Ami még pszichológia, és ami már nem: az asztrológia

Mondani szokás, hogy a lélektannak hosszú a múltja, de rövid a története. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy bár az emberi elme és viselkedés kérdésével már az ókorban is behatóan foglalkoztak, valódi tudományként csak a tizenkilencedik században ismerték el azt. Kialakulása óta azonban a világ több olyan területével is összefüggésbe hozták már, amellyel valójában sohasem vállalt „sorsközösséget”. Az egyik ilyen terület az asztrológia. Cikkünkben bemutatjuk, hogy mi az elkülönülés tudományos oka.

Az asztrológia vagy csillagjóslás lényegében egyfajta jövőmeghatározás, amely azon az elképzelésen alapul, hogy a különféle égitestek (mint például a Nap, a Hold, a bolygók és a csillagok) adott pillanatban elfoglalt helyzete, illetve mozgása mélyrehatóan befolyásolja az emberi életet. Az asztrológia eszköztárát azonban nemcsak előrejelzésre, hanem a személyiség vizsgálatára és az önismeret fejlesztésére is használják. Talán éppen ezért és Carl Gustav Jung munkássága miatt kapcsolták össze sokan a pszichológia elméletrendszerével.

Sigmund Freud szakadár tanítványa és az analitikus pszichológia megalapítója ugyanis valóban igen sokat foglalkozott az asztrológia tárgyával. Hozzá kell tennünk azonban, hogy Jung elsősorban tudományos szempontból járta körül a csillagjóslást. Olyan vissza-visszatérő szimbólumok és jelentések után kutatott ugyanis benne, amelyek többek között az alkímiában, az okkultizmusban, a mitológiában, a népi legendákban, a keleti vallásokban és a keresztény hagyományokban is előfordultak. Ezeket összegyűjtve és rendszerezve tételezett fel olyan archetípusokat, amelyek a kollektív tudattalan mélyén rejtőző képzetekként definiált.

Az, hogy Jung mennyire hitt az asztrológia valóságában, az mindig is az ő személyes ügye maradt. Részben az okozta a Freuddal való szakítását, hogy mestere eleinte még támogatta ugyan az efféle, tudományon kívüli területeken végzett kutatását, azt azonban már elutasította, hogy Jung efféle nézeteket valljon, illetve keverjen bele egy akkoriban még igencsak fiatalnak számító elméletrendszerbe. Freud ezen hozzáállása szépen adja vissza a lélektan mai álláspontját. A pszichológusoknak „szabad” feltáró és ellenőrző vizsgálatokat végezniük még az olyan kulturális képződmények terén is, mint például a mágia és a boszorkányság,

megfelelő bizonyítékok híján azonban nem tehetik őket a gyakorlatuk részévé!

Az asztrológia és a tudományosság

Ahogyan Freud pszichoanalízise, úgy Jung analitikus pszichológiája sem ment maradéktalanul keresztül a tudományosság próbáján. Mindkettejüket sokan kritizálták ugyanis amiatt, hogy elméleteik puszta megfigyeléseken, dokumentumelemzéseken, esetleírásokon és szubjektív spekulációkon alapszanak. Mindezek miatt bár mindketten igen sokat tettek a lélektan fejlődéséért, tényleges munkásságuknak ma valójában csak a töredékét ismerik el és alkalmazzák a szakemberek. Végül azonban nemcsak Jung asztrológiai érdekeltségű kutatásai rostálódtak ki az idő folyamán, hanem maga a csillagjóslás is.

Az asztrológiát ugyanis ma hivatalosan nem tekintik sem természet-, sem bölcsészet-, sem semmiféle tudománynak – valójában pedig soha nem is számított annak. Az igaz ugyan, hogy a csillagjóslásnak számos kultúrában igen komoly hagyománya van. Több ezer éves múltja során ugyanis többek között Mezopotámiában, Babilóniában, Egyiptomban, Görögországban, Indiában és Kínában is teret hódított magának, s az akkoriban neves tudósok is hivatásszerűen foglalkoztak vele. Egy tudományágat azonban nem az „életkora” vagy a „népszerűsége” tesz tudományossá!

Az alkímia is egyidős volt az emberiséggel, mégsem vált soha elismert tudománnyá.

Szemben a pszichológiával, amelyet Wilhelm Wundtnak köszönhetően hivatalosan is tudománnyá nyilvánítottak 1879-ben. A szakember ugyanis a Lipcsei Egyetemen megalapította a világ első lélektani laboratóriumát, ezzel együtt pedig útjára indította a kísérleti pszichológia mozgalmát. Az asztrológia megítélése mindazonáltal már korábban is erősen vitatott volt. Az ókori Rómából például egy ízben az összes asztrológust kitiltották, V. Sixtus pápa 1586-os bullájában pedig a csillagjóslás mindenféle formáját betiltotta. Az asztrológiát végül Kopernikusz, Galilei, Kepler és még sok más kutató munkássága által egy hivatalos természettudomány: az asztronómia, vagyis a csillagászat váltotta fel.

