Ma már köztudott, hogy a szülés utáni depresszió az anyák mintegy 25 százalékát érinti. Fokozott figyelmet kap a jelenség, hiszen az az anya és a gyerek életminőségére is negatívan hat, ezért felismerése és kezelése rendkívül fontos. Az utóbbi években az újdonsült apák pszichés állapota is előtérbe került, ugyanis bebizonyosodott, hogy a várandósság alatt és a szülés után is veszélyezteti őket a depresszió.
Paulson és Bazemore 2010-ben 28 ezer amerikai apával végeztek felmérést. Eredményeik szerint a megkérdezettek 14 százalékuk tapasztalt depressziót a gyermek megszületése után, ami 3-6 hónappal később 25 százalékra emelkedik. Underwood 2017-ben publikált kutatásában 3500 új-zélandi férfinél vizsgálta a depresszió tüneteit partnereik terhességének harmadik trimeszterétől a baba megszületése utáni kilencedik hónapig. Eredményei szerint a résztvevők 6,2 százalékánál jelentkeztek depressziós tünetek.
A jelenség nemcsak az apák pszichés jólléte miatt érdemel figyelmet, hanem azért is, mert az anyák szülés utáni depressziójához hasonlóan ez is negatív hatással van a gyerek fejlődésére. Davis 2011-ben olyan férfiakat vizsgált, akiknek egyéves gyerekük van. A kutatás során az apák 7 százalékánál igazolódott depresszió, ám az eredmények arra is rávilágítanak, hogy a depressziós apák kevésbé hajlandók közös játékra a gyerekkel, ritkábban énekelnek neki dalokat vagy olvasnak mesét, ugyanakkor hajlamosabbak testi fenyítést alkalmazni.
Várandós apák
Mielőtt a kiváltó okok alaposabb feltérképezésébe kezdenénk, érdemes kitérőt tennünk a Couvade-szindróma felé, az ugyanis jól szemlélteti, hogy miként élhetik meg az apák a várandósság időszakát. Ez a tünetegyüttes a leendő apáknál jelentkezik a gyermekvárás idején, és lényegében azt jelenti, hogy a terhesség szimptómáit kezdik produkálni. Ahogy a kismamáknál, úgy a partnerüknél is változatos testi és lelki tünetek fordulhatnak elő: reggeli rosszullétek, hányinger, hányás, hasi fájdalom, hasi puffadás, megváltozott étvágy, súlygyarapodás, bélműködési zavarok, ételek megkívánása, vagy épp undorodás bizonyos ételektől, fogfájás, lábgörcs, gyengeség, fáradtság, kimerültség, álmatlanság, szorongás, ingerlékenység, levertség, depresszió, fejfájás, koncentrációs nehézségek vagy memóriaproblémák.
A tünetek jellege és intenzitása összhangban van a várandósság szakaszaival.
Az első hónapokban a férfiak jó része erőteljes testi és lelki tüneteket mutat. Az 5-7. hónapban nyugodtabb fázis következik, majd a terhesség 8-9. hónapjában újra sűrűsödnek a panaszok.
A jelenség okait illetően megoszlanak a vélemények. A pszichoanalitikus elmélet szerint az apa tudattalanul rivalizál a magzattal, mert osztozniuk kell az anya figyelmén. Más pszichoanalitikus elméletalkotók szerint a háttérben a férfi féltékenysége és a nő teremtő ereje miatt érzett irigysége áll. A pszichoszociális elmélet szerint a terhesség során a leendő apa egyre inkább marginalizálódik, sokszor feleslegesnek érzi magát. A tünetek azt a belső konfliktust fejezik ki, hogy az apa jelentéktelennek érzi magát, ugyanakkor szeretne jobban bevonódni a gyermekvárásba. A kötődéselmélet szerint a tünetek azoknál az apáknál alakulnak ki, akik az átlagnál erősebben kezdenek kötődni a magzathoz. Néhány kutatás a jelenség hormonális hátterére fókuszált, és a tünetek megjelenését azzal magyarázza, hogy a Couvade-szindrómás férfiaknál az első és az utolsó trimeszterben emelkedik az ösztrogén és a prolaktin szintje, míg a tesztoszteroné és a kortizoné csökken.
