Az utóbbi időben egyre többen gondolják úgy magukról, hogy ADHD-ban szenvednek, főleg a fiatalabb korosztályból. Azt viszont kevesen tudják, hogy a gyermekkori trauma felnőttkorban ADHD jellegű tüneteket generálhat. Cikkünkben ezt a témát járjuk körül.
Az ADHD vagy másnéven figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar a gyermekeket érintő egyik leggyakoribb mentális zavar, ugyanakkor felnőttkorban is igen elterjedt. Az ADHD tünetei közé tartozik a figyelmetlenség, azaz a koncentráció hiánya, a hiperaktivitás, vagyis a túlzott mozgás, amely nem illeszkedik a környezethez és az impulzivitás, tehát az elhamarkodott cselekedetek. Az ADHD-t krónikus betegségként tartjuk számon, mely az egyén személyiségének számos aspektusát érinti. Az ADHD-s felnőttek gyenge önértékelést, kritika iránti érzékenységet és fokozott önkritikát tapasztalhatnak. Az ADHD kezelése általában terápia és gyógyszeres beavatkozás kombinációját foglalja magában.
Cikkünkből kiderül:
- Melyek a közös pontok a traumát elszenvedők és az ADHD-s személyek között?
- Milyen különbségek fedezhetők fel?
- Hogyan enyhíthetjük a tüneteket?
A trauma és az ADHD közötti kapcsolat
A trauma és az ADHD közötti kapcsolat összetett. Bár a gyermekkori trauma önmagában nem okoz közvetlenül ADHD-t, hozzájárulhat az ADHD tüneteinek kialakulásához vagy súlyosbodásához azoknál az embereknél, akik genetikailag hajlamosak az ADHD-ra. A traumatikus élmények továbbá hatással lehetnek az agyműködésre, a figyelemszabályozásra és az érzelmi jólétre, ami potenciálisan ADHD-szerű tünetekhez vezethet.
Bár több kutatásra van szükség az ADHD és a gyermekkori trauma közötti kapcsolat okainak feltárásához, egyes elméletek szerint ez annak tudható be, hogy mindkét állapot az agy ugyanazon területeit érinti, különösen a prefrontális kéreg és a hippokampusz területét, amelyek létfontosságúak a memória megfelelő működéséhez és a kognitív kontrollhoz.
A gyermekkori traumák által kiváltott későbbi zavarok, például a PTSD gyakran járnak együtt az ADHD-hoz hasonló tünetegyettüssel, mint a hipervigiliancia, avagy a túlzott éberség, az impulzivitás vagy épp a figyelemzavar. Épp ezért a szakembereknek nincs egyszerű dolguk diagnózisállításkor, amikor meg akarják különböztetni az ADHD okozta tüneteket a gyermekkori trauma hatására kialakult krónikus stressztől.
Lehetséges továbbá, hogy az ADHD és a gyermekkori trauma közötti kapcsolat mindkét irányban érvényes, ami azt jelenti, hogy a gyermekkori ADHD miatt valaki alapvetően jobban ki lehet téve a traumaátélés kockázatának. Egyre több kutatás bizonyítja, hogy az ADHD-val diagnosztizált személyek nagyobb valószínűséggel éltek át gyermekkorukban traumatikus eseményeket, mint az átlag populáció. Vizsgálatok során azt is kimutatták, hogy
azok az egyének, akiknek kellemetlen élményekkel tarkított gyerekkoruk volt, hajlamosabbak az ADHD-ra.
Ugyanakkor egyetlen traumatikus gyermekkori élmény is növeli a zavar kialakulásának esélyét.
Miben különbözik mégis?
Ahogy azt fentebb kifejtettük, az ADHD és a gyermekkori trauma által okozott tünetegyüttes több pontja megegyezhet, mindkettő esetében megjelenhetnek koncentrációval kapcsolatos problémák, kihívást jelenthet az érzelmek szabályozása, előfordulhat nyugtalanság és hiperaktivitás, valamint alvásproblémák.
