„Nagyon sokat beszélünk a drogokról és azt gondolhatnánk, hogy világszerte jól ismerjük a kérdést, de valójában nagyon sok mindent nem tudunk” – véli Prof. Dr. Haller József, aki kiemelte: a drog kipróbálása olyan, mintha valaki beleugrana egy szakadékba úgy, hogy nem tudja, mi van az alján. Az MTA doktora szerint olyan ideális társadalom nem létezik, amely elég felnőtt ahhoz, hogy a drog szabadon hozzáférhető legyen. Milyen valós veszély húzódik a kannabisz használata mögött? Lehet-e egy bulidrogos függő? Van genetikai háttere a drogfüggőségnek? Prof. Dr. Haller József neurobiológussal, a Drogkutató Intézet igazgatójával beszélgettünk.
Az önmedikalizációs elmélet szerint a szerhasználatnak lehet öngyógyító funkciója is. Használhatnak az emberek külsőleg bevitt kannabisz-származékokat pont ezért?
Ez nem csak kannabinoidokra igaz, több drogra is, és a válasz egyértelműen igen. Az kétségtelen tény, hogy a drog sajnos jó, mert ha nem lenne jó, nem fogyasztanák. Az, hogy adott pillanatban valaki jól érzi magát egy drog hatására, keltheti benne azt az érzetet, hogy ő gyógyul. Mondjuk depressziós és azért szív el gyakran egy füves cigit, mert szeretne vidám lenni. De nem gyógyítja a depresszióját. Ez egy pillanatnyi érzés, amit a kannabisz kivált. Kétségtelen, hogy átmenetileg egyfajta enyhülést ad, tehát öngyógyító szándékkal lehet drogot fogyasztani. Az a baj, hogy hosszú távon nem oldja meg a problémát, hanem súlyosbítja. Ugyanis a marihuána fogyasztásának hosszútávú hatása lehet akár a depresszió is.
Elterjedt hiedelem, hogy a marihuána fizikálisan nem okoz függőséget, maximum pszichés függőségről beszélhetünk. Ez valóban így van?
Valóban a marihuánára való rászokás ritka. Körülbelül a tartós fogyasztóknak 10-15%-a lesz marihuána függő, és nem pszichésen. Pont ugyanúgy, mint akármelyik másik drogtól, de ez jóval kevesebb, mint mondjuk a heroin vagy az ópium esetében, ahol a tartós fogyasztók mind függők lesznek szédületes gyorsasággal. Nyilván nem arról van szó, hogy valaki a diszkó mögött vagy a folyosón elszív egy füves cigit és ettől drogfüggővé válik, arról van szó, hogy akik tartósan fogyasztják, azoknak egy kis, de jelentékeny része drogfüggő lesz, egészen pontosan marihuána függő. Persze azt lehetne mondani, hogy 15% nem sok, de ha nekem 15% eséllyel lenne ötös találatom a lottón, akkor elég sok pénzem lenne ebben a pillanatban.
Mi a helyzet a kapudrog jelenséggel? Sokan a marihuána-fogyasztásához kötik.
Az Egyesült Államokban a függőség kritériumaként fogják fel az önadagolás módszerét. Ha egy szerről bebizonyosodik, hogy egy állat munkát fektet abba, hogy a saját szervezetébe bejuttassa, akkor arról a drogról úgy gondolják, hogy függőséget okoz. Kísérletet végeztek majmokkal, amiben az állatokat nikotinra szoktatták rá, és közben kaptak marihuánát is. A nikotinra való rászokás sokkal gyorsabb volt, sőt, a függőség sokkal erősebb volt akkor, ha marihuánát is kaptak, mint, amikor nem. Ez gyakorlatilag minden droggal így van. A kannabinoidok fontos szerepet játszanak a drogaddikcióban, mert jelen vannak abban az idegközpontban, amely az addikcióért felel. Ezt szokták jutalomközpontnak nevezni. Az endokannabinoidok magának a hozzászokásnak az agyi mechanizmusában játszanak szerepet, ezért, ha valamilyen más drogot fogyaszt az illető vele együtt, akkor könnyebben hozzászokik a másik droghoz. Ez azért probléma, mert bizonyos drogoknál gyakorlatilag kizárt, hogy azt valaki magában fogyassza. A marihuánát gyakran keverik cigarettába. Isznak mellé egy sört. Amikor elmegy valaki diszkóba, lehet nem érzi elégnek a marihuánát, úgyhogy bedob valami mást is. Nem is a marihuána lesz a veszélyes, hanem az, amivel együtt szedi. Ezt hívják kapudrog hatásnak.
