Az apai ösztön nyomában

Kultúránkban sokat hallunk az anyai ösztönről, keveset az apai ösztönről. A gyermekgondozásban általában az anyának kitüntetett szerepet adunk, az apa viszont háttérbe szorul. Ez a hangsúlyeltolódás megkérdőjeleződik a modern „gondoskodó apa” képével. Vajon miben különbözik az apai és az anyai gondoskodás? Mennyiben tér el egymástól az apai és az anyai agy? Milyen hatásai vannak a gondoskodó apának a gyermek fejlődésére?

Az ember szigorúan véve se nem egyszülős, se nem kétszülős állatfaj. Modern intuícióinkkal ellentétben az, hogy ki vesz részt a gyermekek nevelésében korokon és kultúrákon át változatos összetételt mutat. Egyes kultúrákban az édesanya mellett a testvérek és nagyszülők is lényeges részt vállalnak a gondozásban, más kultúrákban a tágabb közösség javarészt együtt gondozza a gyermekeket, míg megint más kultúrákban az édesapa is jelentősen kiveszi a részét a gyermekgondozásból.

A megfigyelhető változatosság ellenére az aktívan bevonódó édesapa igen ritka az emberi társadalmakban. Jellemzően az apai gondoskodás az anyagi javak biztosításán keresztül, indirekt úton történik, és ritkaságnak számít a mai nyugati kultúránkban egyre elterjedtebb „gondoskodó édesapa”. A nyugati kultúrákban az elmúlt egy-két évszázadban alakult át a mindenható patriarcha először kenyérkeresővé, majd a mai modern apává, aki aktívan részt vesz a gyereknevelésben, a gondozás feladataiban és meleg, bensőséges kapcsolatot ápol a gyerekeivel.

Az apai gondoskodás

Az állatvilágban sem elterjedt a „gondoskodó apa”. Az emlősfajok mindössze 3-5%-ánál figyelhető meg, hogy a két szülő együtt gondozza az utódot. Ilyenek egyes rágcsálófajok, például a préripockok, a mandarin pockok és a deguk, illetve egyes főemlősök, mint a titik, tamarinok, selyemmajmok, egyes lemúr fajok és éjimajomfélék. Az erőforrások biztosításán, az édesanya védelmén és egyéb indirekt utakon túl, ezeknél a fajoknál megfigyelhető a direkt apai gondoskodás is.

Az említett rágcsálófajoknál az apukák az anyukákhoz hasonlóan gyorsan reagálnak az utódok vészkiáltásaira, visszaviszik az odúból kikeveredett utódokat, kurkásszák a kicsinyeiket és összebújnak velük. A főemlős-apukák is kurkásszák és tisztogatják a kicsinyeiket, napközben gyakran hordozzák magukkal őket, segítenek a táplálásban, játszanak velük és tanítják őket különböző viselkedésmódokra. Amennyiben van apai gondoskodás, az az emlősök között nagyon hasonló az anyai gondoskodáshoz.

Az ember apák esetében kissé bonyolultabb a kép a rengeteg kulturális hatás miatt, illetve hogy egy kultúrán belül is nagy egyéni különbségek mutatkoznak az apai viselkedésben. Ennek ellenére általános jellegzetességek megfigyelhetőek. Az apa-gyerek játék általában durvább, nagyobb ingerléssel jár, mint az anyai játék. Gondoljunk csak arra, amikor az apuka feldobja a kisgyereket  a magasba, majd elkapja. A gyermek gyakran kerül az apával való játék során erős izgalmi állapotba. Ez egyben lehetőséget is biztosít a számára, hogy megtanulja kontrollálni az ilyen heves érzelmi állapotokat.

Az apai játék továbbá általában a környezetre irányítja a figyelmet, és elősegíti az aktív felfedezést.

Amellett, hogy megfigyelhetőek a fenti sajátosságok az apa-gyermek interakciókban, az apai és anyai gondoskodás nagyon hasonló is lehet. Egy vizsgálatban elsődleges gondozók 1 év körüli kisbabáikkal folytatott interakcióit hasonlították össze. Az elsődleges gondozó az a gondviselő személy a gyermek életében, akivel a legtöbb időt tölti – ez rendszerint az édesanya szokott lenni, de bárki más is lehet.

