A fogorvostól való félelem talán az egyik leggyakoribb fóbiánk – sokan nem szívesen mennek fogorvoshoz, de bizonyos esetekben ez az elkerülésig vagy rettegésig is fokozódhat. Mit tehetünk, ha ilyen szorongással küzdünk?

Életünk során általában kikerülhetetlen, hogy előbb-utóbb részünk legyen valamilyen fogászati beavatkozásban, jobb esetben csak fogkő leszedésben, vagy tömésben, de a foghúzás, fogszabályozás sem ritka. Annak ellenére azonban, hogy ilyen általános dologról van szó, hatból egy ember erős szorongást él meg a fogorvosi kezelésekkel kapcsolatban – ez a dentofóbia, avagy félelem a fogorvostól, ami széles skálán mozoghat az enyhe aggódástól a teljes pánikig. Azok, akik ebben érintettek, általában pontosan tudják, hogy a félelmeik irracionálisak, mégis erős szorongást élnek meg, ami gyakran klasszikus elkerülő viselkedésben mutatkozik meg.

A szorongás ördögi köre

Minél jobban félünk, annál inkább fennmarad ez a szorongás, mert aki erősen retteg, már tényleg csak akkor megy el a fogorvoshoz, amikor nagy a baj, így sokszor fájdalmasabb vagy hosszasabb kezeléseket kell végigcsinálnia, amit megelőzhetne egy rendszeres rutinvizsgálattal. De éppen itt a csapda, hiszen aki fél a fogorvostól, nem fog csak úgy jó kedvében odamenni, amikor épp nincs semmi baja, hátha kiderül, mégis van. Ez egyébként egy teljesen általános dolog a legtöbb orvossal kapcsolatban, és egy csomó megelőzhető betegség pont azért válik súlyossá, mert próbálunk nem tudomást venni róla, ameddig nem muszáj, hogy a legkisebb kellemetlenséget is elkerüljük.

A dentofóbia okai

A fogorvostól való félelem van, hogy egy általánosabb, orvosokkal kapcsolatos félelem része, de felerősítheti az injekciótól való rettegés is. Gyakran egy kicsi korban elszenvedett rossz élmény az alapja, de átvitten is kialakulhat, mások beszámolói nyomán a fájdalmas, rosszul megélt beavatkozásokról vagy orvosi hibákról. Különösen rossz hírű a gyökérkezelés és a bölcsességfog-eltávolítás, de amikor kérdőívekben felmérték, mire számítottak előtte az emberek, és valójában mit éltek meg, sokkal kevésbé voltak fájdalmasak vagy rosszak ezek a beavatkozások, mint várták. A gyökérkezelés ijesztően hangozhat ugyan, de inkább csak az oda elvezető, erős fájdalom miatt – maga a kezelés sokszor már egy alkalom alatt is megszünteti ezt a fájdalmat. A bölcsességfognál pedig az állkapocs fájdalma az, ami hozzákapcsolódhat, mert ez még pár napig érezhető utána is, de a megfelelő fájdalomcsillapítókkal már az is jól kezelhető. Sokszor tehát az információ hiánya és az előzetesen hallott „horrorszorik” is táplálják a rettegést, míg végül hatalmasra felnagyítunk valamit, és a legrosszabbra gondolunk a realitás helyett.

A leggyakoribb okok, amiért félhetünk a fogorvostól:

  • Félelem a fájdalomtól: nemcsak attól félhetünk, hogy maga a beavatkozás fájni fog, hanem attól is, hogy utána milyen érzés lesz, ha elmúlik a fájdalomcsillapító hatása.

  • Kontrollnélküliség, kiszolgáltatottság: amikor ott fekszünk a plafont bámulva, kitátott szájjal, miközben nem látjuk, mit történik, és sokszor még beszélni sem tudunk, az egy erősen szorongató helyzet bárkinek, pláne azoknak, akik nehezen élik meg a kontrollvesztést.

  • Félelem az injekciótól: az érzéstelenítő injekció önmagában is szorongást válthat ki, ha valaki érzékeny erre.

  • Félelem attól, hogy nem hat a fájdalomcsillapító, és nélküle fájdalmat fogunk érezni.

  • Félelem az érzéstelenítéstől: a zsibbadás érzését megtapasztalni ijesztő lehet, nem tudjuk megfelelően mozgatni az izmainkat, van, aki attól is fél ilyenkor, hogy nem tud levegőt venni, nyelni.

  • Bizalmatlanság a fogorvossal szemben: amikor új orvoshoz megyünk, akit ráadásul nem is egy ismerősünk ajánlott, vagy nem „a jól bevált családi fogorvos”, felerősödhet bennünk a félelem, amit a bizalmatlanság táplál.

Megküzdés a félelmeinkkel

Sajnos elkerülni a fogorvost sokáig nem lehet, vagy legalábbis nagyon nem tanácsos, mert a fogbetegségek csak rosszabbak lesznek az idő előrehaladtával, így láthatjuk, hova vezet ez a megküzdési forma. Valójában a félelmeink nagy részét kikerülhetjük azzal, ha rendszeresen megyünk fogorvoshoz, így nem kell eljutnunk az igazán fájdalmas vagy félelmetes beavatkozásokig.

Ha viszont már késő bánat, segít, ha beazonosítjuk, pontosan mi a legfélelmetesebb számunkra, és ezt átbeszéljük a fogorvosunkkal is. Ha attól félünk, milyen lesz az érzéstelenítés, megkérdezhetjük, milyen érzet számít normálisnak, hogy ne ijedjünk meg akkor se, ha a nyelvünkben érezzük a zsibbadást. Az ismeretlen fogorvostól való félelmünket csökkenthetjük azzal, ha utánanézünk, milyen értékeléseket írtak róla mások a neten, ha pedig van rá lehetőségünk, olyanhoz menjünk, akit többen ajánlanak. Vannak olyan fogorvosok, akik kifejezetten jók a félelmek kezelésében, hiszen gyakori dologról van szó, és képesek humorral vagy egyéb eszközökkel (például képernyővel, VR-szemüveggel) elterelni a beteg figyelmét a kezelés közben. Magával az orvossal is érdemes átbeszélni a félelmeinket, mert így ő is jobban oda tud figyelni ránk, például tájékoztathat a beavatkozás közben, hogy éppen mi történik, részletesen elmondhatja, mik az otthoni teendőink, mit fogunk érezni, ha elmúlik az érzéstelenítés, attól függően, hogy mire van szükségünk ahhoz, hogy biztonságban érezzük magunkat. Megbeszélhetünk egy jelet is, amivel jelezhetjük közben, ha fájdalmaink vannak vagy öblíteni szeretnénk, például ilyen lehet a kéz felemelése – ez segíthet visszanyerni a kontrollt. Relaxációs technikákat is lehet alkalmazni, ami segít a várakozás közbeni stresszt csökkenteni – például lassú, egyenletes légzés, vagy az izmok egymás utáni megfeszítése és ellazítása (progresszív relaxáció).

Általában, ha jó és megbízható fogorvost találunk, akihez többször megyünk, idővel csökken a szorongásunk is, fontos tehát a megfelelő fogorvos megválasztása, aki amellett, hogy hozzáértő, kellőképp empatikus is. Emellett a rendszeres kontrollal megelőzhető, hogy ne rakódjon egymásra több, fájdalmas élmény, hanem inkább olyan tapasztalatokat szerezzük, hogy a fogászati problémák gyorsan és fájdalommentesen is megoldhatóak.