Co-sleeping – Hol a helye a bölcsőnek, a szülőknél vagy külön szobában?

Máig bőszen vitatott téma mind a tudományos világban, mind a közéletben, hogy mivel tesszük a legjobbat gyermekünknek: ha együtt alszunk vele, vagy ha már egészen a kezdetektől külön szobában altatjuk el. Mit mondanak a pszichológiai kutatások, létezik-e egyértelmű válasz erre a sokrétű kérdésre?

Az együttalvás vizsgálata során felmerülő kérdések közé tartozik, hogy vajon mennyiben biztonságos ez az elrendezés a csecsemő számára, milyen mértékben képes megelőzni a bölcsőhalál bekövetkezését, illetve hatással vannak-e rá a szülők által preferált alvási szokások? Kérdés továbbá, hogy milyen hosszú távú hatásai lehetnek a gyermek önszabályozási képességére, pszichológiai önállóságára és neurobehaviorális fejlődésére.

Vajon a gyermek jóllétének szempontjából melyik megközelítést célszerű folytatni? Egyáltalán van-e olyan alvási elrendezés, mely minden esetben beválik? Az alvási szokások kialakulása kultúránként, de akár családonként is változó lehet. Nagyban befolyásolja a szülők alvási szokásokról alkotott elképzelése, azonban a csecsemő egyedi jellemvonásai (pl. alvási nehézségek, emésztési gondok) is módosíthatják a tervezett alvási szokásokat.

Mit nevezünk együttalvásnak avagy „co-sleeping”-nek?

Tág értelemben az együttalvás arra a helyzetre vonatkozik, amikor a szülő és a csecsemő elég közel alszanak egymással ahhoz, hogy legalább két különböző érzékszervi modalitáson keresztül is hassanak egymásra (pl. érintés, szaglás, mozgás, látvány vagy hang által). Az együttalvás tehát ezen megközelítés szerint a szoba és az ágy megosztását is magába foglalhatja. Emellett fontos elkülöníteni, hogy vannak szülők, akik csak részlegesen osztják meg az ágyukat a gyermekükkel, míg más családokban az egész éjszaka folyamán együtt alszanak. Az egyedül alvás során a csecsemő egy külön szobában, a saját bölcsőjében vagy kiságyában fekszik.

Milyen szerepe van a kulturális hagyományoknak?

Az adott kultúra hiedelmei, szokásai jelentős mértékben befolyásolják, hogy milyen a szülők együttalvásról alkotott megítélése. Például számos ázsiai országban elterjedt, hogy az anya és az újszülött együtt alszik, elkülönülve az apától. A nyugati országokban gyakori szokássá vált az elmúlt évtizedekben, hogy a csecsemőt külön szobában kell altatni a kezdetektől fogva. Az egyedül alvás széleskörű elterjedése egybeesett a tápszerrel való etetés népszerűvé válásával. Azonban amióta a szoptatás, mint elsődleges táplálási forma ismét előtérbe került, egyre több szülő dönt az együttalvás mellett.

Hogyan függ össze az alvási és a táplálkozási szokások kialakítása?

A kutatások szerint az együttalvásnak van egy igen egyszerű magyarázata is: megkönnyíti az anya számára a szoptatást.

A csecsemő közelsége biztosítja, hogy a táplálás éjjel is gördülékenyen tudjon folytatódni.

Az együttalvás és a szoptatás szorosan kapcsolódik, főként az első egy hónapban. Azoknál a szülő-gyermek párosoknál, akik sokáig együtt aludtak, a szilárd ételekre való átszokás is későbbre tolódott. Az együttalvás következtében a szoptatási időszak hosszabb ideig tart, így csak később kezdődik el a szilárd ételek bevezetése. Ugyanakkor a kutatási eredmények szerint itt nem arról van szó, hogy a szilárd ételekre való áttérés nehezebb lenne számukra.

Milyen hatással van a csecsemőre az anya közelsége?

Egyes kutatások szerint az anya közelségének számos pozitív hatása van, többek között például a csecsemők önszabályozási képességére.

