Ki ne emlékezne gyermekkorunk olykor kedves vagy néha kissé hátborzongató történeteire? Ma már tudjuk, hogy a mesék nemcsak szórakoztatnak, de fejlesztenek és az életre is nevelnek bennünket. Cikkünkben a magyar népmese napja alkalmából a mesék titokzatos világába kalandozunk, kalauzként pedig mellénk szegődik a pszichológia is.
A mese egyidős az emberiséggel. Műfajukat tekintve beszélhetünk népmesékről és műmesékről. A népmese szerzője ismeretlen, hosszú ideig szájról szájra terjed, míg végül lejegyzésre kerül. A műmese szerzője ezzel szemben ismert. A történetek általában rövidek – terjedelmük a célközönség életkorához igazodik –, céljuk pedig elsősorban a szórakoztatás. Bújtatott módon azonban gyakran ennél jóval nagyobb hatást váltanak ki: élénkítik a fantáziát, segítik értelmezni a jó és a rossz fogalmát, útmutatást adnak a nehéz helyzetekben is, egyszóval – az életre nevelnek.
Cikkünkből kiderül:
- Milyen jótékony hatásokkal bír a meseolvasás a gyermekek fejlődésére?
- Mely életkorban milyen meséket érdemes választani?
- Hogyan és kiknek segíthet a meseterápia módszere?
Miért olvassunk minél többet?
„Annak a gyermeknek, aki mesét hallgatva nő fel, varázspálcája a saját elméje lesz, és képzelete, érzelmi intelligenciája segíti majd a megpróbáltatások közepette” – foglalta össze Én, a mesehős című előadásában a mese szerepét Dr. Kádár Annamária pszichológus, a hazai mesepszichológia úttörő alakja.
A mesék általában jól strukturáltak, bejósolható történetáramlást követnek. Kiemelendő ezek közül is a népmesék oly jellemző „Egyszer volt, hol nem volt...” kezdőmondata, mely által a gyermekek egyből tudják, hogy egy kis időre kiszakadnak a valóságból, ugyanis egy mágikus világ kapui nyílnak ki épp előttük. A meseolvasásnak számos jótékony hatása van a gyermekek fejlődésére, ezek közül vizsgáljunk meg néhányat:
Segíti a beszédfejlődést: Az egyik, talán a szülők által is legismertebb hatása a meseolvasásnak, hogy segíti a beszédfejlődést, a gazdag szókincs kialakítását. A gyermekek a hallott szó és a megfigyelt mimika útján sajátítják el a beszéd képességét, épp ezért a gyakori történetmesélés segíti a nyelvtan fejlesztését és a helyes szórend kialakításának képességét is.
Tágítja a képzelet határait: A mesék fejlesztik a gyermekek képzelőerejét és elősegítik a kreativitást. Amikor a gyerekek egy történetet hallgatnak, jeleneteket, szereplőket és helyszíneket képzelnek el. Önmagukat is beleképzelik a különböző helyzetekbe, és átgondolják, mit tennének, hogyan döntenének. Ez a fantáziadús játék támogatja a kreativitás fejlődését. A túlmesélt, túlságosan részletgazdag történetek ugyanakkor nem hagynak kellő teret a gyermek kreativitásának, így érdemes olyan meséket választani, melyek továbbgondolhatók, teret adnak az egyéni elgondolásoknak is.
Támogatja az empátia fejlődését: A mesék további funkciója, hogy hozzájárulnak a gyermekek empátiájának kialakulásához és fejlődéséhez. Azáltal, hogy a gyerekek különböző nézőpontokból látják a helyzeteket, beleélhetik magukat valaki más helyzetébe. Amikor például a gyerekek olyan meséket olvasnak vagy hallanak, amelyekben a szereplők nehézségekkel küzdenek, együttéreznek a szereplők küzdelmeivel. Ez az empátia segít a gyerekeknek jobban megérteni mások érzelmeit, gondolatait és tapasztalatait, így jobb kapcsolatokat tudnak kialakítani.
A mesék által megértjük a jó és a rossz közti különbséget: A mesék gyakran elősegítik az erkölcsi értékek kialakulását a gyermekekben azáltal, hogy olyan szereplőket és helyzeteket mutatnak be, amelyek pozitív viselkedésre ösztönöznek, mint a kedvesség, az együttérzés és a tisztelet. Ha a gyerekek ilyen üzeneteket tartalmazó meséket olvasnak, akkor valószínű, hogy ezeket az értékeket és viselkedési formákat saját életükben is átveszik. Ha gyermekeinknek meséket olvasunk, azzal különböző erkölcsi dilemmák és etikai döntések elé állítjuk őket, amelyek segíthetnek a kritikus gondolkodás képességének fejlesztésében a saját cselekedeteikkel és meggyőződéseikkel kapcsolatban. Így a mesék szereplőinek tapasztalatain és az általuk megélt helyzeteken keresztül a gyerekek megismerik a különböző döntések és viselkedésmódok következményeit.
Ha olvasnak nekünk, az agyunk kémiája is megváltozik
A mesehallgatás az agy különböző területeit stimulálja, amelyek együttműködve összekapcsolják a szavakat, az érzelmeket és az érzékszervi képeket. A mesék különböző érzelmeket váltanak ki a gyermekből: haragot, szomorúságot, örömöt, lelkesedést, félelmet.
Ugyanakkor a gyermek érzelmi reakciójának intenzitása a mesélővel való kapcsolattól függ. Ezért az olvasás aktusa segít a gyermeknek abban, hogy erős kötődést alakítson ki a felolvasó személlyel.
