A te szobád is egy zárka, csak máshogy néz ki – a börtön egy pszichológus szemével

Számos cikk foglalkozik a börtön rejtélyes, titokzatos világával. Izgalmas környezet ez a maga sajátos értelmében, hisz a külvilág elég keveset tud a bent folyó életről. Korábban szó esett már a rabok és a börtönőrök helyzetéről is, jelen cikkünkben egy volt börtönpszichológus szemén keresztül próbáljuk bemutatni azt, hogy mi is a dolga egy ilyen szakembernek, és hogy miként éli meg a munkáját. Szabó Nikoletta pszichológus előadásán jártunk a Vista Verde szakmai estjének januári alkalmán. 

Ma Magyarországon körülbelül 18 ezer fogvatartott tölti büntetését az ország több mint harminc büntetés-végrehajtási intézményének valamelyikében. Lássunk néhány számot, amik beszédesek. A Börtönstatisztikai Szemle 2017 végi adati alapján:

• A fogvatartottak 93 százaléka férfi.
• A büntetésüket töltő férfiak 57 százaléka 30-50 év közötti.
• A rabokra és a személyi állományra nagyjából 100 börtönpszichológus jut országos szinten.

Kisgyerekként a legkülönfélébb hivatások kerülnek szóba, amikor elhangzik a jól ismert kérdés: mi leszel, ha nagy leszel? Orvos, rendőr, kamionsofőr, taxis és olimpiai bajnok. A sor szinte végtelen. Ezen a ponton talán néhányunknak eszébe jutnak József Attila sorai: „Tűzoltó leszel, s katona!...”. Vajon egy börtönpszichológus lehet-e mind a kettő egyszerre? Bizonyos értelemben igen, ötvözi a két hivatást. A börtönben dolgozó pszichológusok nagy része hivatásos állományba tartozik, kis túlzással mondhatjuk tehát rájuk, hogy katonák, hisz szigorú szabályok és előírások vonatkoznak rájuk. Ugyancsak találó lehet a tűzoltó metafora is, hiszen ha belegondolunk, nem ritka, hogy a szakembernek valamilyen krízishelyzetbe kell beavatkozni, például egy családi tragédiára, önsértésre vagy börtönön belüli halálesetre.

...na jó, de pontosan mit is csinál egy börtönpszichológus?

Az első mozzanat, ahol feltűnik a pszichológus egy fogvatartott életében, az a befogadási „ceremónia”. Ismerős lehet a filmekből, amikor a bevonuló rabok még utcai ruhában, személyes tárgyaikkal érkeznek meg új „lakóhelyükre”, ahol kezdésként ujjlenyomatot vesznek és megtörténik az utcai ruha „bv-s mákosra” való cseréje, ahogy a börtönszleng mondja. A folyamatnak itt még nincs vége. A körletekbe és zárkákba sorolást megelőzően még egy sor vizsgálaton és különböző elbeszélgetéseken kell részt venniük a fogvatartottaknak, többek között a börtön pszichológusával is találkoznak. Egy ilyen, úgynevezett pszichológiai befogadáson a szakembernek nagyon rövid idő alatt kell egy viszonylag átfogó képet kialakítani a kliensről. Fontosak az arra vonatkozó információk, hogy volt-e már öngyilkossági kísérlete az elítéltnek, milyen a közérzete, szokott-e sportolni, milyen hobbijai vannak, és hogy van-e mögötte család, aki támogatja. Persze ezzel nem ér véget a munka. A börtönpszichológusnak minden esetben véleményeznie kell azt, hogy egy rab munkára bocsátható-e, valóban szüksége van-e bizonyos gyógyszerekre, de mindennapos feladatainak része a segítő beszélgetés nyújtása, önismereti tréningek és drogprevenciós foglalkozások tartása, és bizonyos időközönként az általános állapotellenőrzés is.

Nincs azonban könnyű dolga sem a pszichológusnak, sem pedig azoknak a fogvatartottaknak, akik segítséget kérnének - mondta az előadó. A börtön egy zárt, hierarchikus rendszer, ahol mindenkinek megvan a helye a rangsorban, és ahol örökös gyanakvás övez mindent. Így előfordul, hogy aki pszichológushoz jár, azt vamzernek, vagyis besúgónak tartják a körleten. 

