Chiara Schober többször is felvállalta már betegségének történetét. Aktív a közösségi médiában is, @chiaravive néven közel hatvanezer Instagram-követővel rendelkezik. Célja, hogy inspirálja és segítse a felépülésben azokat, akik anorexiában szenvednek. A 20 éves lichtensteini lány a TED fiatal szekciója által szervezett varsói konferencián is elmondta, hogyan küzdött meg betegségével. Tudósításunk.

A Varsóban megrendezett TED Youth konferencia a következő címet viselte: Választások. Mindannyian, folyamatosan választunk és döntéseket hozunk életünk különböző területein. De mi a helyzet egy mentális betegséggel? Chiara Schober szerint manapság sokan gondolják, hogy ez is választás kérdése, pedig a valóságban ez nincs így. Az anorexia nagyon magas halálozási rátával rendelkezik, hiszen gyakran jár együtt öngyilkossági hajlammal. Az előadó szerint mindezek miatt is érdemes lenne komolyabban venni az étkezési zavarokat.

„Egy anorexiás ember vajon elhatározza, hogy csontsoványra fogy?” – tette fel a kérdést Chiara Schober

Chiara problémái ötéves korában kezdődtek, gyakran fájt a hasa. Ekkor édesanyja betegeskedett, emiatt ő félt, hogy egyedül marad. Nem akart iskolába menni sem, mindig sírt előtte. Felelősséget is érzett édesanyja állapota iránt. Vissza-visszatérő gyomorfájására az orvosok nem tudtak semmilyen okot találni, hiszen a családi események pszichoszomatikus tünetei voltak. Viszont mivel a fő stresszforrást jelentő történéseket nem tudta kontrollálni, 8 éves korában talált valami mást, amit tudott: az evést.

Nem fogyni akart.

Csak tetszett neki, hogy tudja irányítani a testét. Ez volt az első anorexia epizód az életében. 12 évesen újrakezdődtek a gyomorfájásai. Emiatt nem volt éhes, abbahagyta az evést. Nem is tudta, mikor evett és mennyit. Ezért elkezdte számolni a kalóriákat, hogy újra elkezdjen normálisan enni. Viszont 12 évesen elképzelése sem volt, mennyi a normális kalóriabevitel. Az ajánlott kalóriamennyiség felét ette meg, és ez jónak tűnt, mivel utána nem volt éhes. Nem érezte, hogy éheztetné magát, hogy fogyna. „Elkezdtem szabályokat bevezetni. Először csak egy szabályom volt: Nem meghaladni az x kalóriamennyiséget. Később egyre több szabály következett”. Büszke volt magára, amikor ezeket be tudta tartani és sikerült kontrollálnia magát.

Majd a nagymamája egyszer csak nem bírta tovább, és ráállította a mérlegre Chiarát. A kilók láttán a lány nagyon megdöbbent, és elhatározta, hogy normális étkezési szokásokat fog bevezetni. Viszont ekkor az anorexia már túlságosan befészkelte magát az életébe. Hiába ment el orvoshoz, hiszen ők otthon nem tudták evésre kényszeríteni. A benne élő angyal azt akarta, hogy egészséges és boldog legyen. Viszont az ördögi anorexia azt súgta, hogy kontrollálja magát, bűntudata legyen az evés miatt. Túl gyengének érezte magát ahhoz, hogy szembeszálljon vele.

Az anorexiával nemcsak súlyt vesztett, hanem az életörömét is.

Nem tudta élvezni az életet, kivesztek belőle az érzelmek.

2012-ben meghalt a nagymamája, akit második édesanyjának tekintett. Ekkor nagyon elkeseredett. Még iskolába sem ment néhány hétig. Ekkor csak az anorexia létezett számára. Utálta, hogy annyira gyenge és nem tudja legyőzni a benne élő anorexia szörnyet. Állapota annyira leromlott, hogy az orvosok kórházba küldték. Itt hízott néhány kilót. Viszont miután kiengedték, nem akarta folytatni a kezelést és hazament. Mivel a beállítódása és gondolkodása a kórházban nem változott meg, minden szokása ugyanúgy folytatódott, mint azelőtt. Csak egy évvel később, 18 évesen jött rá, hogy ez így nem mehet tovább. Ekkor már hat éve szenvedett anorexiától.

Ezt a változást számára egy új kapcsolat és a terepeutája segítsége hozta meg. Az első segítette abban, hogy megadja a végső lökést elhatározásához. A terepeutája pedig mindig biztatta arra, hogy a jövője érdekében egyen. Az eleje nehéz volt. De minden egyes visszanyert kilóval egyre jobban képessé vált legyőzni a szörnyet. Erőt, szeretetet és boldogságot érzett. „Elhatároztam, hogy fel akarok épülni, végre élni akarom az életem”. Chiara meggyógyult. Többször is hangsúlyozta, hogy nagyon élvezi, hogy van energiája. Most már tudja – amit betegsége alatt sosem tudott –, hogy előtte az élet, és van ereje megvalósítani céljait.