Amikor nem nyerő a legjobbnak lenni – a komparatív előnyök természete

Életünk során sokszor kell versenybe szállnunk másokkal, törekedve arra, hogy minél jobb helyezést érjünk el. Azt gondolhatnánk, az így szerzett kedvezőbb pozíció mindenképp az előnyünkre válik, nem is beszélve arról, hogy környezetünk kitüntetett figyelmet tulajdonít azoknak, akik kimagaslóbb teljesítményt nyújtanak másoknál. Előfordulhat-e mégis olyan helyzet, amikor jobban megéri beérnünk a kevesebbel? Cikkünkben erre a kérdésre keressük a választ. Joaquin Phoenix az idei Oscar-gálán elnyerte a legjobb férfi főszereplő díját a Joker című filmben nyújtott alakításáért. A rangos eredmény alapján joggal következtethetünk arra, hogy Joaquin jó színész, sőt mi több a szakmája egyik legjobbja. Habár nem tudhatjuk, hogy Joaquin Phoenix mit csinál a szabadidejében, a példánk kedvéért tegyük fel, hogy szívesen biciklizik, ráadásul ügyesebb is ebben a sportágban, mint mi vagyunk. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a színész abszolút előnyt élvez velünk szemben, mind a színészetet, mind a kerékpározást tekintve. Mielőtt elkeserednénk, hogy az úriember így felülkerekedett rajtunk, számolhatunk egy jó hírrel is: ha az előnyöket és hátrányokat is figyelembe véve muszáj lenne döntenünk, hogy kettőnk közül ki induljon a következő Kaliforniai Körversenyen, logikusan szinte biztos, hogy nekünk érné meg jobban a rajtvonalhoz gurulni. Habár ő jobban kerékpározik, mint mi, a hosszú felkészülési időszakot és a versenyt is számításba véve Joaquinnak jóval többet kellene feláldoznia az indulásért, mint nekünk. Nem járhatna forgatásokra és filmes eseményekre, így nem csillogtathatná meg színészi tehetségét, éppen ezért saját maga és a filmekért rajongó közösség is sokkal többet veszítene, mint mi, ha helyettünk ő indulna a versenyen. Előnyök és áldozatok A fenti példánk több szempontból is abszurd, mégis jól példázza a komparatív előnyök elvét. David Ricardo, brit közgazdász az 1800-as évek elején mutatta be átütő, mai napig érvényes elméletét, melynek lényege, hogy a gazdaságban nem feltétlenül az abszolút előnyök számítanak, sokkal inkább a termelési költségek. Más megfogalmazásban, nem az a legfontosabb, hogy milyen gyorsan és milyen jó minőségben állítunk elő egy terméket vagy űzünk egy bizonyos tevékenységet, hanem hogy ennek érdekében mi mindenről kell lemondanunk közben.

A modell végkövetkeztetése szerint éppen ezért azé a komparatív előny, akinek másokhoz képest a legkevesebbet kell beáldoznia azért, hogy csináljon valamit.

Az elv életszerűen szemlélteti, hogy egy országnak miért állhat érdekében importálni egy olyan szolgáltatást vagy terméket, amelyet ő maga sokkal jobb színvonalon elő tudna állítani. Az Egyesült Államokban megszokott, hogy a call centerek, telefonos ügyfélszolgálatok munkáját indiai vállalkozásokra bízzák, még akkor is, ha egy keleti munkatárs angol nyelvtudása vélhetően nem olyan jó, mint egy anyanyelvi szinten beszélő amerikaié. Hiába lenne ugyanakkor a nyugati vállalatoknak abszolút előnye abban, hogy létrehozzanak egy tökéletesen funkcionáló, hibátlan kiejtésű alkalmazottakat felvonultató szolgáltatást, nem éri meg ezt tenniük, hiszen az ügyfélszolgálatok üzemeltetése számos olyan pénzt és energiát emésztene fel, amelyet a befektetők így értékesebb tevékenységekre fordíthatnak. India tehát hiába nyújt kevésbé professzionális kiszolgálást, mégis komparatív előnyt élvez az Egyesült Államokkal szemben, hiszen kevesebb áldozatot kell hoznia és így relatíve hatékonyabbnak bizonyul.

A közgazdaságtan témái gyakran összhangban állnak a természetes emberi gondolkodással, ez ebben az esetben sincs másképp, tehát a komparatív előnyök elvét pszichológiai elméletnek is tekinthetjük. Nemcsak nemzetgazdaságok, vállalatok és csoportosulások, hanem alapvetően mi egyének is gyakran igyekszünk olyan döntéseket hozni, amelyek a komparatív előnyeinkre hagyatkoznak, még akkor is, ha ennek sokszor nem vagyunk tudatában.

Fontos, hogy számos dologban lehetünk legjobbak, tehát élvezhetünk abszolút előnyt, komparatív előnyünk ugyanakkor többnyire egyvalamiben nyilvánul meg.

Hogy konkrétan miben, az attól is függ, hogy épp kivel mérjük össze magunkat, sőt, ahogyan a bevezetőnkben láthattuk, nem is kell feltétlenül tehetségesebbnek lennünk a másiknál, elég lehet az is, ha az alternatív költségünk alacsonyabb az övénél, hiszen így kisebb árat fizetünk azért, hogy egy számunkra előnyösebb elfoglaltságot űzzünk. Mi legyek, ha nagy leszek? A komparatív előnyök elve gyakorlatilag bármely olyan helyzetben érvényesülhet, amelyben összemérhető a teljesítmény, nincs ez másképp a választott munkánkkal sem, hiszen életünk egyik központi kérdése, hogy mivel foglalkozzunk hivatásszerűen. Képzeljük el, hogy egy barátunkkal közösen vállalkozást szeretnénk indítani, és ahhoz hogy minden zökkenőmentes legyen, döntenünk kell, ki lássa el az értékesítési és a könyvelői feladatokat. Ha mi szeretjük a számokat, a barátunk pedig könnyedén lyukat beszél bárki hasába, akkor abszolút előnyeink megegyeznek a komparatív előnyeinkkel is, feltéve, hogy a másik területen egyikünk sem jeleskedik. Ezen a módon egyszerűen feloldhatjuk a dilemmát, és mindketten azzal foglalkozhatunk, amiben igazán otthonosan mozgunk.

