Firkáld ki a feszkót! - Művészetterápia gyerekeknek

Miért olyan fontos a művészet a gyermekekkel való munkában? Hogyan hozhatjuk elő a gyermekek ki nem mondott érzéseit? Cikkünkben bemutatjuk, hogyan segíthet az alkotói folyamat a terápiában.

Mivel a gyerekek sokszor nehezen tudják verbálisan kifejezni gondolataikat, érzelmeiket, ezért nagyon jól működik, ha segítségül bevonjuk a művészet kínálta lehetőségeket. Az alkotás, legyen az festés, agyagozás, táncolás vagy rajzolás, segít abban, hogy a beszéden kívül más formában is tudják jelezni problémáikat. Ezzel pedig lefessék, megformálják, kitáncolják, kifirkálják magukból a rájuk nehezedő feszültséget. 

A művészetterápia hatása abban rejlik, hogy a meglévő érzelmeket, gondolatokat, nehézségeket nonverbális úton tudják a gyermekek kifejezni. Ez az út segít nekik abban, hogy szavak nélkül is kimutathassák azt, ami bennük rejtőzik. A tudatos szint mellett pedig elérjenek egy mélyebb réteget is. A terápia során nem az esztétikai érték számít, hanem maga a szabad önkifejezés. Minden művészeti alkotást egy projektív felületként képzel el, amiben csak az látható, ami a gyermekben eleve megvan. A gyermek rávetíti önmagát a megalkotott műre, de nemcsak a kész alkotás számít, hanem az alkotói folyamat is. Az alkotás önmagában katartikus élményt jelenthet, amely független a külvilág elismerésétől, mások véleményétől, így belső motivációként hat. A terápia során a gyermek azért alkothat, mert neki jó. 

Képzeljük el, hogy gyermekünk haza jön az iskolából, fel van dúlva, és mi képtelenek vagyunk kihúzni belőle a szavakat, nem meséli el, mi történt vele. Azonban, ha papírt és ceruzát ragad, és hagyjuk, hogy ami benne dolgozik, felszínre kerüljön, máris képes kifirkálni a benne lévő feszültséget. Az erről való közös beszélgetés, és gondolkodás pedig segíthet címkézni az érzelmeit. Például egy bántalmazást átélő gyermeknél, a félelem, a szorongás, a düh megjelenhet egy agresszív jelenetet ábrázoló képen, erős, durva ceruza (vagy bármilyen más eszköz) használatában.  

Már az ókorban is...

Nem új keletű dolog, hogy a művészetet beemeljük a gyógyításba, hiszen Arisztotelésztől származik a katarzis fogalma, ami azt a feszültségkeltést és annak a folyamatos oldását jelenti, ami a nézőben lejátszódik egy-egy színdarab befogadása közben. 

Ezt a feszültségoldást élhetik át a gyermekek az alkotás során is.

Az alkotás önmagában öröm, amely a szorongásoldás mellett megtanítja a gyermeket arra, hogy aktív cselekvőként élje meg önmagát, ez növeli önértékelését, önbizalmát. Mindez pedig segíthet abban, hogy a nehéz, megterhelő érzelmekkel foglalkozzon, szembenézzen. A művészetterápia során a gyermek azt készít, amit szeretne, a csoportvezető nem szól bele abba, hogyan alkosson. Egy elfogadó, biztonságos közegben tevékenykedhet, ahol nincs kritika, ahol nem mondják meg neki, hogy mi a szép és mi a művészeti érték.

Minden alkotás egyedi, minden mű róluk szól, így összehasonlíthatatlan és megismételhetetlen. 

De mit nevezünk alkotásnak?

Az alkotást sokan kizárólag a képzőművészetre értik, amikor a gyermek például fest, rajzol, vagy agyagból hoz létre valamit. Azonban érdemes tudni, hogy a művészetterápiának rengeteg területe létezik és a táncmozdulatok vagy a szerepjátékok is ugyanolyan alkotásoknak tekinthetőek, mint a többi. A művészetterápia olyan terápiás módszer, amely a művészet minden típusát beemeli egy terápiás folyamatba. Jellemző, hogy ez tényleges így van, tehát egyszerre több fajtáját is használják a csoportban, egyéni foglalkozáson. Ezeken az üléseken pedig a művészet kifejező eszközei összekapcsolódnak a terápiás hatótényezőkkel. Nézzük meg, mi lehet még alkotás, milyen ágai vannak a művészetterápiának!

1. Képzőművészet-terápia 

Ennek során a vizuális művészetek eszközeit használják, mint a rajz, festés vagy montázs készítés. A gyermekekben rejtőző világ valamilyen kézzel fogható, képi formában jelenik meg. Ezeket nehezebb tudatosan kontrollálni, így a tevékenységek közben felszínre kerülhetnek mélyen rejtett tartalmak is, ami bár önmagában is feszültségoldó hatású, azonban a terápia irányított jellegével és a szakértő segítségével hatásosabb ezeknek az értelmezése és feldolgozása. Fontos hatótényező, hogy kézzel fogható művet hoznak létre, ami segít kívülről ránézni a problémára, segít eltávolodni tőle, illetve a terápia során a kész művek visszanézhetők, így folyamatában láthatjuk a változást, a dinamikát.    

