Egészségügy és kiégés a teljesítménypszichológia szemszögéből

A kiégés vagy burnout manapság folyamatosan „szedi áldozatait" a lakosság körében. Az egészségügyben dolgozók és a segítői hivatást gyakorlók különösen veszélyeztetettek. Milyen okok állhatnak ennek hátterében, és mit lehet tenni a megelőzés érdekében? Cikkünkben ezt jártuk körül.

Manapság nap mint nap annyi értesítés és inger ér bennünket, hogy ezt a rengeteg új információt nem kis teljesítmény feldolgozni. A teljesítménypszichológia jelen van a hétköznapokban, amikor próbálunk helytállni a munkahelyünkön vagy az életünk más területein.

A teljesítménypszichológia egy speciális területe a pszichológiának, amely a teljesítmény optimalizálásával, fejlesztésével és fenntartásával foglalkozik az életünk különböző területein és helyzeteiben (pl. sport, művészetek, üzleti világ stb.). Célja, hogy segítse az egyéneket vagy csoportokat abban, hogy kihozzák magukból a legjobb teljesítményt, miközben megőrzik mentális egészségüket és jóllétüket.

Az egészség a teljes testi, lelki, szociális jóllét állapota és nem csupán a betegség hiánya.

(Egészségügyi Világszervezet WHO)

Egészségtudományi hallgatóként egyre többször kapok lehetőséget arra, hogy belelássak az egészségügybe és egy megyei kórház működésébe. Az elmondható, hogy az egészségügyi munkavállalók extrém stresszhelyzetekben, hosszú munkaidőben és nagy nyomás alatt dolgoznak.

Az egészségügyi dolgozók számára a mentális, érzelmi és fizikai jóllét megőrzése kulcsfontosságú ahhoz, hogy hatékonyan végezhessék munkájukat, minimalizálják a kiégést, és magas színvonalú ellátást biztosíthassanak betegeiknek.

Az egészségügyi dolgozók, különösen a sürgősségi osztályokon, intenzív osztályokon vagy járványhelyzetekben dolgozók rendszeresen találkoznak stresszes helyzetekkel. A teljesítménypszichológia segítséget nyújthat a munka során, hogy jobban tudják ezeket kezelni. Az eustressz, vagy más néven pozitív stressz motiváló hatású, fokozza az energiát, azonban csak rövid távú. Az eustressz javítja a teljesítményt, szemben a rossz hatású distresszel, amely akár hosszú távon is képes szorongást okozni, csökkenti a teljesítményt, és mentális problémákhoz vezethet. Ilyen esetben a kezelés történhet például légzőgyakorlatokkal, relaxációs technikákkal és mindfulnessgyakorlatokkal.

Az egészségügyi szakemberek gyakran kerülnek olyan helyzetbe, ahol szembesülniük kell a betegséggel, szenvedéssel vagy akár halállal. Ilyen esetben az érzelmi megküzdés és a mentális ellenálló képesség fejlesztésére érdemes fókuszálni, így lehetőség van megelőzni a kiégést. A reziliencia (rugalmas ellenálló képesség) növelése lehetővé teszi, hogy a dolgozók gyorsabban felépüljenek a nehéz helyzetekből, és megőrizzék pozitív hozzáállásukat.

A burnout, avagy kiégési szindróma egy olyan speciális munkahelyi ártalom orvosi elnevezése, amelynek vezető tünete a fizikai–érzelmi–mentális kimerülés. A kiégés hosszabb ideig tartó stressz, elsősorban fokozott érzelmi megterhelés következtében alakul ki. Az állapot során a személy tartós tehetetlenséget, inkompetenciaérzést, csökkent munkakedvet él meg, motivációja és teljesítménye csökken, munkahelyi elfoglaltságait monotonnak és értéktelennek ítélheti meg.

Az egészségügyi dolgozók kiégése gyakori probléma, amely negatívan befolyásolhatja a betegellátás minőségét és a dolgozók jóllétét. A kiégés megelőzése érdekében fontos hangsúlyozni a munka és magánélet közötti egyensúly fenntartását, a pihenés és regenerálódás beépítését a mindennapokba, valamint az önreflexió és érzelmi megújulás támogatását.

Az egészségügyi ellátórendszeren belül az ápolói pályán dolgozók fokozottan veszélyeztetettek a kiégési szindróma (érzelmi kimerültség, a személyes hatékonyság és a teljesítmény csökkenése) kialakulása szempontjából. A kiégés nemcsak az egyénre nézve bír kedvezőtlen egészségi és gazdasági következményekkel, hanem rontja az ellátás minőségét, illetve befolyásolja a műhibák és a szövődmények előfordulási gyakoriságát is. Éppen ezért a kiégés felismerése, megelőzése és kezelése össztársadalmi érdekünk.

Az ápolóhiány kialakulásában szerepet játszik a társadalmi megbecsültség alacsony foka és az ebből fakadó alacsony életszínvonal, valamint a hatalmas fizikai és emocionális megterhelés, amely kiégéssel, azaz testi és lelki kimerüléssel fenyegeti az egészségügyben dolgozó szakembereket. A kiégés depresszióhoz és pszichoszomatikus betegségek kialakulásához vezethet, a teljes kiégettség (burned-out) állapotában pedig a személy munkaképtelenné, illetve önpusztítóvá válhat.

„A kiégés prevenciója (megelőzése) és kezelése kapcsán az első lépés annak feltárása, hogy mely tényezők felelősek elsősorban a tünetcsoport kialakulásáért az adott foglalkozási csoportban. Így a kutatásoknak fontos szerepük van abban, hogy elősegítsék a megfelelő módszerek, megoldások, stratégiák kialakítását. A nemzetközi és hazai kutatások az elmúlt 40 évben számos ismeretet halmoztak fel mind a személyiségben rejlő hajlamosító tényezőkről, mind a szervezet, illetve az intézmények szintjén megragadható, a kiégéssel kapcsolatba hozható tényezőkről.” (Czeglédi, E., & Tandari-Kovács, M., 2019)

Külső segítség nélkül nehéz leküzdeni ezt az állapotot, így ajánlatos a panaszok enyhítése végett szakemberhez fordulni. A káros következmények kezelésében különösen fontos szerepet játszik a megelőzés, azaz a kezdeti tünetek felismerése és kezelése. A prevenciós, vagyis megelőző beavatkozások között szerepel a kiégés felmérése, a munkacsoportok oktatása és olyan foglalkozások tartása, melyek során feltárhatóak veszélyeztető tényezők. Továbbá a munkavállalók tanulhatnak olyan relaxációs módszereket és kommunikációs készségeket, melyek megkönnyítik a feszültséggel való megküzdést és a kapcsolatok kezelését, ezáltal csökkentik a stresszt.

A csapatmunka, a jó környezet és a támogató légkör fontos tényezők egy munkahelyen. Az egészségügyi dolgozók csapatban dolgoznak, így a hatékony csapatmunka kulcsfontosságú. Lényeges az együttműködés, a kommunikáció és a kölcsönös támogatás erősítése, amelyek együttesen javítják a csapat teljesítményét.

Amiben viszont nekünk össztársadalmilag változnunk kell: nagyon meg kell becsülnünk azokat a mindennapi hősöket, akik az egészségügyet választották hivatásul, hiszen sok esetben a saját szükségleteiket mellőzve, nap mint nap kitartóan gondoskodnak rólunk.

A szerző az MCC–Mindset Pszichológia Iskola hallgatója.