Egyik szál cigi a másik után – Hogyan válunk dohányzó emberré?

Cigi mellé kell egy kávé, kávé után kell egy cigi. De hogyan lesz abból a bizonyos első szálból hosszú távon egészségkárosító szokás, és miért olyan nehéz leszokni a dohányzásról? Cikksorozatunk 2. részében ezeket a kérdéseket járjuk körül.

Ahogy a cikk előző részében is olvashattuk, a dohányzás és egyéb függőségek nem maguktól alakulnak ki. A személy stressztűrő képessége és megküzdési technikái nagyban befolyásolják a dohányzáshoz vagy egyéb függőségekhez való viszonyát. Judson Brewe pszichiáter a TED előadásában beszélt a dohányzásra való rászokás, az addikció kialakulásának folyamatáról, illetve az általa alkalmazott mindfulness terápia hatékonyságáról a leszokás folyamatában való segítségben.

Kávéra cigi, cigire kávé: hogyan alakul ki a függőség?

A függőség kialakulásáért a cigarettában levő nikotin felelős, mely a központi idegrendszerre fejti ki hatását, megemelve a vér glükózszintjét, a vérnyomást és a légzésszámot. Ez először túlműködést eredményez a sejtek aktivitásában, majd rövid időn belül a sejtek gátlásait kapcsolja be.

A dohányos ennek megfelelően a kávé elfogyasztásától már nem érzi olyan jól magát, így megkívánja a következő cigarettát, hogy pótolja az elvesztett energiát. Így kialakul egy függő körforgás a kávé- és cigarettafogyasztás körül, mellyel a test gyakorlatilag maga ellen dolgozik.

Fontos kiemelni, hogy számos kutatás be is bizonyította, hogy a két stimuláns együttfogyasztása, a két szenvedély együttes jelenléte hatványozott veszélyt jelent az artériákra és a vérkeringésre.

Milyen hatások sodorhatnak a dohányzás felé?

A társas nyomás, mint külső körülmény is ösztönözhet minket dohányzásra. Általában serdülőkorban szerezzük az első dohányzással kapcsolatos tapasztalatot. A serdülőkor a személyiségfejlődés egyik szenzitív, válságos periódusa, hiszen megváltozik az egyén önmagához és a világhoz való viszonya. A korábban alkalmazott minták már nem működnek kielégítően, az újak viszont még kialakításra várnak, ez bizonytalansággal teli helyzeteket teremt. Ebben az időszakban a serdülő válaszokat keres az őt foglalkoztató fontos kérdésekre: „Ki vagyok én?”, „Merre tartok?” „Hol a helyem a világban?”, mellyel párhuzamosan kipróbál új viselkedésformákat, szerepeket, hogy végül megtalálja önmagát, a számára fontos értékeket és elköteleződhessen bizonyos nézetek, érdeklődési területek mellett.

Az identitáskeresés ezen időszakában kifejezetten érzékenyek vagyunk a közvetlen környezetünkből származó hatásokra.

A kortárs nyomás annyira erős lehet, hogy a beilleszkedés, a csoporthoz való tartozás érdekében a saját, akár a többségével ellentétes meggyőződéseinket is felülbíráljuk, azokkal ellentétesen cselekszünk, és elfogadjuk azt a szál cigarettát.

Hiába a rossz szájíz, az állandóan füstszagú ruházat, a kezdeti szédülés vagy kellemetlen közérzet, ez mind nem számít, ha ezzel bekerülhetünk a kortársak “cool”-jai közé.

A serdülőkor további jellegzetes vonása a felnőttség érzése után való vágy, a tilosban járás izgalma. A cigarettázás egy kicsit mindkét érzést képes megadni a tinédzsernek, ezért úgy tűnik, hogy megéri a szülők, a tanárok, az iskola előtt való titkolózás, a dohányzás jellegzetes jeleinek rituálészerű elfedése egy pillanatnyi felnőttségérzéséért cserébe.

A szabályok megszegése fontos tényező a dohányosok világában. Nem véletlen, hogy a legtöbben kamaszkorban gyújtanak rá először. A kortárs nyomás mellett ugyanis ekkor vagyunk leginkább hajlamosak a kockázatkereső viselkedésre, a határok feszegetésére. Mivel a legtöbb országban a kiskorúak számára tilos dohánytermékeket vásárolni, már maga a cigaretta megszerzése is izgalmas kaland, az elszívása pedig a jól végzett munka jutalma.

