A trauma nem maga az esemény, hanem a hatására benned lezajló folyamat – Dr. Máté Gábor a trauma bölcsességéről

A trauma egy láthatatlan erő, amely formálja az életünket. Átalakítja az életmódunkat, azt, ahogyan szeretünk, és még azt is befolyásolja, ahogyan a világot látjuk és értelmezzük. Ez legmélyebb sebeink gyökere. Dr. Máté Gábor új jövőképet kínál nekünk: egy trauma-informált társadalmat, amelyben a szülők, tanárok, orvosok, politikai döntéshozók és jogi személyek nem a viselkedésmódok megjavításával, diagnózisok felállításával, tünetek gyógyszeres elnyomásával és ítélkezéssel fordulnak az emberek felé. Helyette arra törekednek, hogy megértsék az aggodalmat keltő magatartások és betegségek forráspontját a sérült emberi lélekben.

„Tíz éves voltam, amikor apám vízbe akart fojtani.” A mondat súlyától egy pillanatra megáll még az idő is, és te a dokumentumfilmet nézve még jobban belesüppedsz kényelmes otthonod kanapéjába. Átfut rajtad a jeges borzongás. Igen, ez ismerős, velem is hasonló történt. Vagy éppen amiatt vagy hálás, hogy szerencsédre nem tapasztaltál ilyet. Ez a fajta borzalom elkerült.

Ami már megtörtént, azt nem lehet semissé tenni. Egy ilyen jellegű fizikai bántalmazást, nemi erőszakot, molesztálást, háborús élményt vagy bármilyen más borzalmas eseményt nem lehet csak egyszerűen „kikezelni”. Azonban lehet a trauma pszichoneuroimmunológiai (azaz viselkedési, agyi és immunrendszeri) hatásaival foglalkozni. Ezek pl. a mellkasi szorítás – amelyet szorongásként azonosíthatunk, a kontrollvesztéstől való félelem, az állandó éberség a veszélyre vagy akár az elutasításra, az önutálat, az emlékbetörések és rémálmok, vagy a másokkal szembeni teljes érzelmi megnyílásra való képtelenség. A trauma azonban nem csupán egy nagy volumenű esemény hatására alakulhat ki, mint a fizikai vagy lelki bántalmazás. Az is traumatikus lehet, ha gyerekként kielégítetlen marad a szeretet és az elfogadás utáni természetes szükségletünk.

Az igazság az, hogy traumatikus esemény mindenkivel történhet individuálisan és kollektív módon is. Mindannyian magunkkal hordozzuk még felmenőink fájdalmát is. Ugyanis a trauma multigenerációs is lehet. Ezekről keveset hallunk, beszélünk, mert társadalmainkban ez tabu, és nincs meg az a narratíva, ami által erről nyíltan beszélhetnénk. Azonban nem lehetséges meggyógyítani úgy társadalmakat, hogy előtte teljes mértékben el ne ismernénk a velük történteket és azok hosszútávú hatásait. Nyitnunk kell tehát és el kell mesélnünk történeteinket. Ha egyénileg megértjük traumánk természetét, nem fogjuk továbbadni önkéntelenül idegrendszerről idegrendszerre gyermekeinknek.

A trauma bölcsessége

Négy éves munka eredményeként jött létre a dokumentumfilm, A trauma bölcsessége (The wisdom of trauma), mellyel készítői Zaya és Maurizio Benazzo a magyar származású kanadai orvos, Dr. Máté Gábor munkássága és személye előtt tisztelegnek. Céljuk, hogy a film által egy trauma-informált társadalmat kezdjenek felépíteni, azaz, hogy egy mélyebb megértést közvetítsenek arról, hogy traumáink milyen hatással vannak életünkre, kapcsolatainkra, közösségeinkre és kultúránkra. Azáltal, hogy egy ilyen film születik, csatlakoznak a világszinten egyre nagyobb tábort nyerő csoportokhoz, akik nyíltan mesélik el fájdalmas történeteiket, s ezáltal közösen rendítik meg a traumát övező tabuk falait. Ez egyfajta társadalmi érzékenyítés, amely egy támogatói közeget kezd felépíteni. Általa a sebezhetőségünk elfogadottabbá válik mások és saját magunk számára is.

Megérthetjük, hogy a fizikai és a mentális állapotunk nem választhatóak el egymástól, hanem egységként kezelendők.

