic rendszeren keresztül közvetlenül is foglalhatnak online időpontot az általuk kiválasztott szakemberhez személyes vagy online tanácsadásra, terápiára.
A kapcsolatfelvételt követően pácienseink nulladik lépésként egy konzultációs/terápiás szerződést kapnak kézhez, mely a páciensre vonatkozó személyes adatokon felül a pszichológiai és pszichiátriai előzményekre tér ki, valamint tartalmazza az ülésekre, terápiás folyamatra vonatkozó kereteket (pl. ülés rendszeressége, díja, lemondási feltételek).
Az online ülések keretei – Online tanácsadás, Online terápia - Távterápia – specifikusabbak, ott ugyanis a páciens feladata a megfelelő és zavartalan hely biztosítása a terápia idejére (zárt tér, ahová a páciens erre az időre elvonulhat, stabil internetkapcsolat, videókamera, szükség esetén fülhallgató beszerzése).
Pszichoterápia, alappszichoterápia – Hogyan zajlik?
A munkám során a terápiás folyamat megkezdését egy 1-3 alkalmas interjús szakasz előzi meg.
Az interjús szakasz a terápia indikációja és a páciens problémájának súlyossága szempontjából néhány lényeges kérdés megválaszolását szolgálja.
A kliens/ páciens problémájának a feltérképezése egyben a szakembernek a páciens problémájával való „megismerkedését” is szolgálja, illetve a páciens is betekintést nyerhet egy pszichológus–páciens (orvos–beteg) kapcsolatának professzionális helyzetébe, a terápiás keretekbe, esetlegesen az adott módszerbe.
Ezen időszak lényeges szempont az egyéb ellátási formák szükségességének bevonása és kizárása céljából (szűrés, indikáció/ kontraindikáció kérdése) – mint például egy pszichiáterrel való konzultáció, farmakoterápiás kezelés felmerülése, vagy más kezelési forma – csoportterápia, coaching, tanácsadás, addiktológiai konzultáns vagy adott esetben, akut kérdésnél osztályos kezelés és intézmény – ajánlása.
Az alappszichoterápiára bejelentkező klienseknél az interjús szakasz alatt nagyjából az alábbi kérdéseket szoktuk közösen áttekinteni:
- a páciens terápiába érkezésének témája, indoka és aktualitása;
- aktuális panaszai és tünetei és azok részletes megismerése;
- objektív adatok a páciensre és az életkörülményeire, családi hátterére vonatkozóan;
- betegségtörténet – szomatikus és pszichiátriai kórelőzmény;
- veszteség, válás vagy egyéb jelentős esemény, életkörülmény, trauma;
- rövid élettörténeti kitekintés – korai évek, tanulmányok, munkahelyek, kapcsolatok és dinamika (baráti kapcsolatok, párkapcsolatok) áttekintése;
- aktuális élethelyzet.
A páciensnek számos célja lehet egy terápiás folyamattal, például:
- a tünetek mérséklése és adekvát menedzselése;
- panaszok hátterében meghúzódó okok felderítése;
- magatartásbeli változások elérése;
- káros szenvedélyek, szokások és viselkedés megváltoztatása;
- személyiség fejlesztése, önismeret vagy egyéb nehézségek, elakadások megoldása – párkapcsolati gondok, munkahelyi problémák tudattalan meghúzódó dinamika mentén.
Külön ki kell térni tehát a fókuszra, a páciens céljaira a terápiás folyamattal – Mi a célja a terápiával? Mit szeretne elérni?
Illetve a változásról is érdemes lehet beszélni – Miben fogja látni a változást és a céljainak elérését? Hogyan fogja önmagát látni ezen célokat elérve? Mit tekintene sikernek, mitől lenne elégedett? Irreális célok és reálisan elérhető terápiás célok megbeszélése.
Pozitív elvárások – kutatások bizonyítják, hogy a páciens elvárása kihatással van a terápiás sikerre. A sikeres kimenetelek egyharmada a terapeuta és a páciens kezelés hatékonyságába vetett hitét mutatja!
Az interjús szakasz legvégén, a közös elköteleződést követően a terápiás célt – a problémát és a módszert összehangolva – beszéljük meg közösen az adott pácienssel, majd ezt követően belekezdünk a terápiás munkába, amit a terápiás munkafázisnak nevezünk.
Egy adott terápiás módszer kiválasztásánál a kezdeti terápiás szerződésen, illetve a terápiás cél megbeszélésén felül az adott módszer kereteire, a páciens feladatára is szerződünk az adott módszerben: pl. relaxáció, autogén tréningre való szerződésnél a páciens otthoni gyakorlásának szükségessége és a módszerhez tartozó, otthon átgondolandó feladatok megoldása.
A terápiás keret a biztonságot szolgálja, és védi a terápiát!
Tanácsadásra és terápiára való jelentkezéskor nem mellékes szempont, hogy a páciens önkéntesen jelentkezzen (egyéni terápiás motivációval), mivel adott esetben a terápiás motivációt, elköteleződést és ezáltal a terápiás cél elérését nehezítheti, ha az adott folyamatra a leendő páciens más kérésére, küldésére vagy kikötésére jelentkezik – például házastárs kérésére bejelentkező páciens, aki az indulatkitörésein kellene hogy változást elérjen, vagy rendszeresen dohányzó egyetemista, aki szülei kérésére jelentkezik be terápiára.
A motiváció azonban szocializációval és tisztázással is növelhető.
A pszichológus vagy terapeuta közötti választás végső soron igényeinktől és általános céljainktól függ. A szakember segíthet a terápiás célok meghatározásában és elérésében. A legfontosabb, hogy győződjünk meg arról, hogy a pszichológus vagy terapeuta biztonságos közeget tud teremteni, bizalmi kapcsolatot tudunk kiépíteni vele, ez ugyanis szükséges ahhoz, hogy szilárd alapot építhessünk a sikeres közös munkának!