Elkerülő kötődés vagy nárcizmus? Ezekre a jelekre figyelj!

A nárcisztikus személyiségzavar és az elkerülő kötődési mód sok hasonlóságot mutat, de alapvető különbségek is rejlenek közöttük. Cikkünk célja, hogy tisztázzuk, miért keverhetők össze, és hogyan különböztethetjük meg őket.

Ahogy a legtöbb esetben, úgy ezen a téren is egy spektrumot érdemes elképzelni. Mindannyiunknak lehetnek nárcisztikus vonásai, de nem minden egyén nárcisztikus, úgyanígy a legtöbben voltunk már szorongóak, vagy viselkedtünk elkerülően, de ez nem egyenlő az elkerülő kötődéssel. Épp ezért érdemes tartózkodni a címkézésektől, ugyanis laikusként könnyen „félrediagnosztizálhatjuk" a környezetünket, különösen, ha érzelmileg erősen bevonódunk. A továbbiakban ugyanakkor közelebbről is megvizsgáljuk a nárcisztikus személyiségzavart, valamint az elkerülő kötődést, kitérve arra, hogy miért keverhetőek össze könnyedén, és hogyan tudjuk mégis megkülönböztetni őket.

Cikkünkből kiderül:

1. Az elkerülő kötődési módot és a nárcisztikus személyiségzavart is jellemezheti nagyfokú énközpontúság.
2. Az elkerülőknek nem célja mások kontrollálása.
3. A nárcisztikus egyén képes a végletekig hazudni, ha az érdekei azt diktálják.

Az elutasító/elkerülő kötődési mód

A kötődési módokkal és azok szerepével már több cikkünkben is foglalkoztunk, a téma jobb megértéséhez azonban szükséges tisztáznunk néhány alapfogalmat. A kötődéselmélet megalkotása Mary Ainsworth nevéhez köthető, aki kezdetben három kötődési módot vázolt fel: a biztonságos, a szorongó/bizonytalan és az elutasító/elkerülő kötődési stílust. Később Mary Main, Ainsworth egyik munkatársa egy negyedik kötődési módot is meghatározott, amely a dezorganizált/dezorientált elnevezést kapta.

A fentiek közül számunkra most az elutasító/elkerülő kötődési mód mélyebb megértése elsődleges. Amennyiben párunkat vagy szerettünket elutasító/elkerülő kötődési mód jellemzi, úgy megfigyelhetjük, hogy a kapcsolaton belül is az önállóságot és az önellátást részesíti előnyben. Nehézséget okozhat számukra az érzelmi intimitás, és problémát jelenthet, hogy megnyíljanak felénk. Visszatérő mintázat, hogy amikor szabadságukat veszélyeztetve érzik, igyekeznek növelni a távolságot. Ilyenkor elutasítónak, elérhetetlennek mutatják magukat.

Ennek gyökere természetesen a gyermekkorra vezethető vissza. Az elkerülő kötődéssel rendelkezők gyermekkorukban következetlen nevelést kaptak, aminek következtében az az alapvető élmény alakult ki bennük, hogy:

a másoktól való függés, a másokra való hagyatkozás végül fájdalomhoz, csalódáshoz és keserű élményekhez vezet.

Megfigyelhetünk olyan visszatérő viselkedési mintákat, amelyek arra engednek következtetni, hogy partnerünk elkerülő kötődési móddal rendelkezik – ezekre érdemes odafigyelni:

1. Érzelmi távolság: Az elkerülő kötődési mód egyik ismertetőjele, hogy az egyén fél érzelmileg közel kerülni másokhoz, elkerülheti a mély beszélgetéseket az érzelmekről vagy az őt érintő személyes kérdésekről; elsősorban a könnyed, felszínes beszélgetéseket részesíti előnyben.
2. Nehezen fejezi ki sebezhetőségét: Az előző ponttal szorosan összefügg, hogy mivel igyekszik érzelmileg megfelelő távolságot tartani, így nehezen mutatja ki érzelmi sebezhetőségét is. Előfordulhat, hogy még saját maguk is elbagatellizálják vagy letagadják érzéseiket, és igyekeznek a külvilág felé folyamatosan erősnek mutatni magukat.
3. Elköteleződési nehézség: Mivel kifejezetten fontos számukra a szabadságuk, így nagy kihívást jelent számukra az elköteleződés. Tétováznak vagy szorongani kezdenek, ha hosszú távú kapcsolati tervek kerülnek terítékre, emiatt legtöbbször inkább rövidebb kapcsolatokat alakítanak ki.