Egy ilyen közegben elismerhetjük szégyenérzetünket, fájdalmainkat és kielégítetlen, szerető közeg utáni vágyunkat gyermekkorunkban. Hatására kihívásainkat, nehézségeinket és szükségleteinket sem fojtjuk el. Traumáink tudatossá tétele révén olyan viselkedés- és gondolkodásbeli változások történhetnek, amelyeknek társadalomformáló ereje van. A film premiere 2021 júniusában volt, amit több, mint 4 millióan követtek a világ 227 országából. Az egyhetes világpremieren a film megtekintése mellett lehetőség volt bekapcsolódni az élő beszélgetésekbe is olyan szakmai óriásokkal, mint Esther Perel, Peter Levine, Dan Siegel, Stanislav Grof és az énekesnő, Sia. A Dr. Máté vezetésével folytatott eszmecsere során olyan izgalmas témaköröket érintettek, mint a trauma kapcsolata az addikcióval, bűnelkövetéssel, kötődési problémákkal, szexuális zavarokkal és a trauma generációkon átívelő örökítésével.

Így tehát a trauma nem maga az esemény, hanem a hatására benned lezajló folyamat.

Ezek az úgynevezett trauma markerek, mint pl. a szorongás, az autoimmun betegségek, a gyomor és belek gyulladásos megbetegedései, a depresszió, az insomnia, a krónikus betegségek vagy akár az ADHD. Meddig állunk még ellen, hogy megértsük valójában miről is szólnak ezek a tünetek? Ha úgy vesszük, a trauma a legnagyobb ajándék is lehet. Minden nap tanulhatunk magunkról általa, hogy kik vagyunk mi, és mire is vagyunk képesek. A gyógyulás, ez az alkímiai folyamat mindenki számára elérhető, ahol közönséges fémekből aranyat, vagyis

sérüléseinkből erősséget hozhatunk létre.

A tragédiát győzelemmé alakíthatjuk. Ahogy a film szereplői is, akiket traumájuk addikciókba, prostitúcióba, bűncselekményekbe vagy öngyilkossági kísérletbe hajszolt, mégis felülkerekedtek traumájukon. De mégis hogyan?

Ami segít

Dr. Máté ezekre a bonyolult kérdésekre megoldásként összefűzi a tudományos kutatásokat, esettörténeteket, saját tapasztalatait pácienseivel, és végül egy széles perspektívát mutat be, amely felvilágosítja és bátorságot önt a traumatizált emberekbe, s elindítja őket a gyógyulás útján. Lássuk melyek ezek:

1. Meg kell tanulni szabályozni az idegrendszerünket. Agyunk frontális lebenyében van a képzelet, kreativitás, remény helye. Ezt a részt meg kell tanulnunk szabályozni meditációval, mindfulnesszel, ritmusos gyakorlatokkal (tánc, ének, zene), vagy akár festés segítségével. A művészetek által vissza tudunk kapcsolódni az érzelmeinkhez, melyektől oly sokszor eltávolodunk traumáink miatt. 
2. A közösség ereje az egyik legszámottevőbb. Szükségünk van egy megtartó közegre, hiszen jó, ha tudunk kötődni, jó, ha látjuk mások is átélték ugyanazt a szenvedést. A kötődés a függőségek ellentéte is lehet.
3. Járjunk terápiába! Válasszuk a számunkra legmegfelelőbb pszichológust, szakpszichológust vagy terapeutát. Kezdjük el a belső munkát! Általa hazatalálunk önmagunkba. Megéri.
4. Keretezzünk újra! Itt a mélyebb megértésről van szó. Ismerjük, és értsük meg nemzetünk traumáit, a történelmi eseményeket melyek hatással voltak felmenőinkre. Ezek mellett figyeljünk családunk traumáira is, a hordozott és átörökített sérült működési módjainkra. Vegyük észre a családunkban húzódó rejtett mintázatokat!
   
5. Ha szükséges, forduljunk pszichiáterhez gyógyszeres kezelésért.
6. Erősítsük a Földhöz, a nagy egészhez tartozás érzését, aminek mi is részei vagyunk. Szervezzünk minél több természetközeli programot stresszcsökkentő hatása miatt.
7. Javítsuk fizikai egészségünket!
   -    Csökkentsük kortizol szintünket.
   -    Erősítsük immun funkcióinkat.
   -    Javítsuk kardio-vaszkuláris funkcióinkat.
   -    Csökkentsük a szervezetünkben fellépő gyulladásokat.
   

Tedd fel magadnak a kérdést: Mire volt gyermekként szükségem, amit nem kaptam meg? Szeretetre, minőségi időre, odafigyelésre, esetleg védelemre? Kinek meséltem el eddig a velem történteket? Hova/ kihez fordulhatok segítségért, hogy feldolgozzam fájdalmaimat? Hogyan jelenik meg a mindennapi gondolataimban, viselkedésemben saját traumám? Mit tanultam saját traumámtól? Ha úgy érzed, segítségre van szükséged traumád feldolgozásában, kérd tapasztalt szakembereink segítségét!