Ezekkel a szokásokkal romboljuk a lelki egészségünket

Képzeljük el, mi lenne, ha a cigarettás dobozokhoz hasonlóan azoknál a szokásainknál is elrettentő figyelmeztetést kapnánk, amelyekkel a mentális egészségünket károsítjuk! Melyek lennének ezek? 

Mind szeretnénk jól lenni – érzelmileg, lelkileg, fizikailag. Azonban talán észre se vesszük, hogy bizonyos szokásainkkal saját magunkat hátráltatjuk a boldogabb, teljesebb élet elérésében. Sokat írtunk már arról, hogy mit érdemes tennünk a lelki egészségünk ápolásáért – a hála gyakorlásától a relaxáción át a kapcsolati hálóig – de most nézzük meg a másik oldalról: mit teszünk, ami rombolóan hat az érzelmi állapotunkra?

Nem edzünk

Elfelejthetjük azt, hogy csak a fizikai egészségünk szempontjából van szükségünk rendszeres testmozgásra, ahogy azt is, hogy ha elégedettek vagyunk az alakunkkal, nem kell edzenünk. Számos kutatás szól arról, hogyan kapcsolódik a mozgás a lelki egészségünkhöz: Anders Hansen az Edzett agy című könyvében amellett érvel, hogy agyunk optimális működéséhez rendszeres kardio edzésre (pl. futásra, sétára, biciklizésre) van szükségünk. Az emberi szervezet nem az állandó ülő életmódra lett kitalálva, őseinkre ez nem volt jellemző. A mozgás javítja a hangulatunkat, növeli a boldogságszintünket, csökkenti a stresszt, a szorongást és a depressziót – egy természetes csodagyógyszer a lelki egészségünk megóvásáért! Ha nem edzünk rendszeresen, mindettől megfosztjuk magunkat.

Rosszul kezeljük a stresszt

Gondoljuk végig, hogyan vezetjük le a feszültséget egy nehéz nap után! Leülünk a tévé elé, megbontunk egy sört, esetleg az édességes fiókra rabolunk rá, vagy jól összeveszünk a párunkkal? Könnyű belecsúszni abba, hogy a feszültséget ezeken a káros módokon vezessük le, ha nem ismerünk más technikákat – kevésbé képezi a kultúránk részét például a meditáció vagy a jóga.

Az önpusztító stresszkezelésben az is szerepet játszik, hogy azonnal és kevés erőfeszítéssel szeretnénk jobban érezni magunkat

– míg a tényleg hatásos, és a lelki egészségünket hosszútávon is építő módszerek rendszeres gyakorlást igényelnek, és nem mindig éreztetik azonnal a hatásukat. Meg kell tanítanunk az agyunkat arra, hogy ne csak akkor oltsunk tüzet, amikor már ég a ház, hanem minden nap tegyünk azért, hogy a stressz-szintünk alacsony maradjon: ha a főzés kapcsol ki, akkor, azzal, ha a futás, a relaxáció, az esti séta, a festés, a kézműveskedés, és még sorolhatnánk, akkor azzal! A lényeg, hogy felismerjük a romboló stresszkezelési mintázatainkat, és kezdjük el egészségesekkel helyettesíteni, ezekre rendszeresen időt szánni.

Halogatunk

A halogatás folyamatos szorongásban tart minket, hiszen bármit is csinálunk, mindig ott lebeg a fejünk felett az elvégzendő feladat. Bár rövid távon úgy tűnhet, jót teszünk magunkkal, ha inkább kikapcsolódunk, és másnapra halasztjuk a feladatainkat, hosszú távon azonban ennek kamatostul fizetjük meg az árát.

Egy egyetemistákkal végzett kutatás például rámutatott, hogy a halogatók a szemeszter elején ugyan jobban érzik magukat, de a végén sokkal magasabb a stressz-szintjük, és összességében is többet betegeskednek, mint a nem halogatók – arról nem beszélve, hogy rosszabb jegyeket is kapnak.