A vizsgálatban összehasonlították az elsődleges gondozó apákat és az elsődleges gondozó anyákat. Ehhez a kutatók meglátogatták a családokat, és videóra vették, ahogy a szülő és a gyermek játszik vagy valamilyen interakcióban van egymással. Később ezeket a videófelvételeket elemezték az interakciók különböző jellemzői szerint.

Az eredmények alapján mind az apukák, mind az anyukák hasonló gyakorisággal néztek a gyermekre, fejeztek ki pozitív érzelmeket a gyermek felé, érintették meg és beszéltek hozzá dajkanyelven.

Ezenfelül mind az apukák, mind az anyukák hasonlóan jól reagáltak a gyermek hangulati változásaira és a gyermek felmerülő igényeire, valamint hasonlóan jól tudták megteremteni a gyermekben a felfedezéshez és a játékhoz szükséges biztonságérzetet. Amennyiben az apukák a gyermek másodlagos gondozói voltak, megmutatkoztak különbségek. Ezek az apukák rosszabbul teljesítettek a fenti mutatókon, mint az elsődleges gondozó anyukák és apukák. Mi lehet ennek a mintázatnak a hátterében?

Az apai agy

Az anyai és apai gondoskodás hátteréül szolgáló agyi hálózatok nagymértékben azonosak. Az emlős szülői gondoskodás alapjait az agyunk mélyén elhelyezkedő evolúciósan ősi központokban kell keresnünk. Ez az „emlős szülői hálózat” a rágcsáló és főemlős apukákban és anyukákban is megtalálható, és sokféle funkciót lát el.

Például biztosítja, hogy az utód látványa, hangja és illata kiemelkedő és jutalmazó inger legyen a szülő számára, segít legátolni más társas interakciókat, és segít az utódra fókuszálni, részt vesz az utódgondozó viselkedések indításában, valamint kiemelkedően fontos az utóddal kapcsolatos erős pozitív érzelmi töltetű emlékek kialakulásában.

Erre az ősi, más állatfajokkal közös agyi hálózatra az emberi apukáknál és anyukáknál ráépülnek evolúciósan újabb agyi hálózatok az agykéregben. A testi-szimulációs hálózat segíti elő az utód mozdulatainak és érzelmeinek tükröződését a szülői idegrendszerben és ezáltal a gördülékeny szülő-gyerek interakciókat segíti elő. A mentalizációs hálózat segítségével a gyermek non-verbális jelzéseiből a szülő hatékonyan tud következtetni a gyermek szándékaira.

Az empátiás hálózat részt vesz az utód érzelmi állapotainak érzékelésében, és az ennek megfelelő visszajelzés és magatartás kialakításában. Végül de nem utolsó sorban a végrehajtó hálózatok teszik lehetővé, hogy a szülő hosszú távra tervezzen, több feladatot egyszerre lásson el, és sikeresen szabályozza az érzelmeit a környezeti kívánalmaknak megfelelően.

A szülői gondoskodásban hasonló agyterületek vesznek részt, de a hangsúlyokban vannak különbségek apák és anyák között. Egy kísérletben apukáknak és anyukáknak mutattak be képeket, miközben a fenti agyi hálózatok aktivitását mérték fMRI-vel (funkcionális mágneses rezonancia képalkotás).

Az édesanyáknál saját gyermekük képét látva az ősibb, mélyagyi „emlős szülői hálózat” mutatta a legerősebb aktivációt. A másodlagos gondozó apák a kérgi mentalizációs hálózatban mutattak erősebb aktivitást. Az elsődleges gondozó apukák viszont mind a mélyagyi, mind a kérgi struktúrákban erősebb aktivitást mutattak.

Tehát az apai agyműködés hasonlóvá válik az anyai agyműködéshez, ha az apa az elsődleges gondozó szerepébe kerül.

Az apai és anyai szülői gondoskodás agyi háttere tehát nagyon hasonló. Amiben különböznek, az az, hogy ezeket a hálózatokat mi aktiválja. Az anyák esetében a terhesség, majd a szülés, később pedig a szoptatás alatt a testi változások meghatározott hormonális változásokkal járnak együtt az anyai szervezetben. Ezek a változások indítják be a „gondoskodó hálózatot”. Míg az anyáknál ez egy automatikus folyamat, addig az apáknál ez a folyamat sokkal rugalmasabb.