A helyzet akkor bonyolódik, ha a barátunknál jobban könyvelünk és értékesítünk is egyszerre. Ahhoz, hogy eldöntsük, hogyan járunk a legjobban, nem az abszolút előnyeinket kell figyelembe vennünk – hiszen mindkét tevékenységben lekörözzük a másikat –, hanem a saját relatív költségeinket. Ha százszor jobban csináljuk az értékesítést, mint a barátunk, de csak kétszer annyira könyvelünk jól, akkor mindenki jobban jár, ha mi intézzük az eladásokat és ő kezeli a számlákat. Ebben a helyzetben a barátunk a kevésbé drága könyvelő, mert alacsonyabb a munkájának az alternatív költsége és így ebben a feladatkörben komparatív előnyt élvez velünk szemben. Ha ezt nem fogadnánk el és az értékesítés helyett a könyvelést választanánk, akkor mindketten többet veszítenénk, sőt a vállalat sem lenne olyan nyereséges. A legjobb, hogy a különféle foglalkozások között mindannyian találhatunk olyan munkát, amelyben komparatív előnyünk van, tehát bárki profitálhat a gazdaság eredményeiből, egyúttal hozzájárulhat a közös fejlődéshez.

Még azok is, akik látszólag mindenben hátrányt szenvednek, biztosan fel tudnak mutatni valamit, ami a társadalom egészének értékes lehet.

Persze a valóságban sokszor nagyon nehéz feladat, hogy kitaláljuk mi az, ami igazán nekünk való, hiszen mind a lehetséges karrierutak sokszínűsége, mind a versenytársak fölénye elbizonytalaníthat minket a választásban. A legnagyobb kihívást így az jelentheti, hogy ne kizárólag a saját abszolút előnyeinkre hagyatkozzunk, hiszen hiába vagyunk jók valamiben, közel sem biztos, hogy abban a tevékenységben van a legnagyobb jövőnk. Érdemes ehelyett számba venni azon alternatív költségeinket, amelyeket akkor kell megfizetnünk, ha elköteleződünk egy irány mellett. Hátrányos előnyök Ahhoz, hogy a választott szakmánkban fenntartsuk a komparatív előnyünket és minél nagyobb sikereket érjünk el, óhatatlanul szükségünk van a folyamatos fejlődésre. Ezzel együtt, ha csak azokra a meglévő tulajdonságainkra és képességeinkre koncentrálunk, amelyek a feladataink elvégzéséhez szükségesek, akkor könnyen a rögzült gondolkodásmód csapdájába eshetünk – ennek hátrányairól és ellenszeréről mi is írtunk már. Ha csak azzal számolunk, amivel már eleve rendelkezünk, az azért veszélyes, mert így bele sem gondolunk, hogy kellő akaraterővel, bátorsággal és kreativitással olyan utakat is megnyithatunk magunk előtt, melyeket korábban elérhetetlennek tartottunk.

Habár a gazdaságpszichológiai elveket figyelembe véve ésszerűnek tűnhet, hogy azzal foglalkozzunk, ami várhatóan a legnagyobb hasznot hozza a számunkra, mégis érdemes megfontolnunk a kérdést:

mi van, ha nem az a tevékenység okozza számunkra a legnagyobb örömet, amelyből komparatív előnyünk származik?

Nos, ha úgy éreznénk, hogy a munkánkhoz kapcsolódóan valóban többnyire rossz érzések támadnak bennünk, akkor érdemes lehet átgondolnunk, hogy mi lenne az a foglalkozás, amely a puszta haszonszerzésen túl jobban kiteljesítene minket. Csíkszentmihályi Mihály pozitív pszichológiai kutatásai éppen arra világítanak rá, hogy manapság hajlamosak vagyunk a munkát egyfajta szükséges rossznak, vállalt gyötrelemnek tekinteni, amely csak a létfenntartásra jó, miközben azt várjuk, hogy a napi feladatokkal végezve mikor adhatjuk át magunkat a pihentető szórakozásnak. A pszichológusprofesszor azonban felhívja rá a figyelmünket, hogy megfelelő hozzáállással, a hozzánk illő pozícióban képesek lehetünk megtapasztalni a puszta tevékenység örömét és vele együtt az áramlatélményt (flow), melynek során önmagunkat meghaladva hozhatunk létre új dolgokat. Összességében a komparatív előnyök elvének kulcsfontosságú mondanivalója, hogy nem feltétlenül kell minduntalan az első helyre törekednünk, még akkor sem, ha a tökéletességet tükröző világunk ezt elvárná tőlünk. A több milliárd főt számláló emberiség tagjai közül csak kevesen léphetnek fel a dobogóra, sőt könnyen lehet, hogy a kiváltság ellenére ők maguk sem azt az utat választják, amelyben abszolút előnyt élveznek. Végső soron érdemes arra törekednünk, hogy azt csináljuk, amiben jók vagyunk, és amit őszintén szeretünk is egyszerre. Tegyünk érte, hogy jobbak legyünk, és ha kell, ne legyünk restek meghozni azt az áldozatot, amely a céljaink teljesüléséhez szükséges.