A marihuána megnyitja az utat egy másik szer használata előtt, ha együtt jelentkezik a fogyasztás.
Tehát akkor nem az a bizonyos első füves cigaretta okozza a problémát?
Nem. Egy európai felmérés szerint bizonyos országokban, pl. Nagy-Britanniában a fiatalok 80-90%-a kipróbálja a marihuánát. A 90-es évek végén végzett magyarországi felmérésekből az derült ki, hogy Magyarország fiataljainak 40-50%-a megkóstolja a marihuánát. Na most, ha ebből mindenkiből drogos lenne, akkor már az egész világ drogos lenne. Tehát a marihuána valóban hosszas használat után és az emberek egy kicsi, de azért nem elhanyagolható részénél okoz hozzászokást, és ha együtt adagolják valami mással, akkor az az illető könnyebben hozzászokik az adott anyaghoz, mint marihuána nélkül.
Az agresszió az egyik központi kutatási területe. A szerfüggőséget, vagy a szerhasználatot az agresszió dimenzióin belül hova lehetne elhelyezni?
A drogok igen jelentős része csökkenti az agresszivitást.
De gyakorlatilag minden drog erőszakossá tesz, amikor nem vesszük be.
Ugyanis amikor az elvonási tünetek jelentkeznek, akkor egy függőnél – aki nagyon erősen és fizikailag függ a drogtól – az tulajdonképpen bármit megtenne azért, hogy megszerezze azt a pénzt, ami szükséges ahhoz, hogy a drogot megszerezze. Ebbe sok minden beletartozik, amit valaki el tud követni a prostitúciótól a rablásig vagy betörésig. Tehát a drog akkor lesz igazán veszélyes és akkor vezet erőszakhoz, amikor valaki nincs a befolyása alatt, de szeretné, hogy ott legyen. Egy heroin fogyasztó pl. akkor igazán veszélyes, ha nagyon hiányzik neki a heroin, és bármit megtenne, hogy azt megszerezze. Amikor belőtte magát, akkor egy békés ember, akkor jól érzi magát.
A legújabb szintetikus kannabinoidok, azaz a dizájner drogok térnyerésével mindez hogyan változik?
Tisztázzuk, mi az a dizájner drog. Ez azért fontos, mert elég gyakran olvasok ilyesmiket, hogy ezek teljesen új hatású drogok, nem lehet tudni, hogyan hatnak, meg efféle kacsákat. A dizájner drogok teljesen olyanok, mint mondjuk a hagyományos drogok, az a különbség, hogy kémiailag egy kicsit módosították. A heroin a 19. században úgy jött létre, hogy a morfium alapmolekulájához hozzákapcsoltak két ecetsav gyököt, mert fájdalomcsillapítót akart létrehozni a Bayer gyógyszergyár. Jól is csillapítja a fájdalmat, csak az a baj, hogy a morfium drogszerű hatását is felerősítette. Tulajdonképpen a heroint nevezhetjük az első dizájner drognak. Amikor az Egyesült Államokban a 20-as 30-as években korlátozni kezdték a droghasználatot, azzal szembesültek a drogforgalmazók, hogy lebukhatnak. De nagyon precízen definiálták a törvényben, hogy mi az, hogy heroin vagy marihuána stb. Ezt könnyen meglehetett kerülni, úgy, hogy létrehoztak egy új molekulát, ami alapjaiban nagyon hasonlít, de már nem vonatkozik rá a törvény. Tehát ez volt az eredeti motiváció a dizájnerdrogok létrehozása mögött.
Számtalan variációban lehet létrehozni új drogokat.
