Az aktív tájékoztatásnak és a társadalmi párbeszédnek hála egyre inkább kikopnak a köztudatból a pszichológushoz járással kapcsolatos negatív előítéletek. Egyre szélesebb körben elfogadott, hogy – ahogy fizikai bántalmainkkal orvoshoz fordulunk – lelki problémáink megoldásához pszichológus segítségét igényeljük. Az sem kérdés már, hogy fizikai egészségünk és mentális jóllétünk ugyanannyira lényegesek, és érdemes a kettő egységére, érzékeny egyensúlyára vigyáznunk. Az viszont még mindig sokak számára szürke zóna, hogy mit is mondhatnak egy terápián, hogyan viszonyuljanak a pszichológushoz, van-e joguk kérdezni, és úgy általában: hogyan képviseljék magukat? 

A terápiához fűződő viszonyunk nagyon különböző lehet, amit múltbeli tapasztalataink, személyes élményeink is árnyalhatnak, de az is lehet, hogy soha nem jártunk még pszichológusnál. Esetleg filmek, sorozatok, könyvek vagy ismerősöktől hallott információk alapján alakítottunk ki magunkban egy képet arról, milyen is lehet pszichológushoz járni. Attól függetlenül, hogy vannak-e előzetes tapasztalataink, vagy csak most kezdtünk el barátkozni a pszichológushoz járás gondolatával, jellemzően azért van valamilyen elképzelésünk arról, hogy mi is történik egy tanácsadási alkalom során. 

Amit nem szabad elfelejtenünk, hogy a terápiás kapcsolat – noha egyedi, jól meghatározott keretek között működik – is mindenekelőtt egy kapcsolat, aminek alakításáért mi is felelősek vagyunk. Ahogy a kapcsolatok többségében, a nyílt és őszinte kommunikáció a terápiás kapcsolatban is célravezető. A mi felelősségünk is, hogy jó viszonyt alakítsunk ki a pszichológusunkkal, és megtaláljuk a számunkra megfelelő szakembert. Akkor lehetünk a leghatékonyabbak, ha elfelejtjük a passzivitást, és beszélünk, érdeklődünk – hiszen kérdezni, a döntésünkhöz szükséges információkat megszerezni ér! 

Cikkünkből kiderül:

  • Miért érdemes őszintének lenned a pszichológusoddal?

  • Milyen kérdéseket tehetsz fel bátran a pszichológusodnak?

  • Hatékony egyéni fejlődésed érdekében hogyan célszerű megközelítened a terápiás folyamatot?

3 dolog, amire mindig figyelj a pszichológusnál 

Lássuk, melyek azok az értékek és szempontok, amelyekhez mindig érdemes tartanunk magunkat a pszichológussal való kommunikáció során: 

1. Fejtsd ki világosan és érthetően a problémádat! 

A pszichológus nem gondolatolvasó, így abból fog kiindulni, amit közölsz vele. Nincs értelme mellébeszélni vagy ködösíteni. Ha annyit mondasz magadról, hogy boldogtalan vagy, az ugyanazt jelenti, mintha az orvosnál arról panaszkodnál, hogy nem érzed jól magad.

Minél konkrétabban tudod körül- vagy leírni a problémádat, annál hatékonyabb lesz a terápia, hiszen annál célzottabb segítséget kapsz.

Akár egy nehéz szakításon vagy túl, gyászolsz, vagy éppen szorongással küzdesz, fontos, hogy megfogalmazd, miben is kéred a pszichológus segítségét. 

2. Légy őszinte az elvárásaiddal kapcsolatban! 

Általában a bevezető alkalmak során pszichológus és kliens közösen tűzik ki a terápiás célokat. Fontos, hogy őszinte légy önmagaddal és a pszichológussal is az elvárásaidat illetően. Mit vársz a terápiás folyamattól? Hétről hétre segítséget és támogatást, ami átsegít egy nehéz élethelyzeten? Konkrét eszközöket, javaslatokat, amelyek segítenek a dacos gyerkőcöd vagy a pánikzavarod kezelésében?

Ha már a kezdetektől világosan kommunikálsz, az segít a pszichológusnak meghatározni a fókuszt, és eldönteni, hogy az általa képviselt terápiás irányzat és szemlélet összhangban van-e az elképzeléseiddel. 

3. Tekints ügyfélként magadra, és adj visszajelzést! 

Sokak számára ez a rész kihívást jelent. Akár azért, mert konfliktuskerülők, és nem komfortos helyzet számukra, hogy kifejezzék igényeiket vagy elégedetlenségüket a terápiával kapcsolatban. Akár azért, mert a negatív érzelmek hatására sürgető kényszert éreznek a menekülésre és a pszichológussal való kapcsolat megszakítására. Jó hír viszont, hogy pszichológussal való munka lehetőséget nyújt ezeknek a diszfunkcionális viselkedésmintáknak a felülírására, így ahelyett, hogy a megszokott módon reagálnánk, esélyt adhatunk magunknak a változásra! 

Hogyan? Ahelyett, hogy passzív utasként ülnénk egy szerelvényen, amit a pszichológus vezet, tekintsünk magunkra aktív ügyfélként, a terápiára pedig mint szolgáltatásra! (mert az is) Tehát ha például nem értjük, mire utalt legutóbb a pszichológusunk – kérdezzünk rá! Ha úgy érezzük, nem kaptuk meg egy helyzet megoldásához szükséges gyakorlati tanácsokat – jelezzük! (Anélkül, hogy attól félnénk, hogy felbosszantjuk a másikat.) Végül pedig jelezzük nyugodtan a pszichológus felé azt is, ha eluralkodik rajtunk a menekülési vagy megfelelési kényszer, és diszkomfortot érzünk az önérvényesítés miatt. Az őszinte kitárulkozás fontos információkat hordozhat a terápia szempontjából, és jóleső megkönnyebbülést okozhat számunkra. 