A nárcizmus

A nárcizmus fogalmával legtöbben már találkoztunk, az utóbbi időben igazi „divatdiagnózisnak” számít, könnyen címkézünk vele másokat, legtöbbször indokolatlanul. A nárcizmusról alapvetően érdemes tudni, hogy mindannyian rendelkezünk velünk született nárcisztikus személyiségtényezővel,

a valódi nárcisztikus személyiségzavar (NPD) előfordulási aránya ugyanakkor mintegy 6,2% világszerte.

A nárcizmus legszembetűnőbb jellegzetességei az egyén önmagával való túlzott elfoglaltsága, az empátia hiánya, valamint a folyamatos erőteljes vágyódás mások csodálatára és a mások által való elismerésre. Az elkerülő kötődési módhoz hasonlóan szintén kialakulhat annak hatására, hogy az egyén igényei gyermekkorában nem lettek megfelelően kielégítve. Eredhet továbbá bántalmazásból is, melynek hatására aztán az egyén maga is bántalmazóvá válik.

A kapcsolat elején a nárcisztikus vonással rendelkező személyek kifejezetten érdeklődőnek, kedvesnek tűnhetnek, gyakran vetik be ilyenkor a „szerelembombázás” manipulációs eszközt. Ilyenkor igazi tündérmesében érezhetjük magunkat mellettük, ami azonban hamar rémálommá változhat.

A nárcisztikus személyiségzavar néhány jellemzője:

1. Grandiozitás: A nárcisztikusok gyakran mutatnak magas szintű önérzetet. Gyakran eltúlozzák képességeiket és sikereiket, és elvárják, hogy a másik fél csodálja és elismerje őket. Ennek segítségével rejtik el mélyen meghúzódó bizonytalanságukat, és így képesek boldogulni a társadalomban.
2. Az empátia hiánya: Általános jellemző, hogy a nárcisztikusok képtelenek az empátiára, bár előfordulhat, hogy valaki begyakorolja a sötét empátia képességét, ezáltal ugyanis képesek ráérezni mások hangulatára vagy érzelmi állapotára, legtöbbször azonban ezt a másik fél manipulálására használják.
3. Manipulatív viselkedés: A nárcisztikus személyiségvonással rendelkezők a manipuláció széles tárházát alkalmazzák, hogy kontroll alatt tartsák a kapcsolatot, és az ő kezükben maradjon az irányítás. Ez többek között abban segíti őket, hogy megerősítsék egyébként rendkívül törékeny egójukat. Előfordulhat, hogy személyes haszonszerzés céljából kihasználják mások sebezhetőségét, vagy érzelmi manipulációba bocsátkoznak, hogy kivívják a kívánt reakciókat. A triangulációt (harmadik fél beemelése, akivel összehasonlítanak bennünket) és a gázlángozást gyakran hívják segítségül, hogy teljesen összezavarjanak bennünket, és a teljes kétségbeesés mélyére taszítsanak. Ha pedig szóba merjük ezt hozni, fordítanak a kockán, és bennünket állítanak be kizárólagos felelősnek. Ennek legsúlyosabb következménye, ha teljesen a hatásuk alá kerülünk, mindent elhiszünk nekik, és a végén már a saját épelméjűségünkben is kételkedni kezdünk.

A nárcisztikus személyiségzavar és az elkerülő kötődésmód közötti hasonlóságok

Habár a fenti leírások alapján arra következtethetünk, hogy könnyű megkülönböztetni a nárcisztikus személyiségzavart és az elutasító/elkerülő kötődési módot, a valóságban azonban vannak megegyező jellemzőik is:

1. Mindkettőről elmondható, hogy könnyen válhatnak énközpontúvá.
2. Egyaránt küzdenek a tartós elköteleződéssel.
3. Egyaránt kerülik, hogy mások előtt sebezhetőnek mutassák magukat, mert félnek attól, hogy gyengének vagy inkompetensnek állítják be őket.
4. Érzékenyek a kritikára, és makacsság jellemzi őket a nézeteltérések kapcsán.
5. Igyekeznek kerülni a számonkérhetőséget, tagadják minden felelősségüket, különösen ha arról van szó, hogy a másik hogyan érzi magát miattuk.