Ezek mindig hozzáadnak, vagy elvesznek valamit a drog eredeti hatásából, de mindig ugyanabba a csoportba fog tartozni. Például most a bika drog a sláger, ami egy szintetikus kannabinoid, ennek a hatása több százszor erősebb, mint a marihuánáé. Tehát itt a dizájner drog létrehozásánál az lehetett a cél, hogy egy nagyon olcsó, nagyon hatékony drogot állítsanak elő, amit széles körben lehet terjeszteni. A hatékonyság nem csak abból a szempontból jó, hogy valaki kevesebbet kell bevegyen és kevesebbet kell fizessen, hanem abból a szempontból is, hogy amikor szállítani kell, akkor kisebb a csomag.
Tehát a dizájner drogok térnyerése pont annak köszönhető, hogy ilyen gyorsan változik, és piacra tudják dobni az előállítók ezt a szert?
Ez az eredeti funkció egy kicsit kezd háttérbe szorulni, mert a szabályozás is felgyorsult. A másik fontos tény, hogy minden ilyen drognak egy kicsit más a hatása. Az emberek szeretnek újat kipróbálni. Ahogy kipróbálnak egy új mosószert, ugyanígy kipróbálnak egy új drogot. Rendszeres olvasója voltam egy honlapnak, ahol a drogfogyasztók megosztották egymás között az élményeiket, és ott tapasztaltam ezt, hogy nem csak új drogokat próbálnak ki szívesen, hanem új kombinációkat is. Ezeket megosztják drogos társaikkal, és gondolom kipróbálják, amit a másiktól hallanak. Tehát a dizájner drog teret ad az újdonságkeresésnek is.
Neurobiológiai oldalról megközelítve a kérdést, a valóságban mekkora kockázata, vagy addiktív veszélye lehet mondjuk a rekreációs szerhasználatnak?
A drogfüggőségnek genetikai háttere van. Ez azt jelenti, hogy bizonyos emberek, gyakorlatilag kockázat nélkül fogyaszthatnak drogokat. Más embereknél viszont borzasztóan kockázatos. A tapasztalat azt mutatja, hogy nem tudjuk, hogy kinek milyen a genetikai háttere, az utólag derül ki, hogy ő abba a kategóriába tartozik, aki a harmadik ópiumadagtól már ópiumfüggővé vált, vagy abba a kategóriába, aki az első adagtól rosszul lesz és soha többé nem próbálja ki.
Kipróbálva derül ki, hogy valaki mekkora veszélyben van.
Ez kicsit olyan mintha valaki egy szakadék széléről beleugrana a semmibe, úgy, hogy nem tudja, a szakadék alatt - ésszerű távolság belül - tengervíz van, amiben jót úszik vagy nincs semmi, hanem szikla van. Amikor az illető elkezdi azt magyarázni, hogy „én nem vagyok veszélyben”, amikor úgy érzi, hogy ezt bármikor letehetem, de most éppen nem akarom, itt már a vészcsengők megszólalhatnak, mert ez az a pillanat amikor átfordul a pszichés élvezet, valami biológiai jelenségbe, egy függésbe, amit utána nagyon nehéz lesz letenni.
A droghasználattal kapcsolatos témák Magyarországon, de akár az egész világon ideológiai szempontból is átitatottak és háttérbe kerülhetnek a tudományos meglátások. Önnek mi a meglátása ezzel kapcsolatban?
Amikor azt vizsgálom, hogy a társadalomnak mi lenne jó, akkor azt kell vizsgálnom, hogy létezik-e olyan ideális társadalom, amelyik felnőtt ahhoz, hogy a drog szabadon hozzáférhető legyen. Egy olyan társadalom, amiben legfeljebb elvétve fordul elő az, hogy valaki tönkreteszi magát és a családját azzal, hogy függővé válik.
A tapasztalat azt mutatja, hogy ilyen ideális társadalom nem létezik.
