A személyiségzavarok területe a pszichológia iránt érdeklődők egyik központi témája, hiszen szinte mindannyian hajlamosak vagyunk először a személyiséget megvizsgálni és kategorizálnii, ha meg akarunk érteni másokat. A személyiségpatológiákon belül talán az egyik legösszetettebb a borderline személyiségzavar. Ennek jellegzetességeiben, sajátosságaiban merültek el az MCC-ben megrendezett előadás hallgatói Rubovszky György Zsolt klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta vezetésével.
„Mielőtt bármibe is belekezdünk, fontos, hogy megkülönböztessük a borderline személyiségzavart a borderline személyiségszerveződéstől!” – nyitotta meg az előadását a több mint tíz év tapasztalattal rendelkező klinikus pszichoterapeuta, Rubovszky György Zsolt. Rubovszky a Tündérhegyi Pszichoszomatikus és Pszichoterápiás Rehabilitációs Osztályon évekig foglalkozott, valamint a magánrendelésében és a Szent János Kórház Pszichiátriai Osztályán ma is foglalkozik mentális zavarokkal élőkkel. Az említett képesítésein túl pszichoanalitikus kandidátus és pszichodráma pszichoterapeuta címekkel rendelkező klinikus terapeutaként járatos a kifejezetten borderline személyiségszerveződéssel élők kezelésére kifejlesztett, úgynevezett áttételfókuszú pszichoterápiában (TFP) is, így esetbemutatásain keresztül jelentős szakmai hátteret és tudásbázist biztosított a hallgatóság számára az egész előadás alatt
Személyiségzavar vagy személyiségszerveződés?
A borderline személyiségzavar alapvetően egy olyan mentális kórkép, személyiségpatológia, amelyet főként az elhagyatás elkerülése érdekében tett kétségbeesett erőfeszítések, az intenzív és instabil társas kapcsolatok és az identitásdiffúzió jellemez. Emellett fontos sajátossága, hogy szélsőséges hangulatingadozással jár, ami nehezen kontrollálható, illetve sokszor túlzó harag egészít ki.
Mindezeken túl a személyiségpatológia jelenléte megnöveli az öngyilkosság és az önsértés esélyét. Rubovszky kiemelte, hogy a pszichoanalitikus Otto F. Kernberg elképzelései szerint a személyiségpatológia központjában a hasítás elhárító mechanizmusa áll. A személyiségzavarral élőknek általában nehezükre esik a másokkal kapcsolatban megélt ellentétes érzelmeik összeegyeztetése, olykor azonban mindenkinek lehet olyan tapasztalata, hogy nagyon magasra emel valakit vagy éppen a lehető legrosszabb fényben látja a másikat; tehát hasít.
A hasítás olyan mentális énvédő reakció, amely által az ellentmondásos érzelmek összeegyeztethetetlenné válnak.
Gyermekkora tehető a megjelenése, ám később a felnőtt személyekben már maladaptív elhárítási mechanizmussá alakulhat.
A klinikus szerint mindannyian hasítunk időnként, ám akkor válik igazán problémássá a helyzet, ha a hasítás az élet sok területén, számos kapcsolatunkban és az önmagunkkal való viszonyunkban is nagyon gyakran megjelenik. Ennek következtében a kapcsolatban résztvevő fél, vagy felek mindegyike hirtelen szélsőséges idealizálás és hirtelen extrém leértékelés váltakozásával áll a másikhoz, illetve önmagához.
Mindez végül elvezet a borderline személyiségzavarra jellemző érzelmileg intenzív és olykor megterhelő viszonyokhoz és az erős hangulatingadozásokhoz. A borderline személyiségzavarral élők így sok esetben szenvednek attól, hogy nem tudnak tartós és jelentőségteljes kapcsolatokat kialakítani, miközben rettegnek a magánytól, depressziósnak vagy éppen felhangoltnak érzik magukat, valamint nehezen látják el a mindennapi feladataikat.
„A személyiségzavartól azonban gyökeresen különbözik a borderline személyiségszerveződés, ami a hasítás más személyiségzavarokban való előfordulására épít.”
Rubovszky az előadása egyik központi elemeként bemutatta Otto F. Kernberg elméletét, amely a személyiségzavarok kategorizálásában három klasztert, azaz csoportot határoz meg. Kernberg meghatározott normális, neurotikus, borderline és pszichotikus személyiségszerveződést, amelyek mind más-más domináns elhárító mechanizmusokra építenek. A normál személyiségszerveződés érett elhárításokkal rendelkezik, mint a humor vagy az elnyomás, míg a neurotikust magasabb szintű, a borderline-t alacsonyabb szintű – főképp hasítás és tagadás –, a pszichotikust pedig a személyiség szétesésétől védő elhárító mechanizmusok jellemzik.
