Ahogy változunk, az agyunk is folyamatosan változik. A természetes öregedés velejárója, hogy romlani kezd az emlékezőtehetségünk, rugalmatlanabbá válik a gondolkodásunk, lassabban dolgozzuk fel az információkat, gyengül a koncentrációs képességünk, és kevésbé tudjuk megosztani a figyelmünket. Az Európai Unióban a 60 év felettiek megközelítőleg 7 százaléka szenved a demencia valamely formájától. Van azonban egy módszer, amellyel akár 40%-kal csökkenthetjük a kialakulásának kockázatát, és az egészséges öregedés pályáján tarthatjuk az agyunk változását.
A kilencvenéves világbajnok
Olga Kotelko, kanadai atléta több, mint 30 világrekord és 750 aranyérem tulajdonosa. Korosztályában minden megkísérelt rekordot felállított, ennek következtében pedig a világ egyik legnagyobb sportolójának tartják. Ilyen eredmények mellett azonban vajon miért hallhattunk alig a fantasztikus teljesítmény mögött álló sportolóról? A lehetséges választ az életkorában találjuk.
Kotelko sportkarrierje, habár gyerekkorában kosárlabdázott, csak jóval később, 55 éves korában kezdődött softballal, és csak 77 évesen döntött úgy, hogy az ott megszerzett futás- és dobáskészségét inkább az atlétika mezején kamatoztatná. Ez a döntése később számos korosztályos bajnoki címmel gazdagította, valamint őt tartják a világ legidősebb távolugrójának is. 95 évesen, a halálát megelőző héten még három számban is rajthoz állt. A kutatóknak felkeltette a kíváncsiságát a ritkaságszámba menő idős élsportoló, és MR-vizsgálatokat készítettek az agyáról. Az elkészült felvételeket elemezve arra az érdekes megfigyelésre jutottak, hogy
a sportoló agya egészségesebbnek mutatkozott a visszavonult, nyugalmas nyugdíjaséveiket élő kortársainál, és a memóriája is hatékonyabban működött.
Habár ez még nem bizonyítja egyértelműen, hogy Kotelko agyát a mozgás tartotta fiatalon, valószínűnek tűnik, hogy a kettő kapcsolatban áll egymással.
A HAROLD-jelenség
Fiatalok és idősek agyát összehasonlítva azt figyelték meg a kutatók, hogy a fiatalok agya könnyedebben teljesíti a fokozott koncentrációt és gyors döntéshozatalt igénylő feladatokat az idősekénél. Míg a fiatalok prefrontális kérgében általában csak a bal agyfélteke bizonyos területei aktiválódnak, idősebb korosztályban már nagyobb terület aktivitása szükséges a tesztfeladatok elvégzéséhez mindkét oldalon. Ezt azzal magyarázták, hogy az idősebbeknek nagyobb szellemi erőfeszítést jelentettek a feladatok, így nagyobb agyi terület bevonására volt szükségük az elvégzésükhöz. Ez a jelenség a HAROLD (hemispheric asimmetry reduction in older adults, időskori agyfélteke-aszimmetria-csökkenés) nevet viseli.
A HAROLD azonban érdekes módon nem jelentkezett minden idős résztvevőnél. Az edzett időseknek a fiatalokéhoz hasonlóan csak az egyik agyféltekéjük, és annak is csak egy kisebb része aktiválódott. Az agyműködésük tehát a fiatalokéra hasonlított. A mozgás öregedéslassító hatását más kutatások is kimutatták: a rendszeresen mozgók (többek között a memória működéséért felelő) hippocampusa és (többek között gondolkozásért, tervezésért és döntéshozatalért felelős) prefrontális kérge számottevően lassabb mértékben zsugorodik. A zsugorodás mértéke függ az elégetett kalóriák mennyiségétől is: minél több energiát égetünk, annál lassabb a zsugorodás folyamata.
A mozgás segítségével aktívan tehetünk az agyunk fiatalságának és a kognitív képességeink megőrzéséért.
A memóriánk a személyiségünk alapköve
A memóriánk megőrzése az egészséges öregedés folyamatában azért is kiemelkedő fontosságú, mert nemcsak a születésnapok és találkozók észben tartásáért felel, hanem az összes élettapasztalatunkat szintetizálja. Az összegyűjtött emlékek alapján hozunk döntéseket, választjuk meg a viselkedésünket, ezek jelentik a gondolkodásunk és az érzéseink alapjait. Az emlékeink jelentik a személyiségünk bázisát. Az emlékezőképesség megváltozásával és az emlékek elvesztésével a személyiségünk is megváltozhat. Ez a jelenség fokozott mértékben jelentkezik demenciában szenvedőknél. Habár a demencia leggyakoribb okát jelentő Alzheimer-kórra való hajlam örökletes, kutatások bizonyítják, hogy nagyobb szerepet játszik a betegség kialakulásában az ülő életmód, mint a genetikai hajlam. Ennek következtében
azoknak, akiknek a családjában előfordult a betegség, különösen fontos lenne a rendszeres mozgás.
Sétáljunk, sétáljunk…
Az egészséges öregedéshez és a demencia megelőzéséhez vezető út a rendszeres hétköznapi mozgásban rejlik. Gyaloglás közben egyszerre, összehangoltan aktiválódnak és dolgoznak a különböző agyterületeink, amelyek az érzékszerveinken keresztül beérkező információkat dolgozzák fel, a mozgáskoordinációnkért felelnek és az útvonalunkat is megtervezik. Nem kell világbajnoknak lennünk az egészséges agyi öregedés ápolásához,
már napi 20 perc rendszeres, tempós séta bizonyítottan csökkenti a demencia kockázatát.
Források
Anders Hansen (2020). Az edzett agy. Budapest: Barecz & Conrad.
Yannick Stephan, PhD, Angelina R Sutin, PhD, Martina Luchetti, PhD, Antonio Terracciano, PhD, Memory and Personality Development in Adulthood: Evidence From Four Longitudinal Studies, The Journals of Gerontology: Series B, Volume 76, Issue 1, January 2021, Pages 88–97, https://doi.org/10.1093/geronb/gbaa086