Sokak számára a pszichológiai tanácsadás biztonságos közegében is kihívást jelent az őszinte kitárulkozás.

Kérdések, amiket bátran feltehetsz a pszichológusodnak 

Nem kell azonban megállnunk a közléseknél – fejezd ki bátran érdeklődésedet kérdések formájában! Ki mondta, hogy csak a pszichológus kérdezhet? A kérdezés segíthet eldönteni, hogy valóban megfelelő-e számodra az adott pszichológus, el tudod-e képzelni vele hosszú távon a közös munkát. 

Lássuk, mire érdemes kitérned: 

  • Árak: a terápia költségeiről érdemes időben tájékozódnod, hogy felmérd, belefér-e az anyagi kereteidbe, és elkülöníthesd az erre fordított összeget. 

  • Képzettség: győződj meg róla, hogy a pszichológusod megfelelő képesítéssel rendelkezik! A Mindset pszichológusai mind okleveles pszichológusok, emellett folyamatban lévő vagy befejezett szakpszichológiai és/vagy módszerspecifikus képzésekkel is rendelkeznek. Szakmai életútjaikról részletes leírást találsz itt.

  • Terápiás szemlélet és irányelvek: a pszichológusok különféle irányzatok és szakmai irányelvek szellemében dolgozhatnak (pl. kognitív viselkedésterápia, elfogadás és elköteleződés terápia, pszichoanalízis stb.). Ha számodra fontos, hogy a pszichológusod bizonyos módszer ismerője legyen, ne rejtsd véka alá, ugyanakkor fontos, hogy nyitott maradj a problémádat illetően a szakember javaslataira. 

  • Adalékinformációk (opcionális): előfordulhat, hogy – a problémád függvényében – fontos számodra, hogy választott pszichológusod valamely közösség tagja legyen (pl. vallásos legyen, vagy az LMBTQ közösség tagja), vagy hasonló nehézségekkel küzdjön, mint te (pl. addikciók, ADHD stb.), mert azt gondolhatod, így más szemszögből látja a helyzetedet. Bár a személyes tapasztalatok valóban relevánsak lehetnek az adott probléma megközelítésében, az átélés nem feltétele annak, hogy a szakember professzionális segítséget nyújtson a probléma leküzdésében. Az erre irányuló kérdések pedig meglehetősen személyesek, amelyekre a szakember nem köteles válaszolni. Ha bármilyen okból úgy érzed, a pszichológusod személyes érintettsége mégis megkerülhetetlen, kérdezz rá tapintatosan az adott dologra, és jelezd, hogy miért lényeges ez számodra! 

Mit ne mondj a pszichológusodnak? 

Bármennyire meglepő, vannak azért olyan dolgok, amiket jobb, ha elkerülsz a pszichológussal való kommunikáció során. Kati Morton, Kaliforniában élő pár- és családterapeuta összeállított erről egy listát: 

Hazugságok: ha nem számolsz be őszintén a helyzetedről, az elsősorban téged fog hátráltatni, hiszen a pszichológus nem tud célzott segítséget nyújtani, így a terápia kevésbé hatékony és a szükségesnél jóval lassabb lesz. Ha a lappangó szégyenérzeted vagy a félelmeid miatt nem vagy őszinte, add a pszichológusod tudtára, hiszen ezek feltárása és leküzdése is a tanácsadási folyamat része lehet. 

Jobban vagy, mint ahogy valójában vagy: fontos tudatosítanod, hogy a terápia ítélkezésmentes hely, ahol értően meghallgatnak, érvényesítik az érzéseidet, és segítenek céljaid elérésében. Itt nem kell senkinek megfelelned! Ha elhiteted a pszichológusoddal, hogy jól vagy, miközben nem így van, azzal félrevezeted őt, és hátráltatod a saját fejlődésedet. 

Rosszabbul vagy, mint ahogy valójában vagy: Kati Morton szerint főként borderline személyiségzavarosok esetében megfigyelhető ez a jelenség, akik szeretnének minél hosszabb ideig segítséget kapni. Ez azonban szinte mindig visszafele sül el, hiszen egy idő után, ha semmilyen előrelépés nincs, a pszichológus azt gondolhatja, hogy nem rendelkezik a segítségnyújtáshoz szükséges eszközökkel és erőforrásokkal, és más típusú segítséget ajánlhat, vagy átirányíthat másik szakemberhez. 

Remekül működik a terápia, ha valójában nem: ha a pszichológusod valamely javaslata nem működik, azzal segítesz a legtöbbet, ha tudtára adod, így közösen más irányokat találhattok. Ne feledd: a terapeuta feladata praktikus tanácsokkal ellátni, de a te kötelességed, hogy ezeket kipróbáld, és visszajelezz. Nem működhet minden módszer mindenki számára, így nem elvárható az sem, hogy nálad majd minden beválik. A kísérletezés természetes része egy terápiás folyamatnak, ugyanakkor bátran jelezheted, ha egy feladat elvégzése számodra megterhelő, vagy egy adott módszer nagyon távol áll tőled.

Ha viszont nem vagy hajlandó semmit sem kipróbálni, érdemes elgondolkodnod, hogy készen állsz-e egy terápiával járó munkára és elköteleződésre.  

A kommunikáció tehát kulcsfontosságú a pszichológus–kliens kapcsolatban. Közölj, kérdezz, érdeklődj, jelezz vissza! És mindenekelőtt: ne akarj megfelelni, légy önmagad! Készen állsz az önismereti munkára? Akkor még egy lépés van hátra: találd meg a pszichológusod!