Én megértem azokat, akik úgy gondolják, hogy az embernek szíve joga eldönteni, hogy milyen életet él, és hogy ebbe a választási lehetőségek tárházába a drogok is beletartoznak. Kell lennie egy olyan mezsgyének, ameddig el tudunk menni, azért, hogy az emberek döntési joga eljusson egy olyan szintre, ami még elfogadható, és ne lépjünk túl egy olyan vonalat, ami már az egész társadalomra káros. Viszont azt tapasztalom, nem csak én, az egész világban tapasztaljuk, hogy a társasdalom nem tökéletes, és nagy problémát tud okozni a drog. Most kell lennie egy olyan mezsgyének, ameddig el tudunk menni, azért, hogy az emberek döntési joga, szabadságvágya, eljusson egy olyan szintre, ami még elfogadható és ne lépjünk túl egy olyan vonalat, ami már az egész társadalomra káros. Most ezt a vonalat megtalálni nem egyszerű, és biztos nem én leszek az, aki meghúzza. A 19. században a drogok használata teljesen szabad volt, a 30-as években a drogok korlátozása irányába mozdult el ez a vonal, most éppen az ellenkező irányba kezdünk el mozdulni, amikor a drogok használata kezd szabadságjoggá válni.
Mégis, Ön hol húzná meg ezt a vonalat?
Nagyon sok veszély, ami a drogokkal jár, az bizonyos mértékig annak tulajdonítható, hogy tiltják. Nagyon sok ópiumfogyasztó halt bele a koszos fecskendő okozta fertőzésbe. Sok fogyasztó halt bele abba, hogy a drog pancserek kezéből került ki. A másik oldala viszont, hogy jól láthatjuk, ahol a drogfogyasztás nagyon súlyossá vált, ott egész társadalmak kerültek a lejtő útjára. Az 1000-1500-as évek közötti időszakban például az arab világ olyan szerepet játszott az emberi kultúrában, mint ma az Egyesült Államok. A mohamedán vallás tiltja az alkoholfogyasztást, és valamikor a 15. sz. tájékán rájöttek a különböző szerek használatára, hasiséra, ópiuméra, és elkezdett terjedni a társadalomban. Nem azt mondom, hogy a történelmi hanyatlásuk erre vezethető vissza, de erősen hozzájárult.
Amikor egy társadalom tagjainak jelentős része drogozik, az a társadalom nem működhet jól, mert ha valaki drog hatása alatt van, nem képes megfelelő módon működni. Ha pedig függővé vált, akkor végképp nem.
Ezek alapján csak felvillantottam, hogy milyen veszélyt rejt egyik, és milyent a másik oldal. Egyébként abszolút pozitív fejlemény volt, amikor ingyen, tiszta fecskendőket tettek elérhetővé a drogosok számára. Egy heroinistát meggyógyítani heroinfüggőségből elég nagy munka. Egy fillérekbe kerülő fecskendőt adni a kezébe, hogy ne haljon meg fertőzéstől, jóval olcsóbban megoldható. Végtére is nem azt akarjuk, hogy meghaljanak, hanem azt szeretnénk, hogy meggyógyuljanak.
Milyen szerepe lehet most Magyarországnak a drogokkal kapcsolatos tudományos kutatásokban?
Nagyon sokat beszélünk a drogokról, és azt gondolhatnánk, hogy világszerte nagyon jól ismerjük a kérdést, de nagyon sok mindent nem tudunk. Hogyan lehet a tudományt művelni? Az egyik, hogy lekoppintjuk a külföldi mintákat. Sokan azt mondják, hogy „minek találjunk ki újat, mikor mások már kitalálták?” Ezzel ellentétes álláspont, hogy majd itt Magyarországon mi mindent fel fogunk fedezni és nincs szükség külső segítségre. Na most mindkét álláspont téves, tulajdonképpen ellenkezik a józan ésszel és a gyakorlattal is. Ugyanis a tudomány nemzetközi vállalkozás. Mindenki hozzárakja a maga kicsi részét. Nyilván több mindent fedeznek fel az USA-ban, mint Magyarországon, de ha mi is felfedezünk valamit és betesszük a közösbe, akkor egyúttal játékosokká válunk a pályán. Aki csak másol, aki csak átvesz mintákat, az pusztán tanuló. Van amire jól fog emlékezni, van, amire rosszul, de soha nem lesz profi. Az lesz profi, az lesz igazán szakember, aki részt vesz a tudomány létrehozásában. Ebben a nemzetközi vállalkozásban, amelyben szerepünk van.
Nem mi visszük a zászlót, de szerepünk van.