Az anyai érintés hatására ugyanis a kisbabák gyorsabban meg tudnak nyugodni – szívverésük, légzésük szinkronizálódik az édesanyáéval, így segítve az elalvást.

Emellett az együttalvóknál erősebb alvás-ébrenlét ciklus figyelhető meg az egyedül alvókhoz képest. Az alvási elrendezés tehát hatással van a csecsemők bioritmusának kialakulására. Más vizsgálati eredmények alapján az együttalvás hatására az alvás töredezettebbé válik (fragmentálódik). A csecsemő alvása tehát felszínesebb lesz az egyedül alvókhoz képest. Az együttalvó szülő-gyermek páros arousal (ébrenléti) szintje összhangba kerül, a csecsemők ezáltal könnyebben megébrednek. A külön alvás során mélyebb alvást figyeltek meg azoknál a csecsemőknél is, akik a hét legtöbb napján együtt aludtak szüleikkel.

Az első hat hónap során kialakult alvási mintázat nagy hatással van a későbbi idegrendszeri fejlődésre.

Egy vizsgálat során azt találták, hogy a zavart alvás következtében az együttalvó gyermekek a későbbi életkoruk során gyengébben teljesítettek a kognitív teszteken és hajlamosabbak voltak a különféle megbetegedésekre. 

Hogyan tudjuk biztosítani a gyermek számára a legbiztonságosabb alvást?

Az együttalvásra egyes kutatók evolúciós eredetű hagyományként tekintenek, mely a csecsemő gondozásának természetes része. Az együttalvás ezen elméleti elgondolás alapján megelőzi, hogy bekövetkezzen a hirtelen bölcsőhalál. Más elképzelések szerint épphogy az együttalvás a bölcsőhalál fő rizikófaktora. Az együttalvás során ugyanis a nem megfelelő fekhely kialakítása veszélyt jelenthet a csecsemőre nézve.

Ezért fontos, hogy bármely elrendezésről - egyedül alvásról vagy együttalvásról - legyen is szó, a legfontosabb a gyermek biztonsága. Meg kell győződni arról, hogy a csecsemő számára kialakított fekvőhely megfelel a biztonságos alvás előfeltételeinek (pl. ráccsal ellátott kiságy). Kerülendő a puha matracú ágyak és a vastag paplanok használata. A csecsemőket nem ajánlott éjjel hasra vagy oldalra fektetni, és a túlöltöztetés is veszélyes lehet rájuk nézve.

A kutatási eredmények alapján mindkét módszer mellett fel tudunk sorolni pozitív és negatív hatásokat egyaránt. A döntést azonban végső soron a szülők hozzák meg, melyben fontos szerepe van alvási szokásokkal kapcsolatos elképzelésüknek.

Mit szeretnének a szülők? Mi tud ebből megvalósulni?

Érdemes számításba venni az együttalvás kapcsán, hogy mennyire illeszkednek a szülők alvási szokásairól alkotott elképzelései és az aktuális alvási szokásaik. Azoknál az anyáknál és apáknál, akik eredetileg a külön alvást preferálták, de a csecsemő valamilyen oknál fogva mégis a szülői ágyban kötött ki, nagymértékű elégedetlenséget figyeltek meg. Azokban a családokban viszont, ahol megegyezik a preferált és az aktuális alvási szokás, nemcsak hogy elégedettebbek voltak az alvást illetően, de kevesebb alvási nehézséget tapasztaltak a csecsemőknél is. A kisbaba alvási nehézségei és a család jólléte között szoros kapcsolat van, mely feltehetőleg a szülők zavart alvásával és csökkent házastársi intimitással, illetve az alvási nehézségek kezelésének nehézségével magyarázható.

Egy kutatás során azt találták, hogy a szülők 85%-a úgy alszik együtt gyermekével, hogy az korábban nem volt betervezve. A család azonban általában könnyen alkalmazkodni tud az új alvási elrendezéshez.

