A szülő börtönbüntetése a gyermek életére is erőteljes hatást gyakorol, így a szülő bűnének terhe a gyermekre is nehezedik. Cikkünkben ezeket a hatásokat vizsgáltuk meg.
Az Egyesült Államokban mintegy 2,7 millió gyermeknek tölti jelenleg legalább egyik szülője börtönbüntetését, míg legalább 5 millió gyermeknek volt valamelyik szülője élete során legalább egyszer börtönviselt. A Children of Prisoners Europe oldalon fellelhető 2022-es statisztikák szerint a nagyjából 17 500 börtönviseltre idehaza több mint 20 500 gyermek jut, tehát csaknem 21 000 gyermek valamelyik szülője tölti büntetését fegyházban, fogházban vagy börtönben.
A letöltendő börtönbüntetés nemcsak a fogvatartott életére gyakorol közvetlen hatást, hanem a környezetére is, különös tekintettel a családjára, a gyermekeire.
A továbbiakban ezekkel a hatásokkal foglalkozunk.
Cikkünkből kiderül:
- A börtönben született gyermekek 70 százaléka soha nem látja viszont édesanyját.
- Akinek valamelyik szülője korábban börtönben volt, 60 százalékos eséllyel válhat ő maga is bűnelkövetővé.
- Az Egyesült Államokban szervezett apa–lánya táncokon részt vevő fogvatartottak 95 százaléka nem vált később ismételt bűnelkövetővé.
Amikor az élet már a rácsok mögött kezdődik el
Magyarországon 365 napot, tehát egy évet tölthetnek édesanyjukkal azok a csecsemők, akik a börtönben látták meg a napvilágot. Erre Kecskeméten, egy speciális baba–mama körletben van lehetőség. Az első egy évben a körletben dolgozó munkatársak és szakemberek próbálják biztosítani a körülményeket ahhoz, hogy a csecsemőknek lehetőségük legyen ugyanolyan kötődési alapokat kapni, mint bármely más gyermeknek. Ez azonban nem könnyű feladat: az itt fogva tartott édesanyák többsége bántalmazó kapcsolatból és/vagy diszfunkcionális családi környezetből érkezik, rossz kötődési mintákat hordoz, ezek pedig a szülés után felerősödhetnek, szorongásos és depressziós tünetekhez vezethetnek. Ennek feldolgozásában pszichológus nyújt nekik segítséget.
Az egy év letelte után mintegy a gyermekek egyharmadát tudják csak családban elhelyezni, a börtönben szült édesanyák 70 százaléka sosem látja viszont a gyermekét.
A kecskeméti baba–mama körletben mégis azon dolgoznak, hogy az édesanyák bűnének terhét ne a gyermekek viseljék, és bárkihez hasonlóan ők is erős kötődési alapokkal indulhassanak.
Elveszett gyermekkor?
A szülő bebörtönzése a gyermek életének számos területére gyakorol hatást, ezek közül vizsgálunk meg most néhányat:
Ördögi körforgás? Vizsgálati eredmények szerint azon gyermekek esetében, akiknek valamelyik családtagja börtönviselt (volt), közel 60 százalék eséllyel válnak ők maguk is bűnelkövetővé. Egy tanulmány során pedig arra az eredményre jutottak, hogy a bünelkövető anyák gyermekeinél sokkal magasabb volt a bebörtönzések aránya – sőt, korábban és gyakrabban tartóztatták le őket –, mint a bebörtönzött apák gyermekeinél. Ezt elsősorban azzal magyarázzák, hogy az édesanya általában az elsődleges gondozó, így az ő bebörtönzése gyakorol erősebb hatást a gyermek életére.
Viselkedésbeli és lélektani hatások: A szülő bebörtönzése értelemszerűen hatást gyakorol a gyermek mentális egészségére is. A hatások közül kiemelendő a depresszió megnövekedett aránya, a leggyakoribb következmény pedig az antiszociális magatartás megjelenése. Vizsgálták az agresszió jelenlétét is: ezzel kapcsolatban vegyes eredmények születtek, azt viszont sikerült kimutatniuk, hogy azon gyermekek esetében, akik már az ítélet előtt is hajlamosak voltak agresszív magatartásra, a szülők bebörtönzése után gyakrabban jelentkezik megnövekedett agresszió.
Kiemelendő, hogy a gyermekek mintegy 8 százaléka ítélte meg úgy, hogy egy stabilabb otthon vette őt körül a bebörtönzést követően, ha a szülő azt megelőzően agresszívan viselkedett, vagy alkohol- és/vagy szerhasználat volt rá jellemző.
Tanulmányokra gyakorolt hatások: A kutatási eredmények összefüggést találtak a gyermekek alacsony iskolai végzettsége és a szülők bebörtönzése között, valamint a bebörtönzött szülők gyermekei a leginkább kitettek az iskolai felfüggesztésnek és eltanácsolásnak. Egy másik tanulmány ugyanakkor azt találta, hogy a mentális ellenálló képesség és a reziliencia, vagyis a pszichológiai rugalmasság segítheti a gyermekeket abban, hogy megelőzzék a negatív oktatási kimeneteleket.
Szülő–gyermek kapcsolat és kötődés: A kutatások azt mutatják, hogy a család és a szerettek látogatásai csökkentik a visszaesés esélyét a bebörtönzöttek körében, és az erős családi támogatás az egyik legjelentősebb tényezője a sikeres reintegrációnak, de amikor a gyermek látogatásáról van szó, az eredmények ismét vegyesek. Ha a szülő és a gyermek között pozitív a kapcsolat, a látogatások ösztönzik a kötődést, és elősegítik a szabadulás utáni pozitív kapcsolatot. Ha azonban a szülő és a gyermek között nem volt vagy nem jó kapcsolat volt a bebörtönzés előtt, úgy tűnik, hogy a látogatások nem elégségesek a pozitív kapcsolat elősegítéséhez.
