Az élet értelme – a Parthenopé című film tükrében

Az élet értelmének keresése az emberi létezés egyik legmélyebb és leguniverzálisabb kérdése, amely kultúrákon, korszakokon és egyéni élettörténeteken ível át. Már a filozófia, a vallás és a művészetek kezdetei óta foglalkoztatja az emberiséget: Miért vagyunk itt? Mi ad jelentést a mindennapjainknak? A pszichológia szempontjából ez a kérdés nem csupán elméleti, hanem gyakorlati jelentőséggel is bír. Az értelmes élet iránti vágy alapvetően befolyásolja döntéseinket, motivációinkat és kapcsolatainkat, valamint közvetlen hatást gyakorol mentális egészségünkre és jóllétünkre. Az Oscar-díjas Paolo Sorrentino új filmje, a Parthenopé ezeket a kérdéseket járja körbe.

A gyönyörű, mediterrán és érzelmekkel teli Nápoly évezredek óta csábítja magához az embereket, turistákat, alkotni vágyókat. Itt a tengerben születik meg Parthenopé, akinek szépsége a városéhoz hasonlóan földöntúli. A főhős életén keresztül követjük végig a város életét is, illetve azt, ahogyan Parthenopé előtt kitárulkozik a világ. Az amerikai író, az öntelt püspök, a kiégett színésznő, a nápolyi arisztokrácia vagy a saját főnöke, a zárkózott antropológiaprofesszor mind-mind megnyílnak előtte, felfedik titkaikat, már csak az a kérdés, hogy a főszereplőnk mihez kezd velük. Sorrentino új filmje egyfajta hódolat szülővárosa, Nápoly felé, ugyanakkor egy érzékeny szövetű és egyedi optikájú alkotás is, amely több megközelítésből vizsgálja az élet értelmét.

Hogyan gondolkodik az élet értelméről a pszichológia?

De mi is az életnek az értelme? Miért tartjuk fontosnak azt, hogy jelentést társítsunk életünkhöz? Először is, ha fontosnak és jelentőségteljesnek érezzük életünket, az hozzájárul mentális és fizikai jóllétünkhöz (Martela és Steger, 2016). Éppen ezért a pszichológia már régóta foglalkozik a témakörrel. Az egzisztencializmus és a logoterápia elmélet alkotója, Viktor E. Frankl az élet értelmének keresését állítja a középpontba, mint az emberi létezés alapvető motivációját.

Frankl szerint nem az öröm, a hatalom vagy a siker elérése, hanem az értelmes élet keresése az, ami irányítja az embert még a legnehezebb körülmények között is. A logoterápia arra tanít, hogy az élet értelmét nem kívül kell keresni, hanem a saját tapasztalataink, tetteink és szenvedéseink által fedezhetjük fel.

Frankl három fő forrást jelöl meg az értelem megtalálásához: a teremtő munkát és alkotást, a szeretetet és kapcsolatokat, valamint a szenvedésben való kitartást, amely a nehézségek közepette is lehetőséget ad a növekedésre.

A logoterápia szerint az élet minden körülmények között értelmes lehet, még akkor is, ha az egyén szembenéz a halállal vagy a szenvedéssel – ahogy ezt Frankl maga is tapasztalta a koncentrációs táborok túlélőjeként (Konkoly Thege, 2007).

A filmben megjelenik a szenvedés és a halállal való szembenézés is, amelynek hatására a főhős útkeresése intenzívebbé válik. A gyásszal, az önhibáztatással való megküzdés Parthenopét is megviseli; a film megindító, érzelmes jelenetei magával ragadják a nézőt.

A pozitív pszichológia elmélete

A logoterápiával szemben az új keletű, 2000-es években megalkotott pozitív pszichológiai irányzat máshonnan közelíti meg az élet értelmének a kérdését. Martin Seligman, a pozitív pszichológia egyik alapítója, elméletében az „autentikus boldogság" és a „virágzás" fogalmát hangsúlyozza. A PERMA modell (Seligman, 2011) (pozitív érzelmek, elköteleződés, kapcsolatok, értelem, teljesítmény) fontos eleme, az értelem (meaning) az emberi boldogság és pszichológiai jóllét egyik alappillére.

Az élet értelmét Seligman szerint akkor találjuk meg, ha tevékenységeink összhangban állnak egy nálunk nagyobb cél vagy érték szolgálatával. Ez lehet egy közöségért végzett munka, erős családi kapcsolatok fenntartása vagy egy személyes életcél megvalósítása.

Főhősnőnk hivatásán keresztül is keresi útját, megtapasztalja a családi kapcsolatok hullámzását, illetve bemutatja, mit ad számára az elhivatottság és mi mindennel képes megküzdeni azért, hogy a vágyott céljait elérje. Ahhoz, hogy önreflektív emberként élhessünk a világban, úgy tűnik, három dologra van szükségünk: meg kell értenünk a körülöttünk lévő világot, irányt kell találnunk a cselekedeteinkhez, és értéket kell találnunk az életünkben (Martela és Steger, 2016). Ahogy Parthenopé életét követjük, a találkozásain keresztül szembenézhetünk az élet sokféle aspektusával. Betekintést kapunk a kiégésbe, alkoholizmusba, a vallás és az egyház kérdéseibe, szegénységbe és gazdagságba. Valahol minden találkozás egy új szemlélet tükröződése is, ami megmutatja, hogy mit tekintenek az emberek jelentőségteli életnek, mi az, ami a mindennapokban kapaszkodót nyújt számukra.