A külső társas hatások szerepe nem kizárólag a serdülőkorban jelentős, felnőttkorban éppoly hangsúlyos lehet. A munkahelyi cigiszünetek remek alkalomnak bizonyulnak a kapcsolati háló kiterjesztésére, megerősítésére.

A nem dohányos kollégák úgy érezhetik, hogy kimaradnak valamiből, náluk így megszakad az információáramlás. Különösen erős lehet ez a probléma, ha az adott vezető/felettes dohányzik.

Tekintettel a relatíve új jogi szabályozásra, egyre kevesebb helyen lehet rágyújtani, így a dohányzás egyfajta közösségi élménnyé vált. A szabályozásnak nem elrettentő hatása lett, hiszen nem fagyoskodnak télen kevesebben a szórakozóhelyek vagy éttermek előtt dohányozva, inkább összetartást, egyfajta bajtársiasság-érzetet nyújt számukra ez a helyzet.

A szülői mintának kiemelet szerepe van a függőség kialakulásában.

Természetesen kiemelt szerepe van annak, hogy milyen szülői mintát látunk.

A dohányzó szülők akár meg is duplázhatják az esélyét annak, hogy felnőve a gyermekük is dohányozni fog.

Ugyanakkor megjegyzendő, hogy az érem másik oldala, a tiltás, a túlzott szülői szigor sem vezet eredményre, hiszen ennek hatására a gyerekek gyakran vonzóbbnak találják a cigarettát, és nagyobb valószínűséggel szegik meg a szabályokat, hogy kipróbálhassák a dohányzást. 

A következetes, kiegyensúlyozott szülő szeretetet, melegséget sugároz a családban, jellemző a szülő-gyerek párbeszéd. Érzelmi odafordulás és következetesség jellemzi nevelési stílusát. A felállított szabályok jól körvonalazottak és világosak, így az azok megszegését követő következmények is világosak, melyekkel a serdülő számolni tud.

Agresszív serdülőkkel és fiatalkorú bűnözőkkel végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a ráhagyó, szabados nevelési stílus következményeként kialakuló függőségi szorongás és nyílt agresszív magatartás a gyermeket igen gyakran antiszociális (kortárs)csoportba vezeti. (Ranschburg) 

Stresszre cigi? A rövid távú megoldás csapdája

Másik fontos tényező a dohányzás megítélése során a minket érő egyre nagyobb mértékű stressz. Ha több stressz ér minket, jellemzően többet is dohányzunk. A nikotin ugyan nem oldja meg a problémáinkat, de a hatására a szervezetünkben felszabaduló kémiai anyagoknak köszönhetően bizonyos időre csökken a bennünk lévő feszültség, és jobban érezzük magunkat. Amint ez az érzés csökken, és ismét stressz ér minket, újra feszültté válunk, és azon kapjuk magunkat, hogy a következő szál cigaretta már a kezünkben van. És ez így megy tovább az azután következőig, nem csupán fizikai, de pszichés függőséget is kialakítva.

A dohányzás mint stresszkezelő stratégia megváltoztatja az agyunk működését, a gondolkodásunkat, átszövi a mindennapjainkat, komplett rituálévá növi ki magát. Hiába a rengeteg ellene szóló érv és információ, ha mellette biztosított az illúzió, hogy jobban érezzük magunkat tőle.

A dohányzáshoz társuló pozitív érzések elhitethetik velünk, hogy tulajdonképpen gyógyítjuk magunkat.

Érdemes végiggondolnunk, hogy bevennénk-e egy olyan tablettát, melytől pl. a fejfájásunk ugyan elmúlik, de infarktust vagy agyvérzést okoz? Így működik a dohányzás is.

Olyan kúrát alkalmazunk vágyott gyógyulásunk érdekében, amelynek a mellékhatásai sokkal súlyosabbak, mint bármely tünete annak a betegségnek, amelyben szenvedünk. Jelen esetben helytálló a gúnyos megjegyzés, mely szerint a gyógyszereknek lehet olyan mellékhatása, amitől jobban is leszünk. Jelen esetben a gyógyszer a cigaretta, melynek talán egyetlen pozitív mellékhatása, hogy átmenetileg jobban érezzük magunkat tőle.