A karácsony a világ egyik legfontosabb ünnepe. Valószínűleg sokunknak az egyik legmeghatározóbb az évben. Maximum a szülinap versenyezhet vele. Cikkünkben most a karácsonyt megelőző adventi időszakot öleljük fel. Vajon milyen jelentősége van vallási és pszichológiai szempontból? Kik tartják és miért hasznos?
„Minden ünnepnek mi adjuk meg a tartalmát, mi tulajdonítunk neki jelentőséget. Rajtunk áll, hogy mennyit foglalkozunk egy ünnepi alkalommal. Megkülönböztetjük-e a hétköznapoktól, figyelünk-e rá, hogy kicsit más legyen” – tartja Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeuta egy korábbi Lélekzet MindVlogunkban.
Advent – a felkészülés időszaka
Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. A karácsonyt megelőző várakozás az „eljövetelben” éri el jutalmát.
Legalább annyit ad a felkészülés, mint maga az ünnep.
Hiszen már a gondolatok, az ünneppel való foglalkozás is, előhangolja a lelkünket, testünket és egyfajta izgatott várakozással tölt el minket. Az ünnepi pillanatok pedig egyfajta beteljesülést hozhatnak el. Az adventi időszakban közismert tárgyak segítenek minket a készülődésben, ilyen például a gyertyákkal tarkított koszorú vagy a naptár is. Nagy divatja lett, hogy saját kezűleg készítsük el ezeket a szép díszeket, tárgyakat. Ez is segíthet ráhangolódni, még személyesebbé tenni a várakozás időszakát. Az adventi koszorú első változatát 1839-ben készítette Johann H. Wichern németalföldi evangélikus lelkész: egy örökzölddel díszített szekérkeréken 24 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.
A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a fényt, a várakozásban növekvő reményt.
A naptár legendája pedig az 1900-as évekből származik: egy kreatív édesanya a kisfiának szerette volna elviselhetőbbé, izgalmasabbá tenni a várakozással teli napokat.
A keresztény kultúrkörben a karácsonyt (december 25.) megelőző négy vasárnapon gyújtunk meg egy-egy gyertyát. A görögkatolikusoknál egyébként ez hat megelőző vasárnapot jelent, a húsvét előtti 40 napos előkészülethez hasonlóan. Jelen cikkben elsősorban a keresztény hagyománnyal foglalkozunk. A novemberi hónapot szokás Szent-András havának is nevezni, az András naphoz (november 30.) legközelebb eső vasárnap az advent első vasárnapja. Minden gyertya meggyújtása mást és mást szimbolizál. Van, aki tudja, hogy mik ezek a szimbólumok, de teljesen elég az is, ha erre a pillanatra összegyűlik a család, közösen elénekelnek egy dalt, imádkoznak, vagy „csak” együtt vannak, beszélgetnek egymással.
A jelenlegi vírushelyzetben pedig egy online beszélgetés vagy telefonhívás adhat ezeknek a pillanatoknak teret.
Segíthet az emberi kapcsolataink elmélyítésében, ha megpróbálunk elvonatkoztatni ezekben a beszélgetésekben a hétköznapi bájcsevejtől, nem a megszokott kérdéseket tesszük fel a másiknak, hanem mélyebb, személyesebb történeteket osztunk meg, esetleg olyat is megkérdezünk, amit egyébként nem mernénk, vagy már régóta fontolgatjuk. Ez oda-vissza hathat, hiszen ha érzi rajtunk a másik, hogy esetleg meghatottabbak vagyunk, valószínűleg (jó esetben) ő is vevő lesz erre.
2020. november 22. – az egyházi év utolsó vasárnapja
Ebben az évben november 29-re esik az első gyertya – amely a hitet szimbolizálja – meggyújtásának napja. Az ezt megelőző vasárnap (november 22.) Krisztus Király vasárnapja, a katolikus hit szerint az egyházi év utolsó vasárnapja. Ez egy mozgó ünnep, amely minden évben a november 23-hoz legközelebb eső vasárnapon van. Ez a „legfiatalabb” ünnep a történelemben, XI. Piusz pápa vezette be 1925-ben. „Krisztusról mint királyról a liturgikus év folyamán többször megemlékezünk, ez az ünnep azonban más, hiszen nem csak kiemeli Krisztusnak a világmindenségre kiterjedő hatalmát, hanem az egyházi év végén előremutat a történelem végső, nagy napja felé, mikor mint Úr, s Király jön majd el megítélni mindeneket" – írja az ünnepről Somfai Elemér, katolikus pap.
A pszichológiában a telet – kifejezetten a december hónapot – szokás az elmélyülések és lezárások időszakának is tekinteni. Hiszen ilyenkor általában mindenkinek picit több szabadnapja, szabadideje lehet, több időt tudunk saját magunkkal és szeretteinkkel tölteni. Valamint lélekben már készülünk az új év adta lehetőségekre. Elrendezzük sorainkat, új naptárat szerzünk, átgondoljuk előző évünket. Ezek mind-mind nagy jelentőséggel bírnak, hiszen önismeretünk, fejlődésünk szempontjából muszáj néha megállnunk, lelassítanunk, hogy átgondoljuk jó-e az irány, amerre tartunk.
Összességében azt gondoljuk, hogy nagyon fontos protektív, vagyis védelmező szerepe lehet, ha megpróbáljuk ugyanúgy fenntartani eddigi szokásainkat, mint a vírus okozta helyzet előtt. Viszont, ha ezek nem kivitelezhetőek, akkor a rugalmasságunkat kell elővennünk és akár új szokásokat is kialakíthatunk ebben az időszakban. Töltsük meg tartalommal a napjainkat, amelyben segíthet egy adventi kalendárium vagy koszorú készítése, használata is!
További érdekes írások az ünnepekről itt és itt.
