Az érem másik oldala – lehet káros a vallásos nevelés?

Előző cikkünkben szót ejtettünk arról, hogy milyen pozitív hatásai vannak a vallási nevelésnek gyermekeink életére. Mostani cikkünkben olyan kérdésekre keressük a választ, hogy hogyan tudjuk vallási nézeteinket és a gyermekek nevelését egyensúlyba hozni. Mi történik akkor, ha egy szülő úgy dönt, hogy nem szeretné vallási hitben nevelni gyermekét, illetve milyen káros hatásai lehetnek a túlzott vallási nyomásnak a gyermekekre nézve? 

A szülő-gyerek szövetség

A Biblia sok ember számára olyan útmutató lehet, amely segítségével enyhíteni tud belső feszültségén, csökkenteni tudja szorongását. A pszichológusok már egy ideje foglalkoznak a kérdéssel hogy milyen hatással van a Szentírás a felnövekvő generáció jólétére. A gyermekekkel és a vallással kapcsolatos empirikus tanulmányok az 1950-es években kezdődtek és azóta ezek a kutatások még inkább kiszélesedtek és olyan következtetésekre jutottak, hogy

a szülők vallásossága pozitív hatással van a gyermekek mentális egészségére, kognitív fejlődésére. 

De vajon mi történik abban az esetben, amikor egy szülő úgy dönt, nem szeretné, ha gyermeke vallásos neveltetésben részesülne?

Az erkölcs születése

Azoknak a szülőknek, akik úgy döntenek, hogy elhatárolódnak mindenféle vallási hovatartozástól és nem ilyen morálban szeretnék nevelni gyermekeiket, sem kell attól tartaniuk, hogy gyermekük erkölcsi életét negatívan befolyásolják. Will Gervais, amerikai pszichológusprofesszor arra a megállapításra jutott, hogy az erkölcsi ösztönök önmagukban keletkeznek a gyermekben. Egy 2018-as kutatás arról is lerántotta a leplet, hogy még a legfiatalabb gyerekek is megértik a segítőkészség fontosságát.

Számukra még elég erős a proszociális megérzések körüli méltányosság, együttműködés, vallástól függetlenül. 

Isten ringat vagy büntet? 

Egy nemrégiben készült tanulmányban, amely a vallásos meggyőződéssel és mentális egészséggel foglalkozott, arra a megállapításra jutott, hogy azok az emberek,

akik egy büntető, bosszúálló Istenképben hittek, sokkal nagyobb számban számoltak be mentális egészségügyi problémáról, szociális szorongásról, paranoiáról, rögeszmékről és kényszerekről.

Nincsen ez máshogy a gyermekek esetében sem. Rachel Ehmke, a Child Mind Institute munkatársa, megállapította, hogy egy gyermek hite szintúgy megszállottságává válhat, vigasztalás helyett pedig erős szorongást érezhet, azáltal, hogy úgy véli: nem Istennek megfelelő életet él.

Kialakulhat egy rögeszmés-kényszerbetegség (OCD), ami a vallásban nyilvánul meg. Ilyenkor azt érzik, hogy megsértették a vallási normákat és kétségbeesetten próbálják azokat kijavítani. Ilyenkor a szülők úgy tudnak segíteni, ha  elmagyarázzák, hogy nem követtek el bűnt, megbeszélik az adott helyzetet és megkérik őket, ha újra szoronganak, akkor tőlük bármikor kérhetnek segítséget. 

A szexuális edukáció és a vallás 

A szexuális életet boncolgató témák is pontosan olyan nehezek, illetve tabutémának számító dolgok, mint a vallási megnyilvánulások. Ha valaki vallásos hitben nevelkedik, akkor bizony lehetnek a nemi élettel szorosan összefüggő szorongásai. Egy 2016-os tanulmány alapján, vallásos nőket és szexuális életüket vizsgálták. Arra a megállapításra jutottak, hogy

az erkölcsi megítélésekkel és a szexuális tevékenységgel kapcsolatos konfliktusok káros hatásokat eredményezhetnek a vallásos nők körében.

Ennél a témánál maradva a vallás erősen tudja befolyásolni a születésszabályozást, fogamzásgátlást. Az ezekről szóló tézisek inkább az egyházi tanításokból erednek, hiszen a Bibliában semmi erre utaló jelet nem lehet felfedezni. A század elejéig a keresztény egyházak elutasították a fogamzásgátlás minden fajtáját, manapság azonban megoszlanak erről a vélemények. Az ilyenfajta radikális tiltások erős szorongást tudnak okozni az emberekben, amik hosszútávon még negatívabb hatással bírhatnak. 

A fenti példákból láthatjuk tehát, hogy a vallásos nevelés nem csak pozitív hatással lehet a gyermek életére, ezek a hatások pedig különböző belső feszültségeket okozhatnak a gyermekekben, amik nem tűnnek el nyom nélkül felnőtt korukra sem. Fontos tehát kiemelni, hogy minden szülőnek önállóan szükséges döntést hoznia arról, milyen nevelésben részesíti gyermekét, figyelve, hogy saját meggyőződésével, helyesnek vélt nevelési elveivel összhangban tudjon maradni.