Egészségtelenül táplálkozunk

Az, hogy mennyire érezzük kiegyensúlyozottnak, boldognak magunkat, az agyunkban és testünkben zajló kémiai folyamatokhoz is kötött. Ezekre pedig jelentős befolyással van, hogy milyen tápanyagokat juttatunk a szervezetünkbe. Az egészségtelen táplálkozás rizikófaktor több mentális betegség, így a depresszió vagy szorongás és az ADHD kialakulásában. Tanulmányok összehasonlították például a tradicionális étrendeket, így a mediterrán étrendet és a hagyományos japán étrendet (ezekben a kultúrákban élnek a legtovább az emberek), a tipikus, modern, nyugati étrenddel, és azt találták, hogy a depresszió kockázata 25-35 százalékkal alacsonyabb azoknál, akik tradicionálisan étkeznek. Ezekben a diétákban általában sok zöldség, gyümölcs, feldolgozatlan gabonaféle és hal található, és csak kis mennyiségben tartalmaznak sovány húsokat és tejtermékeket. A modern, nyugati táplálkozás legkárosabb elemei a feldolgozott ételek és cukrok, melyek a táplálkozásunk jelentős részét teszik ki.

Túl sok időt töltünk a közösségi médiával

Az elmúlt évtizedben egyre csak gyűltek az arra vonatkozó kutatási eredmények, hogy a szociális médiával eltöltött idő negatív kapcsolatban áll a mentális egészségünkkel. Egyes tanulmányok egyenes összefüggésbe hozták a mentális betegségek megugrását a fiatalabb generációkban a közösségi média megjelenésével és elterjedésével. A kapcsolat valójában nem ilyen egyszerű, hiszen a közösségi média pont azért okoz függőséget, mert a hiányainkra kínál megoldást – csak épp olyan megoldást, ami hosszú távon elmélyíti a problémákat. A valahova tartozás igénye, a társas összehasonlítás, az elismerés vágya valós igények, a problémát inkább az jelenti, ha minderre egy nem valós, nem reális visszajelzést adó közegben keresünk megoldást.

Követni mások életét nem ugyanaz, mint ténylegesen kapcsolatot tartani.

Egy kutatásban például azt is kimutatták, hogy miután a résztvevők vonzó nők vagy férfiak képeit nézegették, kevésbé voltak elégedettek a saját partnerükkel és a kapcsolatukkal. Már ebből is könnyen belátható, milyen hatással van ránk, ha állandóan mások kikozmetikázott életét nézegetjük. Plasztikai sebészek nemrégiben arról számoltak be, egyre többen jönnek olyan kéréssel, hogy a saját, filterekkel feljavított önmagukra akarnak hasonlítani.

Nem húzzuk ki magunkat

Amy Cuddy, a Jelenlét című könyv szerzője érdekes kutatásokat végzett azzal kapcsolatban, hogy a tartásunk vajon hatással van-e arra, lelkileg hogyan érezzük magunkat. A válasz igen: nemcsak belülről növelhetjük az önbizalmunkat és a jóllétünket, hanem azzal is, hogy kihúzzuk magunkat, ami visszahat a belsőnkre is. Próbáljuk ki a következő héten, hogy jobban odafigyelünk a tartásunkra, megpróbáljuk kihúzni magunkat – és figyeljük meg, ez milyen hatással van ránk!

Mindenre igent mondunk

Ha nem húzzuk meg a saját határainkat, hanem minden feladatot elvállalunk, minden találkozóra el akarunk menni, minden barátunk és családtagunk problémáját meg akarjuk oldani, akkor egy idő után túltelítődünk, a lelkünk a szorongás, a testünk pedig a betegség útján fogja jelezni, hogy elég volt. Ennek a hátterében gyakran a megfelelési kényszer áll, hogy azt gondoljuk, egyszerűen nem mondhatunk nemet következmények nélkül, mert akkor majd utálni fognak, majd megsértődnek ránk, majd megszólnak, majd kárt okozunk, majd sérül a kapcsolatunk, az énképünk, kirúgnak a munkahelyünkről, és még folytathatnánk a sort. Ezért inkább a saját egészségünket áldozzuk fel, hogy ezeket az általunk elképzelt következményeket elkerüljük. Az átverés ott van, hogy valójában akkor vagyunk jó helyen – egy jó munkahelyen, vagy jó kapcsolatban – ha lehetnek határaink, és mondhatunk nemet, mert ehhez jogunk van. Tegyük fel magunknak a kérdés: valójában mitől is félünk, mi történne, ha nemet mondanánk, és honnan jön ez az elvárás, aminek meg akarunk felelni?