Párból család: megváltozott szerepek
Ahogy fentebb láttuk, feltételezhető, hogy bizonyos hormonális változások az apánál is bekövetkeznek a várandósság idején, ám a depresszió hátterében elsősorban az élethelyzetbeli változások állnak. A depressziós tünetek már a várandósság idején megjelenhetnek, aminek az az oka, hogy már ekkor elkezd átalakulni a párkapcsolat, formálódik az apaszerep, miközben a tágabb környezet is másképp kezd viszonyulni az alakuló családhoz. A várandósság idején elsősorban a kismamára és a magzatra koncentrál a környezet, emiatt sok férfi úgy érzi: még csak mellékszerepet sem kap ebben a számára is nagyon fontos történetben. Ahogy a párjának egyre szorosabb és intenzívebb kapcsolata lesz a pocakjában növekvő babával, egyre inkább azonosul az anyaszereppel,
az apa egyre inkább peremhelyzetben kezdheti érezni magát.
Azt élheti meg, hogy egyre inkább elveszíti a párját, hiszen az a meghitt közelség, amit párként megtapasztaltak, egyre inkább átadja a helyét valami másnak.
A gyerek születése egy életciklus váltást jelent: párból családdá válnak, ami krízist jelent abban az értelemben, hogy semmi nem halad tovább az addig megszokott kerékvágásban: megváltoznak a szerepek, az elvárások és az egész életstílus is. Felbomlanak az addig megszokott férfi-női szerepek, hiszen az anya- és apaszerep is megjelenik a repertoárban. Sok leendő apa számára ez a váltás is jelenthet olyan nehézséget, amivel nehezen küzd meg. Ennek a ciklusváltásnak egyik nagyon fontos vetülete, hogy a szexualitás is megváltozik a párkapcsolatban, ami sok esetben belső feszültséget, csalódást okoz, és hosszú távon komoly hatása lehet a kapcsolat minőségére.
Atlasz-szindróma
A depresszió kialakulásában szintén fontos faktor, hogy a modern apa sokkal komplexebb szerepet vállal. A patriarchális családokban szinte kizárólag az anyára hárultak a gyerekek körüli teendők, míg az apák feladata volt az anyagi háttér biztosítása. Ma már sokkal rugalmasabbak a nemi szerepek, aminek köszönhetően egy újfajta egyensúly alakult ki a párkapcsolatokban. Ez az egyensúly azonban a gyerek születése utáni időszakban átmenetileg felborulhat, ugyanis ekkor az anya figyelmének és kapacitásának jelentős része a babára irányul, kivonul a munka világából, jövedelme csökken, így az apára jelentősebb egzisztenciális nyomás hárul. Emellett azonban a gyereknevelésből és gondoskodásból is kiveszi a részét, igyekszik támogatni, tehermentesíteni a párját. Az anyagi felelősségvállalás és a családról való lelki, fizikai gondoskodás pedig sok esetben megterhelő lehet, hiszen nehéz megfelelni ennyiféle elvárásnak, minden szerepben maradéktalanul helytállni. Ezek az apák úgy érezhetik, hogy az egész világ terhét egyedül tartják a vállaikon, mint a görög mitológiában Atlasz – innen a jelenség elnevezése is –, és nem nehéz belátni, hogy ez hosszú távon lelki, fizikai kimerüléshez vezet.
A legnehezebben felvállalható krízis
Depresszióba leginkább azért fordulhat ez az állapot, mert szinte semmilyen segítséget nem kap az apa ebben a helyzetben. Nem ritka, hogy érzelmileg teljesen magára marad. Ez ugyanis az egyik legnehezebben felvállalható krízis; a felvállalhatatlanság hátterében pedig számos ok áll. Elsőként említhetők az ellátórendszer sajátságai: a terhes- és csecsemőgondozás ma Magyarországon szinte kizárólag az anyára és a gyerekre fókuszál, illetve már egy egész iparág épül arra, hogy a nőket felkészítse az anyaszerepre, a leendő apák viszont kevés segítséget kapnak ilyen téren. Másrészt belső okok is közrejátszanak, és talán ezek a fajsúlyosabbak: sok férfinak bűntudata van az ambivalens vagy negatív érzései miatt, ezért nem szívesen vállalja fel azokat. Hozzájárulnak ehhez a társadalmi sztereotípiák is, melyek szinte csak pozitív érzéseket engednek meg a gyerekvállalás kapcsán.