5 megkülönböztető jel

1. Dicséret és figyelem: A nárcisztikus egyének alapvető igénye, hogy elismerjék őket, akkor is, ha egyébként nem tettek semmi különösebb elismerésre méltó dolgot. Alapvető igényük, hogy környezetük csodálja őket, ezáltal többnek, jobbnak érezhessék magukat. Sértve érezhetik magukat, ha a hőn áhított elismerést mégsem kapják meg. Az elkerülő kötődésű ezzel szemben örül, ha mások felismerik erőfeszítéseit, ugyanakkor nem képes elviselni a túlzó dicséreteket, kötelezve érzi ugyanis magát általa, hogy később viszonozza azt, ez pedig szembemegy magas fokú függetlenségi vágyával.
2. Emberi méltóság: A nárcisztikusok gyakran hangosak, arrogánsak, agresszívek és büszkélkednek vélt vagy valós eredményeikkel. Arra vágynak, hogy mindenki megtudja, milyen okosak, milyen sok mindenük van, és mennyire szeretik őket. Az elkerülők ezzel szemben leginkább önmaguk védelmére helyezik a hangsúlyt, kevésbé függnek környezetük elismerésétől. Számukra a figyelem egyenlő azzal, hogy az emberek megpróbálnak közel férkőzni hozzájuk, ők viszont előnybe részesítik, hogy lehetőség szerint senki ne zavarja meg őket – ezt gyakran szintén összekeverhetjük az arroganciával.
3. Egyedüllét: A nárcisztikus személyiségvonással rendelkező egyének gyűlölik az egyedüllétet, különösen, ha hosszabb időről van szó. Ilyenkor könnyen depresszióssá válhatnak, mivel folyamatosan szükségük van a visszaigazolásra és a csodálatra a környezetüktől. A hosszú egyedüllét számukra önmegsemmisítő, mivel még önmaguk számára is elviselhetetlenek. Az elkerülő kötődési móddal rendelkezők ugyanakkor kifejezetten szeretik a hosszabb távú egyedüllétet, ami megnehezítheti a helyzetünket, amennyiben ilyen kötődési móddal rendelkező személy a párunk, hiszen az idő többségében magányosnak érezhetjük magunkat.
4. Mások irányítása: A nárcisztikusok gyakran beengednek másokat az életükbe; kezdetben elárasztják őket a figyelmükkel annak érdekében, hogy tőlük függővé tegyék őket, majd megfordítják a kockát: megalázzák, sértegetik, leértékelik és mintegy démonizálják a másikat, különösen, ha elutasítva érzik magukat. Az elkerülő kötődők a másik kontrollálását túl nagy energiabefektetésnek ítélik meg, nem vágynak arra, hogy a másik menedzselésének terhét magukra vegyék. Mindaddig, amíg meghagyjuk számukra a kellő teret, kevéssé érdekli őket, mit kezdünk a saját életünkkel.
5. Kényszeres hazudozás: A nárcisztikus egyén folyamatosan hazudozik, és alkalmazza a gázlángozás technikáját, hogy kontrollt nyerjen a másik fél felett, okosabbnak vagy dominánsabbnak tűnjön, valamint hogy elkerülhesse a felelősségre vonást. A hazudozás mellett gyakran kreált valóságokat alakítanak ki azáltal, hogy elmossák a határokat az igazság és hazugság között. Az elkerülők is képesek a hazugságra, hogy megvédjék függetlenségüket, vagy elkerüljék a felelősségre vonást, és hajlamosak a titkolózásra. Ugyanakkor bűntudatuk lehet, amiért nem őszinték száz százalékban, de ez kevésbé jellemző, ha azt feltételezik, hogy a hazugság a másik fél érdekét szolgálja.

A nárcisztikus személyiségzavar és az elkerülő kötődési mód – bár számos közös vonással rendelkezik – különböző gyökerekkel és viselkedési mintákkal jellemezhető.

Míg a nárcisztikusok önértékelési problémákkal küzdenek, és folyamatosan mások elismerésére vágynak, addig az elkerülő kötődési stílussal rendelkező személyek inkább az érzelmi távolságtartásra helyezik a hangsúlyt.

Fontos, hogy tisztában legyünk ezekkel a különbségekkel, hogy ne tévesszük össze a két jelenséget, és hogy a kapcsolatainkban megfelelően tudjuk kezelni az ilyen típusú személyeket. Mindkét esetben a mélyebb megértés és az empátia kulcsfontosságú ahhoz, hogy harmonikusabb kapcsolatot alakíthassunk ki. Végső soron a tudatosság segíthet abban, hogy jobban megértsük a körülöttünk élőket, és hogy egészségesebb, támogatóbb kapcsolatban élhessünk.