Az együttalvás gyakori okai közé tartozik a szoptatás elősegítése, a szülők alvási idejének meghosszabbítása, a szülő-gyermek közti kötődés növelése és az éjjeli sírás csökkentése.

Sok esetben azt találták, hogy azon anyukák, akiknek munkába kellett állniuk, a nappal kihagyott közös idő pótlásának érdekében az együttalvást választották.

Alvási nehézségek – az együttalvás, mint kockázati tényező?

A kutatási eredmények szerint a részleges együttalvás jelentős mértékben hozzájárul a későbbi alvási nehézségek kialakulásához.

Sok esetben azonban a szülők az alvási nehézség miatt kezdenek együtt aludni gyermekükkel, nem fordítva. Az együttalvás során gyakoriak az éjjeli megébredések, melyről korábban az arousal szint kapcsán esett szó. Egy másik lehetséges magyarázat erre, hogy az együttalvó szülők a közelség miatt könnyebben észreveszik, amikor a csecsemő felriad.

Mihez szoktatjuk gyermekünket?

Az alvással kapcsolatos preferenciákat az édesanya által nyújtott stimuláció jellegzetességei (típusa és mértéke) alakítja ki még a csecsemőkorban. Az anya alvásra készítő jelzései összekapcsolódnak az alvással – a csecsemők hozzászoknak a ringatáshoz, az etetéshez, a szülői jelenléthez elalvás során. Ezeket a szokásokat később egyre nehezebb megváltoztatni, főként a kilencedik hónap után.

Hogyan fog átszokni a saját ágyába?

Azon szülő-gyermek párosoknak, akik korábban együtt aludtak, kihívást jelenthet a saját ágyba való átszokás. Ez nem jelenti azt, hogy amikor a csecsemővel rövid ideig megosztjuk az ágyunkat vagy a szobánkat, hosszú távon is együttalvók maradunk.

A kutatások szerint azonban a hosszasan együttalvó csecsemők később kevésbé voltak önállók, amikor külön szobában kellett aludniuk.

Vannak olyan gyermekek, akik „visszatérő vendégekké” válnak, tehát a külön szobából vissza-vissza járnak a szülőkhöz aludni. Az egyedül alvó gyermekek átmeneti tárgyakat használnak az alváshoz (pl. plüss maci, cumi), mely segít az önnyugtatásban, és így az elalvásban. Így tehát a saját ágyba való átszokás során érdemes lehet átmeneti tárgyak segítségével elősegíteni a gyermekek külön alvását. Csecsemőknél azonban kerüljük a plüss állatok használatát.

Az együttalvás vs. külön alvás kérdése továbbra is vitatott téma marad. Ahogyan a cikkből is kiderült, mindkét módszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Bármelyik utat is választja szülőként, a legfontosabb, hogy kellő figyelmességgel válassza ki gyermeke fekvőhelyét. Mindig a gyermek biztonságának, egészségének és jóllétének megőrzése legyen az elsődleges szempont.

Felhasznált szakirodalom:

Buswell, S. D., & Spatz, D. L. (2007). Parent-infant co-sleeping and its relationship to breastfeeding. Journal of Pediatric Health Care, 21(1), 22-28.

Goldberg, W. A., & Keller, M. A. (2007). Co‐sleeping during infancy and early childhood: Key findings and future directions. Infant and Child Development: An International Journal of Research and Practice, 16(4), 457-469.

Hunsley, M., & Thoman, E. B. (2002). The sleep of co‐sleeping infants when they are not co‐sleeping: Evidence that co‐sleeping is stressful. Developmental Psychobiology: The Journal of the International Society for Developmental Psychobiology, 40(1), 14-22.

Keller, M. A., & Goldberg, W. A. (2004). Co‐sleeping: Help or hindrance for young children's independence?. Infant and Child Development: An International Journal of Research and Practice, 13(5), 369-388.

McKenna, J. J., & McDade, T. (2005). Why babies should never sleep alone: A review of the co-sleeping controversy in relation to SIDS, bedsharing and breast feeding. Paediatric respiratory reviews, 6(2), 134-152.