Vizsgálatok továbbá bebizonyították, hogy a meseolvasás és a mesehallgatás oxitocin felszabadulását okozza, és csökkenti a kortizol felszabadulását a gyermekek és a felnőttek agyában egyaránt. Mi is történik valójában meseolvasás közben?
A meseolvasás nemcsak a gyermek, hanem az olvasó szülő szubjektív érzelmeire és viselkedésére is hatással van. Agyunk receptorai reagálnak a szavakra és a hallott hangok kiejtésmódjára, intonációjára, feszültségére, dallamára és hangszínére.
A szöveg és a képzelet között is van kapcsolat: a szöveg úgynevezett „érzelmi elmélyülést” hoz létre, amely mélyen bevonja a gyermeket a történet világába. Amikor egy gyermek elmerül egy történetben, átérzi a szereplők helyzetét, az érzelmi állapotukat. Ekkor az agy oxitocintermelésbe kezd.
Az oxitocin felszabadulása azt jelzi az agynak, hogy minden rendben van: a gyermek biztonságban van, és számíthat a felolvasóra.
Hatása pontosan akkor jelentkezik, amikor a gyermek saját élményeinek, vágyainak és álmainak tükörképét látja a történetben. A mesébe való belemerüléssel pedig a gyermek empátiája is növekszik.
Kutatások ugyanis kimutatták, hogy közvetlen kapcsolat van az oxitocin és az empátia, a saját és mások érzelmeinek feldolgozása között, ami pedig a félelem és a szorongás csökkentéséhez is vezethet.
Nem mindegy, hogy mikor mit olvasunk
Természetesen fontos, hogy az olvasott mesék igazodjanak a gyermek életkorához, ne állítsuk túl nagy kihívások elé, és főképp ne tárjunk elé olyan képeket, melyek megértésére és feldolgozására még nem rendelkezik kellő eszköztárral. Dr. Kádár Annamária a SztoriPodcast adásában az alábbi ajánlást tette:
A gyermek már az anyaméhben is képes felismerni a mesélő hangot, később a születés után a bölcsődalok, az ölbéli játékok, a höcögtetők, a járogatók, a mondókák a nagy mesekorszak megalapozói. A mondókázó korban gyakran még nem értik a szavak jelentését, a visszatérő rigmusok ismerőssége azonban biztonságérzetet nyújt már csecsemőkortól kezdve.
Ezután jönnek a böngészők, amikben csak színes képek vannak, ezek segítenek a gyermeknek a belső képek megteremtésében (pl. megérti, hogy ez a csirke), a böngészők pedig sokáig végigkísérik a gyermekek életét, az életkor sajátosságaihoz alkalmazkodva.
Ezután javasoltak a napok történetei, az egyszerűbb történetek, pl. Kipp-Kopp, Boribon, könyvek nagy képekkel, némi szöveggel.
Utána 2-3 éves korban jönnek az állatmesék, formulamesék (pl. a kis madár és a kóró), majd 4-5 éves korban jön a nagy mesekorszak, amikor a gyermek beleképzeli magát a mesébe, de már nem téveszti össze a mese szereplőivel, kialakul a mesetudat.
Ezt pedig meg kell várni a jó-rossz mesékkel, az olyan mesékkel, amikben már szerepel gonosz boszorkány, konfliktusok, ha ennél korábban olvassuk, azzal ugyanis felerősíthetjük a szorongást, az éppen kialakuló félelmeket.
5–7 éves korban már nyitottabbak a hosszabb, bonyolultabb mesékre, a cselekménydúsabb mesenovellákra. A mesekorszak pedig általában 8-9 éves korban zárul le, amikor a gyermek egyre nyitottabbá válik a külvilágra, a valós eseményekre.
Ezt a korszakot azonban érdemes megtölteni mesékkel, és megajándékozni a gyereket a belső képteremtés szabadságával.
A meseterápia ajándéka
Bár sokszor gyermekpszichológiai eszközként tekintünk rá, a meseterápia valójában bármely korosztálynak segítséget nyújthat. A meseterápia a művészetterápia, ezen belül is a biblioterápia egyik ága. Idehaza legtöbben talán Boldizsár Ildikó nevét ismerhetik, aki nemcsak a Metamorphoses Meseterápiás Módszer megalkotója, de tudását, eszköztárát tovább is adja.
Az említett módszer központi gondolata, hogy minden élethelyzetnek megvan a maga meséje.
Célja pedig az érzelmi, személyiségbeli és társadalmi fejlődés elősegítése, valamint a belső erőforrások és képességek megtalálása és erősítése.
A meseterápia számos területen fejthet ki pozitív hatásokat, hozzájárulhat például az önbizalom és önbecsülés erősítéséhez, a mesék által ugyanis megláthatjuk, hogy a mesehősökhöz hasonlóan mi is képesek vagyunk szembenézni életünk kihívásaival, és le tudjuk győzni azokat. Kiemelendő, hogy a meseterápia különösen hasznos segítséget nyújthat olyan helyzetekben, amikor már nincsenek szavak, például veszteség, gyász esetében, ahol nehezen tudunk érzelmekről beszélni.
A szereplőkkel való azonosulás során a küzdelmeikben saját nehézségeinkre ismerhetünk rá, a mesehős utazása tehát saját utazásunk is lelkünk mélyére.
A mesék tehát nemcsak szavak összefüggő történetté formálva, hanem valóban mágikus hatással bírnak: ha kell, magukkal ragadnak, ha kell, gyógyítanak. Felnőttként is bátran merüljünk el a varázsvilágban!