2. Zeneterápia

Mint minden művészetterápiánál nem szabad összekeverni a spontán tevékenységet a terápiás folyamattal. A zeneterápiánál a zene az, amit beemelnek egy segítőkapcsolatba, és hallgatásával, létrehozásával mélyítik az önismeretet. Ez például serdülőknél igazán jól működhet, hiszen általában szerves részét képezi a zene mindennapjaiknak. Nemcsak maga a zenehallgatás, hanem a hozzá köthető szabadidős tevékenységek, mint a koncertre járás, vagy rajongás egy énekesért, együttesért. Egy jól megválasztott zene utat nyithat az érzelmek megosztásához.

3. Tánc -és mozgásterápia 

Számos mozgásformát is használhatnak egy-egy terápia alatt, melyeknek lényege, hogy a test jólléte, mozgásba hozása hatással van a lélekre is. Egy-egy mozdulat kihat a gyermekek egész személyiségére és irányított mozgással, vagy improvizációval oldhatják magukban az elakadásokat. Például az olyan gyerekek, akik nehezen teremtenek kapcsolatot másokkal, kipróbálhatják egy biztonságos közegben, milyen a kommunikáció egy másik fajtája: milyen érintéssel beszélni és hogyan tudják kontrollálni a saját testüket.

4. Drámaterápia

A dráma során vagy egy előre megírt színdarabot, történetet játszanak el a gyermekek, ahol azonosulhatnak egy-egy szereplővel, helyzettel, vagy spontán játszanak el egy jelenetet életükből. A szerepekkel való azonosulás új nézőpontokat ad nekik, és egy biztonságos távolságot, amelyen keresztül megvizsgálhatják problémáikat. 

5. Irodalomterápia

Az irodalomterápia során irodalmi szövegeket emelnek be a terápiás kapcsolatba, legyen az vers, regény vagy mese. Azonosulással, új nézőpontok felismerésével, a befogadás és az alkotás katarzisával, illetve a segítő kapcsolat által tudatosíthatják érzelmeiket, nehézségeiket. Történhet már meglévő szöveggel is a munka, de kreatívan alkothatnak a gyermekek is egy új művet. Ez a művészetterápiás ág annyiban eltérő a többitől, hogy itt a verbális kifejezés jóval hangsúlyosabb.

Alkot vagy befogad?

Egy másik lehetséges csoportosítás szerint a művészetterápia aktív és passzív területekre osztható. Aktívról beszélhetünk, amennyiben a gyermek ténylegesen részt vesz az alkotásban: fest, rajzol, táncol, zenél, mesét ír, szerepet játszik. Passzív terápiának azt nevezzük, amikor befogadja ezeket, de nem hoz létre újat. Tehát megnéz egy képet vagy meghallgat egy zenét. Mindkettő érvényesülhet egy-egy foglalkozáson belül is, amikor például a gyermek befogadja a zenét és mozgással létre is hoz valamit, vagy meghallgat egy mesét és tovább írja azt.

A művészetterápia jól illeszkedik a gyermeki világképhez, amely igyekszik mindent csodákkal, varázslattal megtölteni. Saját magukat könnyen beleillesztik egy-egy történetbe, játékba és művészeti alkotásba is. Belső világukat például képként ábrázolva jeleníthetik meg, így tudatosítva élményeiknek érzelmi-indulati feszültségét. A képi kifejezéseik értelmezésével közelebb kerülhetünk világukhoz, információt kaphatunk adott állapotukról.

Azokat a nehezen értelmezhető képzeteket, érzéseket, amelyeket más úton nem tudnánk megközelíteni, az alkotás során megismerhetjük.

Fontos azonban, hogy következtetéseket mindig csak a tág kontextussal, a gyermek korábbi tapasztalataival, családi, kapcsolati hátterével, körülményeivel értelmezünk. 

A művészetterápia tehát egy rendkívül szerteágazó terület, amelyben rengeteg lehetőség rejlik, nemcsak a felnőttek, hanem a gyermekek számára is. Az alkotás során felszínre jöhetnek az elakadások, a nehézségek, de egy olyan biztonságot nyújtó közegben, ami képes segíteni és megtartani a személyt. Érdemes hangsúlyozni, hogy bár az alkotás önmagában is fontos élmény, azonban szakszerű értelmezéssel, irányított formában hatásosabb az önismereti folyamatokban. A művészetterápia ajánlható bármely gyermeknek: normál fejlődésmenetűnek, pszichés zavarral vagy súlyos testi betegséggel együtt élőnek is.