Ha gyerekkori traumáink álnak a háttérben, akkor viszont megjelenhetnek továbbá
- emlékbetörések is, melyek során újraéljük a megrázó eseményeket,
- túlzott ébreség, mely segíthet bennünket abban, hogy elkerüljük a fenyegető ingereket,
- disszociáció, amikor elszakadunk a gondolatainktól, érzéseinktől, sőt néha még az identitástudunktól is,
- pánikrohamok,
- jelentős bizalmi problémák, tehát nem tudunk megbízni másokban, folyamatosan arra számítunk, hogy bántanak, eláruknak bennünket.
A tünetek hasonlósága miatt tehát nehéz megállapítani, hogy ADHD vagy gyermekkori trauma váltja ki azokat, különösen igaz ez akkor, ha a kettő párhuzamosan is fennáll.
Az ADHD és a trauma leküzdése átfogó és integrált megközelítést igényel, amely mindkét állapotot egyszerre kezeli, így olyan megküzdési mechanizmusokat tudunk kialakítani, amelyekkel valamennyi tünetet enyhíteni tudjuk. Ez magába foglalhatja a fokozott önismeret, a terápiába való bekapcsolódás vagy a legsúlyosabb tünetekre felírt gyógyszerek kombinációját.
Mit tehetünk mi a tünetek enyhítéséért?
- Ismerjük meg a kiváltó okokat: A kiváltó okok azonosítása alapvető lépés mind az ADHD, mind a traumával kapcsolatos tünetek kezelésekor.
A stresszreakciót kiváltó helyzetek, környezetek vagy ingerek felismerése segíthet a proaktív felkészülésben és a megküzdési stratégiák alkalmazásában.
- Ezek a megküzdési stratégiák gyakran a stressz csökkentésére, a koncentráció javítására és az érzelmek hatékonyabb szabályozására szolgáló személyre szabott technikák kifejlesztését foglalják magukban.
- Próbáljunk a jelenben maradni: Mind a trauma, mind az ADHD tünetei között gyakran szerepel a rágódás, a szorongó várakozás és az ellazulásra való képtelenség. A mindfulness gyakorlatok, mint például a meditáció és a mély légzőgyakorlatok segítenek a jelen pillanat tudatosságának ápolásában, a stressz csökkentésében, az önszabályozási készségek fokozásában és az általános jóllét elősegítésében. A mindfulness beépítése a napi rutinokba értékes eszközöket biztosíthat a belső nyugalom érzésének elősegítéséhez és a tünetek könnyebb kezeléséhez.
- Legyünk türelmesek – önmagunkkal szemben is: Az ADHD és a trauma okozta kihívások kezelésében elengedhetetlen a türelem. Mindkét állapot hatékony kezeléséhez időre, megértésre és támogatásra van szükség. Fontos, hogy ne feledjük: a fejlődés fokozatosan következhet be, és az út során visszaesések is előfordulhatnak. A szeretteink vagy mentálhigiénés szakemberek támogatásának keresése hozzájárulhat a gyógyulás és a növekedés útjához.
- Gyakoroljuk az öngondoskodást: Az öngondoskodás létfontosságú szerepet játszik mind az ADHD, mind a trauma kezelésében. A fizikai, érzelmi és mentális jóllétről való gondoskodás alapvető fontosságú az általános egészség szempontjából. Az öngondoskodás szerves részét képezik a relaxációt elősegítő tevékenységek, az elegendő alvás, a kiegyensúlyozott táplálkozás és a szociális támogatás keresése. Az ilyen jellegű tevékenységek előtérbe helyezése segít fokozni a mentális és fizikai ellenálló képességet, csökkenti a stresszre adott válaszreakciót és javítja az általános életminőséget.
- Merjünk segítséget kérni: A gyermekkori traumával és az ADHD-val kapcsolatban egyaránt elmondható, hogy ha nem foglalkozunk vele, ha nincs kezelve, idővel még jobban megkeserítheti a mindennapjainkat. Ha tehát észleljük magunkon az esetleges tüneteket, mindenképp fontos a megfelelő szakember felkeresése.