Az anyában történő testi változások nélkül az apákban külső ingerek veszik át a szerepet. Az anyától érkező hang, látvány és illat információk megindítanak az anyai hormonális változásokhoz hasonló hormonális változásokat az apákban is már a születés előtt. A születés után ezek a változások folytatódnak és tükrözik az anyákban végbemenő változásokat.

Eközben az apai agy plasztikusabb lesz, a fent említett agyi hálózatok alkalmazkodnak a változó kihívásokhoz. Az apákban végbemenő változások nagyban függnek attól, hogy az apa mennyi időt tölt a terhes anyával, majd később mennyi időt tölt a gyermekkel. A változásokat megindító külső ingerek nélkül az anyai szervezettel ellentétben az apai szervezet nem készül fel automatikusan az utódgondozásra.

Tehát az „anyai ösztön” elgondolásának megfelelően az anyákban végbemenő változások jóval automatikusabbak. Az apákban végbemenő hormonális és agyi változások plasztikusabbak, a környezet kívánalmaihoz igazodnak. Az apák képesek az anyákhoz hasonló hatékonysággal felvenni az elsődleges gondozó szerepét, mindezt pedig az agyműködésük alapozza meg, továbbá a szervezetükben megfigyelhető hormonális változások.

Az apa szerepe

Az apai gondoskodás, illetve annak hiánya nagyon hasonló következményekkel jár az utódra nézve, mint az anyai gondoskodás és annak hiánya. Két nagy területen vannak ennek komoly következményei: a társas viselkedés és a stresszkezelés területén.

Az apa nélkül felnőtt utódok esetén mind az embernél, mind más emlős fajoknál megnövekedett agressziót és deviáns magatartást lehet kimutatni.

Embernél az apa hiánya a szabálykövetés nehézségeivel jár együtt és valószínűbbé teszi a későbbi bűnözést is. Továbbá az apa nélkül felnőtt gyerekek intenzívebben reagálnak a stresszkeltő helyzetekre, és nehezebben is kezelik a stresszt.

Mi állhat ennek a hátterében? Az agyi érési folyamatok jellemzően igénylik a külső ingerlést. Az apa nélkül felnőtt utódok feltehetően kevesebb vagy kevésbé intenzív ingereknek vannak kitéve a fejlődés kritikus periódusaiban. Az érési folyamatokon túl az apai kötődési kapcsolat egy nagyon értékes erőforrás és alap lehet a felnövekvő gyermekek számára, az anyai kötődéshez hasonlóan.

Ennek sérülése vagy hiánya pedig negatív következményekkel járhat a gyermek későbbi emberi kapcsolataira nézve. Indirekt utakon is hathat az apa hiánya, hiszen így kevesebb lehet a rendelkezésre álló erőforrás, valamint az édesanyának nyújtott érzelmi és anyagi támogatás hiánya miatt az anyai gondoskodás is kevésbé hatékony az apa hiányában.

Az apai ösztön realitását keresve láthattuk, hogy az apai és anyai gondoskodás nagyon hasonlóan néz ki az emlősök között, beleértve az magát embert is.

Az elsődleges gondozó szerepében az apák képesek ugyanolyan hatékonysággal gondozni a gyermeküket, mint az anyák.

Láthattuk, hogy az apai agyban az anyai agyhoz nagyon hasonló változások mennek végbe, amelyek lehetővé teszik a hatékony utódgondozást. Tehát az apukák és az anyukák nagyon hasonlóak egymáshoz, így akár beszélhetnénk apai ösztönről is a mindennapokban.

A gyermek szempontjából a leglényegesebb, hogy a gyermek ki tudjon alakítani meleg, bensőséges kapcsolatokat olyan személyekkel, akik biztonságot nyújtanak neki – hogy legyen kihez, vagy kikhez kötődnie. Ezek a személyek pedig kultúrától és korszaktól függően mások lehetnek. Lehet az édesanya, a nagymama, a testvérek vagy a gondoskodó apa is.