Hogyan lehet valakiből börtönpszichológus? 

Sokak számára izgalmas lehet ez a pálya, mégis kevés információt találni arról, hogyan válhat valaki a rendszer részévé. Az első lépés természetesen a pszichológia képzésre való jelentkezés, és annak sikeres elvégzése. Fontos, hogy nem létezik külön börtönpszichológia vagy kriminálpszichológia specializáció az egyetemek képzéstárában, így annak, aki ez iránt a terület iránt érdeklődik, leginkább a klinikai- és egészségpszichológia specializációra érdemes jelentkeznie a mesterképzésen, de a tapasztalatok alapján minden specializációban találni több olyan elemet is, amely hasznos lehet ezen a területen. Hasznos lehet, hogy a büntetés-végrehajtás már a mesterképzés után várja a pályakezdőket. A jelentkezés után egy fizikai, pszichikai és orvosi alkalmassági vizsgálaton kell részt venni, valamint kifogástalan erkölcsi bizonyítvánnyal kell rendelkezni. Ha minden stimmel, akkor a Nemzetvédelmi Szolgálat még meglátogatja a leendő munkatársat otthonában, és környezettanulmányt készít. Ha mindent rendben találnak, akkor felvételre kerül az illető közalkalmazotti jogviszonyba. Ahhoz, hogy hivatásos állományba kerüljön valaki, további procedúrákon kell keresztülmennie.

„Csak a gondolataimat vihetem be”

A cikk elején említettük a katona metaforát a börtönpszichológussal kapcsolatban, ugyanis rájuk is ugyanolyan szigorú szabályok vonatkoznak, mint bármely bent dolgozóra. Reggelente biztonsági ellenőrzésen kell átesniük nekik is. A telefont, pénzt és a kulcsokat le kell adni és el kell zárni. Személyes tárgy nem maradhat a dolgozóknál. Mi játszódik le egy börtönpszichológus fejében egy átlagos napon?

Általánosságban is elmondható, hogy egy pszichológus munkája sosem egyszerű, de a börtönben egy kicsit maga az ott dolgozó is rab. Bár a köznyelvben él az a mondás, miszerint „a pszichológus csak ül a fotelben, és hallgatja mások bajait”, ez korántsem ilyen egyszerű, hisz emberi sorsok és történetek játszódnak le a szeme előtt nap mint nap. Ilyenkor nehéz nem empátiát vagy szomorúságot érezni. Az ember a börtönben akarva-akaratlanul emberi játszmák tanúja, olykor pedig eszköze lesz. Vannak, akik csak azért fordulnak a pszichológushoz, hogy jobb körülményeket biztosító körletre kerüljenek, vagy hogy gyógyszerhez jussanak. Éppen ezért fontos, hogy határozottnak és következetesnek kell lenni, hogy ne találjanak fogást az emberen.

Mégis, mit jelent a siker ebben a környezetben? Szabó Nikoletta szerint sok szempontból át kell értékelni a siker fogalmát annak, aki börtönben dolgozik, de itt is el lehet érni sok-sok eredményt. Különösen jó érzés, amikor egy fogvatartott mer segítséget kérni, és hajlandó közösen dolgozni az adott problémán. Hasonlóan szívet melengető az, amikor sikerül függő betegeknél realizálni a problémát, vagy ha egy szuicid hajlamú fogvatartottnál sikerül elérni, hogy hagyjon fel az önsértéssel. Persze ilyen esetek a rácsokon kívül dolgozó pszichológusoknál is előfordulhatnak és elő is fordulnak, ám itt azt, hogy valaki merjen segítséget kérni, és hajlandó legyen kooperatívan dolgozni egy problémán, nehezebb elérni. Ez egy nagyon nehéz, de egyben csodás hivatás, mert az ember egyszerre látja a kollégái és a fogvatartottak oldaláról a börtön világát. Átalakítja a világszemléletet sok szempontból, és nagyon hasznos tapasztalatra lehet szert tenni a pszichológia legkülönfélébb ágaiból.