A borderline személyiségszerveződés szintjeinek megalkotásakor Kernberg nem különítette el élesen a borderline személyiségzavart, mivel elmélete szerint a hasítás, illetve a főként borderline személyiségzavarra jellemző identitásdiffúzió és sérült impulzuskontroll több más személyiségpatológiában is megjelenik. Így ebbe a személyiségszerveződési szintbe tartoznak többek közt a nárcisztikus, a dependens vagy a paranoid személyiségzavarok, amelyekben szintén figyelemre méltóan megjelenik a hasítás.
Tovább mélyítve a személyiségpatológia és a szerveződés megértését, a klinikus bemutatta, hogy a kernbergi elmélet szerint a borderline személyiségszerveződés szintje tovább osztható magasan és alacsonyan funkcionáló alcsoportokra. Ezek mentén pontosabban meghatározható a személyiségzavar súlyossága és a kezelés is.
Út a gyógyulás felé
Ám miért is lényeges mindezt tudni? A személyiségzavarok megismerésének rögös útja és a másokról alkotott önkényes diagnózisaink sokszor torzított képet alakíthatnak ki bennünk. A manapság egyre gyakoribb saját magunkról vagy másokról mondott ítéleteink a mély tudás hiányában gyakran felszínesek és leegyszerűsítőek, ami hatással lehet az önmagunkkal és a környezetünkkel kiépített viszonyunkra.
„Ha úgy érezzük, hogy mi vagy a környezetünk érintett egy személyiségzavarban, akkor feltétlenül szakemberhez kell fordulnunk, hogy a lehető legmegbízhatóbb képet kaphassuk a helyzetről és az esetleges kezelésről.”
Rubovszky György Zsolt szerint ez azért is kiemelkedően fontos, mivel a borderline személyiségszerveződés jelenléte hajlamosít az önsértésre és növeli az öngyilkosság kockázatát. A magyar egészségügyben a pszichiátriai kezelés a köztudatban megjelenő rengeteg tévhittel és negatív hiedelemmel ellentétben szélsőséges, veszélyeztető állapotokban az egyetlen biztonságos választás. Számos modern gyógyszer és pszichoterápiás kezelés áll a klinikusok rendelkezésére mind a magán, mind a közellátásban.
Ezek közül a klinikus legfőképp – saját képződése és tapasztala mentén – az áttételfókuszú pszichoterápiát (TFP) említette a borderline személyiségszerveződéssel élők számára, mivel annak eszköztára alkalmas a szélsőséges hasítás integrálásának megsegítésére, valamint a tünetek enyhítésére és a személyiség gyógyítására.
A terápia alapvetően a páciens és a terapeuta közti kapcsolaton keresztül célozza a hasítás integrálást, hogy ezáltal az adott személy önmagához és másokhoz való viszonyában javulást értjen el, integrálva a személyiség különböző tudatos és tudattalan, fragmentált részeit, motivációit, indulatait és érzelmeit. Emellett felhívta a figyelmet arra, hogy a kognitív szemlélet is kidolgozta a maga patológiaspecifikus módszerét, a sématerápiát a személyiségzavarokra, amely szintén igazoltan hatékony ebben a problematikában.
Összességében Rubovszky György Zsolt a pszichoterápiás munka tapasztalatainak bemutatásával és a tudományos eredményekre alapozva a borderline személyiségszerveződéssel kapcsolatban egy árnyalt képet mutatott be. Két anonim esetpéldáján keresztül rávilágított arra is, hogy lényeges a súlyosság és a problémák személyreszabott jellegének megértése. Ezáltal az előadás végére informálta a hallgatóságot a szakszerű segítségkérés jelentőségeiről és a lehetőségekről, amelyek nemcsak társas kapcsolatokat, hanem sok esetben emberi életeket is megmenthetnek.
Ha úgy érzed, további támogatásra van szükséged, fordulj Terápiás és Tanácsadó Központunk szakembereihez, akik pszichológiai tanácsadás keretein belül segítenek neked a nehézségekkel való megküzdésben és az egyensúly kialakításában.
A tudósítás szerzője és az esemény szervezője az MCC-Mindset Pszichológia Iskola hallgatója.
