Előző cikkünkben megismertük a csecsemők alvási szokásait, szó esett a szükséges alvás mennyiségéről, a gyakori ébredések okáról, valamint az éjszaka átalvásának kérdéséről is. Most az alvási regresszióval, az alvástréninggel és az alvási problémákkal foglalkozunk. 

Alvási regressziók

Ezt a kifejezést leginkább azokra az időszakokra alkalmazzuk, amikor az alvás hirtelen egy kicsit kaotikussá válik. Az interneten az olvasható, hogy általában 4 hónapos, 8-10 hónapos, 11-12 hónapos és 18 hónapos korban fordulnak elő. A 4 hónapos korban tapasztalható regresszióval kapcsolatban terjedt el az az általános nézet, hogy addig nem múlik el, amíg a gyermek nem tanulja meg önmagát megnyugtatni.

Az alváskutatók szerint ezzel az a probléma, hogy alvási regressziók nem léteznek – legalábbis nem úgy, ahogy azokról olvashatunk.

Az alvással kapcsolatos adatbázisok vizsgálata során a kutatók arra jutottak, hogy nincsenek minden csecsemő esetében jellemzően egyező időszakok, amikor az alvás hirtelen elromlik. Ezeknek a regresszióknak tehát tulajdonképpen nincs közvetlen kapcsolatuk az alvással, sokkal inkább a különböző fejlődési folyamatokkal hozhatók összefüggésbe.

Olyan folyamatok hathatnak ki az éjszakai alvásra, mint például a kúszás vagy a járás képességének elsajátítása, ezek ugyanis annyira aktívan foglalkoztatják a gyermekeket, hogy gyakran még éjszaka is felébrednek miattuk.

Továbbá lehet pszichológiai fejlődési oka is, például okozhat éjszakai ébredést, ha a gyermek épp elsajátítja a tárgyállandóság ismeretét – vagyis rájön, hogy a családtagjai akkor is léteznek, ha ő épp nem látja őket, például elhagyják a szobát. 

Emellett a 4 hónapos korra időzített alvásregressziót gyakran kötik össze a csecsemők alvásának alapvető újraszerveződésével. Az igazság azonban az, hogy ez a fejlődés bármikor végbemehet az első hat hónapban és lehet fokozatos változás is. Az aktív-álmodásos (REM) és inaktív (NREM) alvási szakaszok ugyanis folyamatosan alakulnak az első hat hónapban, a leghosszabb ébren töltött időszak meghosszabbodik és az ébredések száma csökken. Ebben pedig sem 4 hónapos korban, sem máskor nem történik „visszalépés”. Épp ellenkezőleg, folyamatos fejlődésen mennek keresztül.

Önálló (el)alvás – alvástréning

Az alvástréningek elsődleges célja általában az, hogy a csecsemő egyedül elaludjon és aludja is át az éjszakát. Az erre való szoktatás azonban komoly kihívás.

A csecsemők éretlen neurológiai rendszerük miatt folyamatosan gondozóikra támaszkodnak, tőlük várják el, hogy segítsenek az érzelmeik szabályozásában, például az elalváshoz szükséges ellazult állapot megteremtésében.

Az alvástréninggel tehát az elsődleges fő probléma, hogy túl sokat feltételez a csecsemő képességeiről, valamint félreértelmezi a normális alvási működésüket is. Ahogy az előző cikkünkben említettük, a csecsemők nagyjából 4 hónapos korukig nem képesek felismerni a nappal és az éjszaka közötti különbséget, valamint az alvási ciklusaik is jóval rövidebbek, ami azt eredményezi, hogy esetükben a 10-12 ébredés egy éjszaka még teljesen egészségesnek tekinthető – akkor is, ha a szülők számára ez rendkívül kimerítő.

Az alvástréning pedig feltételezi, hogy a csecsemők úgy alszanak és gondolkodnak, mint a felnőttek. Holott ez értelemszerűen nincs így. Az alvástréning azt is feltételezi, hogy a csecsemők képesek az érzelmeiket kezelni és szükség esetén meg tudják nyugtatni magukat. Az igazság azonban az, hogy érzelmeink szabályozásához neurológiai események összetett láncolatának kell végbemennie, ami magas szintű agyműködést feltételez. A csecsemők nem rendelkeznek ilyen magas szintű agyműködéssel, apró agyuknak időbe telik, amíg kifejlődik. 

Amikor hagyjuk, hogy a baba „magától megnyugodjon”, ahogyan a legtöbb alvástréningező teszi, attól a téves meggyőződéstől vezérelve tesszük ezt, hogy a baba valójában szabályozza az érzelmeit és nyugodtabbá válik. A kutatások azonban azt mutatják, hogy a babák továbbra is magas szorongásos állapotban vannak, csak nem kommunikálják ezt. Lehet, hogy csendben vannak, de nem nyugodtak, ez pedig két nagyon különböző dolog.