Az asztrológia és a pszichológia

Egy-két keresetlen kivételtől eltekintve a pszichológusok többsége ma egyáltalán nem alkalmazza a szóban forgó terület egyetlen eszközét sem (például a horoszkópokat). Talán nem véletlen, hogy egyetemi képzésüknek maga az asztrológia sem volt sohasem a része. Sem az önismeret-fejlesztés, sem a pszichoterápia, sem az alkalmasságvizsgálat, sem a munkahelyi kiválasztás terén nem elfogadott, pláne nem ajánlott ez a fajta módszertan. Hiába különböztetjük meg egymástól a „bulvár” és a „tudományos” csillagjóslást, hivatalosan ez utóbbi sem lehet része a pszichológusok repertoárjának. Akármennyi számításon alapuljon is egy módszer, az a bonyolultsága miatt még nem lesz bizonyítottan hatásos.

Némely étel elkészítése rendkívül nehéz, ám a főzés ettől még nem tudomány.

Az asztrológia mindezek miatt ma elsősorban nem a része, hanem inkább a „vizsgálati alanya” a pszichológiának. A különféle kutatók ugyanis az elmúlt néhány évtized alatt három szempontból is alaposan tanulmányozták a csillagjóslás létjogosultságát.

• Egyrészt statisztikai módszerekkel vizsgálták meg annak kérdését, hogy kimutatható-e bármiféle kapcsolat az emberek születési horoszkópjai és aktuális személyiségvonásai között.
• Másrészt elismert asztrológusokat ellenőriztek le oly módon, hogy az illetőknek idegeneket mutattak be, a feladatuk pedig az volt, hogy a mellékelt horoszkópok közül kiválasszák azt az egyet, amelyik eredetileg a jelenlegi alanyukhoz tartozott.
• Harmadrészt pedig azt nézték meg, hogy hétköznapi emberek mennyire pontosan képesek kiválasztani a saját horoszkópjuk alapján készült jellemzésüket egy halom horoszkóp közül.

Röviden bemutatunk néhány fontos eredményt:

• Pellegrini (1973), Silverman és Witmer (1974), Dalén (1975), valamint Dean és Mather (1977) a Nap állása szerinti állatövi jegyek alapján vizsgáltak meg embereket. A résztvevők jellemvonásait ellenőrzött pszichológiai tesztekkel (például a California Personality Inventoryval) mérték fel. Egyik vizsgálat sem talált semmiféle kapcsolatot a személyiségvonások és a születési jegyek között.
• Kop és Heuts (1974) annak jártak utána, hogy van-e kapcsolat a házaspárok válási gyakorisága és születési jegye között. A kutatók mind a 3392 pár esetén azt találták, hogy nincs összefüggés a válási gyakoriság és a horoszkópok kombinációja között.
• McGervey (1977) 6000 politikus és 17.000 tudós születési jegyét vizsgálta meg abból a szempontból, hogy az emberek valóban azoknak megfelelően választottak-e hivatást. A kutató azt találta, hogy ezek eloszlása teljesen véletlenszerű volt.
• Carlson (1985) vizsgálata során 116 felnőtt töltötte ki a CPI személyiségtesztet és adta meg hozzá a születési adatát. Egy-egy alany teszteredményét, születési dátumát és még két véletlenszerűen kiválasztott ember személyiségprofilját a kutatók huszonnyolc olyan asztrológusnak adták át, akiket az asztrológusok legtekintélyesebb szakmai egyesületének San Franciscó-i tagozata ajánlott. Az asztrológusok feladata az volt, hogy a születési adatok alapján készítsenek horoszkópokat, és a három CPI-eredmény közül rendeljék hozzá a megfelelőt. Az asztrológusok a száztizenhat próbából összesen harmincnégy esetben tudták kiválasztani a megfelelő személyiségprofilt. Ez a teljesítmény sajnos nem volt több véletlenszerű találgatásnál.
• Carlson (1985) említett kutatásában nemcsak asztrológusokat tanulmányoztak, hanem fordított vizsgálatokat is végeztek. Nyolcvanhárom egyén számára készíttettek professzionális asztrológusokkal egyedi horoszkópokat. Ezután mindegyik alanynak három-három horoszkópot adtak. Az egyik a sajátjuk volt, a másik kettő pedig más embereké. A résztvevők feladata az volt, hogy a három közül válasszák ki a saját horoszkópjukat. Összesen huszonnyolcan döntöttek helyesen. Ez a teljesítmény újfent megfelelt a véletlen találgatás esetén várható valószínűségnek. Carlson ezen tanulmányát még a világ legtekintélyesebb tudományos folyóirata, a Nature is közölte!

Összefoglalva: a csillagjóslás tudományos megalapozottságát még az itt felsoroltaknál is több kutatás tesztelte már, ám eleddig egyik sem talált még bizonyítékot arra, hogy az asztrológia „működne”. Olyan tanulmányról nem tudunk, ami az imént említettektől eltérő eredménnyel zárult volna. Mindezek miatt a horoszkópokat és az azokhoz hasonló módszereket nemcsak felelőtlen, hanem egyenesen etikátlan dolog pszichológiai célokra használni. Talán nem véletlen, hogy sem a pszichodiagnosztikában, sem pedig a munkahelyi felvételi eljárásokban nem használatosak. Viselkedésünket öröklött és szerzett sajátosságaink, valamint a mindenkori kontextus határozza meg. A csillagok állása nem.