Egyéjszakás kaland – személyiségfüggő?

Tegyük fel, hogy baráti társaságunk szingliségünk „orvosolására” azt szorgalmazza, hogy komoly ismerkedési szándékunkat váltsuk át szórakozásba: próbáljuk ki, milyen az egyéjszakás kaland! Milyen élmény lenne? Egyáltalán nekünk való? Képesek lennénk belemenni? Cikkünk azt a témát feszegeti, vajon függ-e a személyiségünktől az, hogyan állunk az alkalmi szexualitáshoz.

Számos tanulmány készült, amelyik azt vizsgálja, milyen személyiségtípusú ember él az egyéjszakás kalandok adta lehetőségekkel. Az egyik legérdekesebb közülük arra a megállapításra jutott, hogy egy bizonyos típusú gén felelhet azért, ha hajlamosak vagyunk egyéjszakás légyottokat létesíteni. Ez a gén (DRD4) a D4-es dopamin receptor gén polimorfizmusa, melyet „kaland-génnek” is neveznek. Azt találták, hogy ebben a génben az egyéni genetikai variációk meghatározhatják motivációnkat szexuális magatartásunkban.

Akikben ez a génvariáció megtalálható, hajlamosabbak egyéjszakás kalandokat keresni.

Úgy tűnik, azt, hogy egyáltalán vágyunk-e arra, hogy egyéjszakás kalandot éljünk át, nagyban befolyásolja személyiségünk. Leegyszerűsítve azt is mondhatnánk, két típusú ember van: aki hajlamos rá, azaz szereti és adott esetben vágyik rá, és aki nem hajlamos rá, és nem kelti fel az érdeklődését. Ha pontosabb pszichológiai meghatározást keresünk rá, mit jelent az, hogy szeretjük vagy nem szeretjük az alkalmi partnerséget, a következő vonásokat érdemes megvizsgálnunk magunkban: hogyan hatnak ránk az érzelmek és a szexualitás együttesen? Ha adódik alkalom, esetlegesen egy erős szexuális felhívó jelleg ér bennünket, azt hogyan éljük meg érzelmileg? Mennyire tudjuk összeegyeztetni érzéseinket az adott helyzettel? Ha az érzelmi világunk elválaszthatatlan a külső történésektől, akkor valószínűleg fontos számunkra, hogy szexuális partnerünk felé érzelmi szálakkal is kötődjünk. Ha szét tudjuk választani érzéseinket és a fizikai ingerek által kiváltott reakciónkat, akkor nagyobb valószínűséggel vagyunk hajlamosak egyéjszakás kalandba belemenni.

Kulturális különbségektől függetlenül az extroverzió és az élménykeresés az a két fő meghatározó személyiségvonás, amely hajlamosíthat egyéjszakás kaland létesítésére. Ha extrovertáltak vagyunk, elsődlegesen a külvilág ingereire figyelünk, és keressük is azokat a lehetőségeket, ahol sok inger érhet bennünket. Ha mindemellett még szenzoros élménykeresők is vagyunk, a változatos, intenzív élményeket részesíthetjük előnyben, valamint hajlamosak lehetünk a kockázatvállalásra.

Egy vizsgálat arra is felhívja a figyelmünket az alkalmi szex kapcsán, hogy az is számít, mennyire szoktuk saját viselkedésünket szabályozni. Az úgynevezett magas önellenőrzési képességgel rendelkező személyek számára rendkívül fontos, hogy más emberek hogyan vélekednek róluk és cselekedeteikről, és ennek mentén igyekeznek beszabályozni viselkedésüket, megnyilvánulásaikat. Ezzel a személyiségtípussal rendelkezők kevésbé hajlamosak belemenni egyéjszakás szexuális együttlétbe, míg

az alacsony önellenőrzésű társaink sokkal spontánabbak cselekvéseikben.

Saját személyiségünkön kívül fontos meghatározói lehetnek szexuális hozzáállásunk, szokásaink kialakításában a családunkból hozott tudatos és tudattalan mintáink. Ha a családunk erkölcsi és morális szinten klasszikusabb nézeteket vall, mi is vihetünk hasonló mintát, illetve az is előfordulhat, hogy ellen-azonosulunk, és szögesen ellentétes elképzelésünk lesz a szexualitást illetően, mint szüleinknek. Ha a családunkban titkolt viszonyok futnak, az tudattalanul ránk is hathat, és akár az is megeshet, hogy két külön helyen, partnerben fogjuk keresni az érzelmi biztonságot és a szexualitást.

Fontos azonban kiemelnünk az egyéni különbségek elfogadását ezekben a kutatásokban. Bár sokszor szeretünk személyiségtípusok és sztereotípiák szerint gondolkodni, lényeges, hogy figyelembe vegyük, nem feltétlenül húzható rá mindannyiunkra az, ami a nagy átlagra igaz.

Mikortól válhat a kalandozás lelki veszélyforrássá?

Az elkötelezettség nélküli szexualitás megélése mindaddig normálisnak tekinthető, amíg nem csap át a mentális egészségünkre károsan ható mértéktelen promiszkuitásba.

Egy ehhez kapcsolódó tanulmány célja annak tisztázása volt, hogy a mentális egészségi állapot meghatározza-e, hogy milyen gyakran él valaki alkalmi szexuális életet, és fordítva. Tízezer ember szexuális viselkedésének és mentális egészségi állapotának felmérése során azt találták, hogy azok, akik tizenévesen komoly öngyilkossági gondolatokról vagy depressziósabb tünetekről számoltak be, fiatal felnőttként nagyobb valószínűséggel folytattak alkalmi szexuális életet. Más szavakkal:

a kiegyensúlyozatlan mentális állapot és az eseti együttlétek erősítik egymást.

Bizonyos személyiségzavarok magukban hordozhatják a deviáns szexuális viselkedést. Például a borderline személyiségzavar egyik jellemzője egy állandó, belső ürességérzés, amit a személy megpróbál kitölteni, gyakran akár mértéktelen promiszkuitással. A szexet menekülési útvonalnak is használhatjuk, hogy segítségével elfedjük érzéseinket, érzelmi hiányainkat.

Akárhogyan is érzünk személyiségünk tükrében az egyéjszakás kalandokkal kapcsolatban – nagyon fontos, hogy önazonos módon, a számunkra legoptimálisabb módon élhessük meg szexualitásunkat. Ha ebben bármilyen ponton elakadást tapasztalunk, teljesen természetes felkeresni szakembert a témában, és a segítségével feltérképeznünk szexuális motivációink lelki hátterét.