A család újraegyesülése: élet a börtön után
Fontos megjegyezni, hogy a börtönből való szabadulás után a család azonnali újraegyesítése nem mindig szolgálja a gyermek vagy a szülő érdekeit. A börtönbüntetés a családtagok számára is válsághelyzetet jelent, és a családtag visszatérése újabb krízishelyzetet idézhet elő, vagy más módon jelentős terhet róhat a hátrahagyottakra és a hazatérőkre egyaránt.
Előfordulhat, hogy egyesek már „elhasználták” családtagjaik jóindulatát és erőforrásait, mások pedig lehetséges, hogy családon belüli erőszak elkövetői vagy áldozatai (vagy mindkettő) voltak. Ezek a kérdések pedig különösen hangsúlyosak, ha gyermekek is érintettek.
A Nevadai Egyetem által kidolgozott ajánlások szerint akár már a börtönbüntetés alatt érdemes elkezdeni a családi kapcsolatok visszaépítését, melynek olyan lépések adhatnak táptalajt, mint a büntetést töltő szülő bevonása a gyermekkel kapcsolatos döntésekbe, vagy épp külön börtönprogramok létrehozása a családok részére, amelyek keretében lehetőségük van arra, hogy adott időközönként hosszabb időre, személyesebb jelleggel is kapcsolatba léphessenek a fogvatartottal.
Ilyen program például az Egyesült Államokban a börtönökben immáron 12 éve megszervezésre kerülő apa–lánya tánc, mellyel augusztus közepétől a Netflix Tánc a rács mögött dokumentumfilmjében is találkozhatunk. Amióta 2014-ben több száz amerikai börtönben megszüntették a látogatási lehetőséget, a legtöbb édesapa csak pixeles képernyőn keresztül követheti nyomon gyermekei növekedését. Az Angela Patton aktivista által indított kezdeményezés fekete bőrű kislányokat karol fel, akik számára lehetővé teszi, hogy hosszas felkészülés után, egy apa–lánya tánc keretein belül néhány órát közösen tölthessenek el börtönviselt szülőjükkel.
Bár a dokumentumfilm részleteit itt nem közölnénk, a program sikerességét mi sem bizonyítja jobban, minthogy az apa–lánya táncon részt vevő fogvatartottak 95 százaléka nem került vissza a rácsok mögé, és nem vált később ismételt bűnelkövetővé.
A büntetés letöltése után is van azonban lehetőség a visszailleszkedés család általi támogatására:
1. A szocializáció támogatása: Tanulmányok azt mutatják, hogy a bebörtönzés egyik leggyakoribb negatív hatása a társadalmi elszigetelődés. Ahhoz, hogy a szabad világba való visszatérés sikeres legyen, a volt elítélteknek pozitív társadalmi tapasztalatokat kell szerezniük, amit családtagként segíthetünk elérni. Már az is jó kezdet lehet, ha néhány családtaggal együtt vacsorát rendezünk, hogy üdvözöljük a szerettünket. Ebben az esetben a kis lépések – kisebb vacsorák, kirándulások közeli barátokkal, kedvenc éttermek meglátogatása és így tovább – sok feltételesen szabadlábra helyezettnek segítenek a börtön utáni élethez való alkalmazkodásban.
2. Biztosítsunk struktúrát, de bátorítsuk a függetlenséget: A fogvatartottak gyakran olyan körülmények között élnek, amelyekben a függetlenség és az öntevékenység elnyomja őket. Idővel egyes elítéltek a működésük érdekében függővé válhatnak ettől az erősen strukturált börtönélettől. Emiatt a szabadulás után a volt fogvatartottak nehezen tudnak eligazodni egy olyan világban, amelyben bizonyos fokú autonómiával rendelkeznek. Segíthetünk megkönnyíteni ezt az átmenetet azzal, hogy struktúrát biztosítunk szeretteink számára egy napi rutin meghatározása által. A mindennap ugyanabban az időpontban történő közös étkezés jó kiindulópont lehet.
3. Figyeljünk a mentális egészségükre: Míg a börtönből való szabadulás nagyon boldog élmény lehet, a társadalomba való visszailleszkedés rendkívüli stresszt is jelenthet. Ráadásul a család, a barátok és a társadalom elutasítása, amely a volt bűnözők esetében oly gyakori, gyorsan elősegítheti az önbizalomhiány, a szorongás és a depresszió kialakulását, hogy csak néhányat említsünk azok közül a mentális problémák közül, amelyekkel a fogvatartottaknak hazatérésük után szembe kell nézniük. Segítsünk szerettünknek javítani azon, ahogy önmagára tekint, ahogy önmagával beszél. Ha például állásinterjúról állásinterjúra elutasítással szembesül, bátorítsuk arra, hogy a helyzetet a „Kudarcot vallottam. Nem kapok állást” helyett „Még nem találtam állást, de elég erős vagyok ahhoz, hogy tovább próbálkozzak” narratívává alakítsa. Ez a fajta pozitív önbeszéd csodákat tehet az életszemlélettel.
A börtönbüntetés az elkövetőn túl a közvetett és közvetlen környezetére is hatást gyakorol, ennek pedig leginkább a gyermekek vannak kitéve. A környezetnek azonban jelentős szerepe van ezeknek a hatásoknak a mérséklésében, és később a családba való visszailleszkedés, az újranyitás elősegítésében.