Emellett szerepet játszik a „sikeres” alvástréningben az is, hogy egy idő után a csecsemő hozzászokik ahhoz, hogy hiába hívja a gondozóját, senki nem fog érkezni, így habár ott van benne a vágy, hogy sírjon és hogy megérkezzen hozzá a gondozó, a korábbi folyamatos csalódások miatt inkább csendben marad.

A vizsgálatok szerint az alvástréningen átesett csecsemők folyamatos stressznek és szorongásnak vannak kitéve, ami miatt állandósult a magas kortizol szintjük, később rosszabb lesz az érzelmi szabályozásuk és nehezebben tudják majd érzelmeiket megfelelően kezelni.

Fontos kiemelni, hogy kutatások szerint azonban tulajdonképpen nem kimutatható, hogy a csecsemőnek a szüleivel közös vagy az egyedül, akár külön szobában való alvás tesz-e jobbat hosszú távon, mivel az alváson túl nagyon sok egyéb tényező befolyásolja a gyermekek későbbi képességeit, mentális jóllétét. Fontos tehát, hogy olyan módszer mellett döntsünk, ami mind a gyermeknek, mind a szülőknek hosszú távon is vállalható, megfelelő, a sírva hagyásra bíztató alvástréningek azonban mindenképp kerülendők.

 

Alvással kapcsolatos problémák?

Nincs egységes definíció arra, hogy egy csecsemőnél mikor beszélhetünk alvási problémákról. Általánosságban azonban, ha a szülők valamit nehézségként élnek meg, azzal mindenképp érdemes foglalkozni. Fontos természetesen, hogy ha azt tapasztaljuk, hogy valóban valamilyen probléma áll fenn, ha egyéb tüneteket is tapasztalunk: ha a gyermek nappal fáradt, energiaszintje alacsony, akkor azt mindenképp jelezzük a gyermekorvosnak vagy a védőnönek. Néha viszont csak annyiról van szó, hogy a szülők számára nem egyértelmű, hogy mi tekinthető normálisnak. Ezek átbeszélésével pedig akár fel is oldhatók a problémák. Például érthető, ha a friss szülőknek az is rendkívül kimerítő, ha a 3 hónapos csecsemő kétszer ébred enni éjjel, a valóságban azonban ez teljesen normális.

Azok a szülők, akik úgy gondolják, hogy gyermeküknek folyamatos alvásproblémái vannak, nagyobb valószínűséggel éreznek haragot a csecsemővel szemben, és kevésbé bíznak a szülői magatartásukban.  Ez ráadásul fordítva is igaz. A szülő gondolkodása hatással van arra, hogyan alszik a gyermeke.

Sokszor ráadásul az, hogy a szülők azt gondolják, hogy a csecsemőnek alvási problémája van, tulajdonképpen a környezetükből és a társadalmi elvárásokból ered.

A kéretlen jótanácsok, az interneten olvasott cikkek vagy a közösségi médiában olvasott beszámolók elhitetik velük, hogy baj van a gyermekükkel, miközben csupán úgy viselkedik, ahogy egy átlagos csecsemő.

Eközben gyakran még az egészségügyi szakemberek sem rendelkeznek a baba alvásával kapcsolatos háttérrel vagy képzéssel. Egy tanulmány szerint az Egyesült Államok 126 orvosi egyetemén a hallgatóknak mindössze 27 perc jutott a gyermekek alvásával kapcsolatos képzésből. Egy kanadai egészségügyi szolgáltatók körében végzett felmérés szerint az orvosi egyetemen mindössze a diákok 1 százaléka kapott képzést a gyermekek alvásáról, és egy 263 egészségügyi szakember körében végzett ausztrál tanulmány szerint a szakemberek a gyermekalvással kapcsolatos kérdések kevesebb mint felére válaszoltak helyesen. És ezek olyan országok, amelyek még másoknál is nagyobb hangsúlyt fektetnek az alvás oktatására.

A családoknak különböző igényeik és preferenciáik vannak, és különböző megközelítéseket alkalmaznak a csecsemőalvással kapcsolatban. Ez pedig mindaddig rendben van, amíg a biztonság elsődleges szempont a döntések megszületésekor.  Emellett a csecsemőkről gondoskodóknak tisztában kell lenniük azzal, hogyan segíthetnek megelőzni a SIDS-t, azaz a hirtelen csecsemőhalált. 

A lényeg? A csecsemők alvásával kapcsolatos legnagyobb és legkárosabb feltételezés egy egyszerű tévhit: hogy csak egyetlen helyes megközelítés létezik arra vonatkozóan, hogyan kell a csecsemőknek aludniuk.

Ha úgy érzed, további támogatásra van szükséged, fordulj Terápiás és Tanácsadó Központunk szakembereihez, akik pszichológiai tanácsadás keretein belül segítenek neked a nehézségekkel való megküzdésben és az egyensúly kialakításában.