Hétköznapi függőségeink – avagy miért elvonókúra a szakítás, és hogyan legyünk túl rajta?

A legtöbben átestünk már a szakítás fájdalmas szakaszain. Kíváncsi természetünknél fogva érdekelhet bennünket, hogy milyen biológiai háttere van ennek a folyamatnak, és hogyan lehet megküzdeni a harccal, ami az elménkben folyik. A továbbiakban ezekről lesz szó részletesebben.

Nem minden szakítás ugyanolyan, de mindegyik után hiányérzetünk támad. Ez a hiányérzet lehet amiatt, mert kialakult egy közös életritmus, szokásrendszer, amitől nehéz megválni. Noha a kognitív tényezők rávilágítanak arra, hogy a szakítás (elég) jó döntés volt, vágyakozást érzünk az iránt, hogy újra együtt legyünk volt párunkkal. Visszahúznak az irracionális érvek és a hamis meggyőződések, és visszahúznak a szerelemmel túlcsordult fantáziák.

Felvetődik ilyenkor az ősrégi kérdés, hogy mi is a szerelem? Csányi Vilmos, Bánki György és Guy Winch is rámutat arra, hogy a szerelem egy drog. A kapcsolat elején egy összetett hormonális bomba, mely főként feniletilaminból, szerotoninból, dopaminból, endorfinból és oxitocinból tevődik össze. Bánki György megfogalmazásában: „A kapcsolat boldog részeit az endorfinok szabályozzák, a kötődésért az oxitocin felel, a feniletilamin által felpörgetett dopamin az örömközpontot stimulálja, a szerotoninszint viszont esik, de hál′istennek a feniletilamin eléggé megdolgoztat úgyis.

Kudarc esetén viszont ott állunk szerotonin nélkül, kínlódva, deprimáltan.”

Ha ez nem volna elég, a szerelem különböző agyi területeket is aktivál, úgy mint a ventrális tegmentális területet, a nucleus caudatust és a nucleus accumbest, melyek a függőséggel állnak kapcsolatban.

Tudjuk ezt szabályozni?

Az említett területek mentén, neurofeedback segítségével csökkenthető a szerelem érzése.

Dessa, aki egy minneapolisi énekesnő, egy TED előadásban beszél a szakítás utáni neurofeedback terápiáról, melynek segítségével elérte, hogy kisebb legyen a ventrális tegmentális területének aktivitása, mellesleg sokkal jobban érezte magát. A terápia lényege, hogy a megfigyelő saját agyhullámait vizuális vagy hallási ingerekké alakítva képes lesz azokat befolyásolni. Persze vannak kételkedők, akik szerint ez placebo hatás eredménye, de a kutatók és pszichológusok is használják ezt a fajta módszert többek között motivációs nehézségek és depresszió kezelésére. A való életben kicsi az esélye annak, hogy ezt a terápiát választjuk. Fontos megértenünk, hogy a vágyakozás tulajdonképpen egy elvonási tünet, amely a drogelvonással hasonló tünetegyüttessel járhat együtt, mint például koncentrálási nehézségek, alváshiány, étvágytalanság, szorongás, letargia, depresszió. Emiatt érdemes más megoldásokat is számításba venni.

A támogatás

Guy Winch könyvében felhívja a figyelmet arra a jelenségre, hogy amíg környezetünk a szó szoros értelemben vett gyász esetén minden segítséget felajánl számunkra, addig a szakítási gyászmunka ideje alatt nem veszik elég komolyan az érzelmeinket. Noha az ismerőseink együttérzőek, megeshet, hogy nem találkozunk értő figyelemmel. Társadalmi szinten ugyanis egy szakítás okozta fájdalomnak sokszor nincsen létjogosultsága. Hogyha úgy érezzük, hogy nem érti meg környezetünk a veszteségünket, akkor forduljunk egy terapeutához. A gyászfolyamat terhét nehéz egyedül cipelni, és nem szégyen segítséget kérni akkor sem, ha a kapcsolatunk három hónapig tartott, a saját érzéseinknek ugyanis a saját életünkben igenis van létjogosultsága.

Ezt a létjogosultságot semmi sem bizonyítja jobban, mint azok az fMRI segítségével végzett kutatások, melyek kimutatták, hogy a fizikai fájdalom és a szakítás utáni lelki fájdalom ugyanazokat a területeket aktiválják az agyban, valamint az a tény, hogy egy ilyen érzelmi megrázkódtatás után csökken az értelmi teljesítőképességünk, és átmenetileg csökken az intelligenciahányadosunk is.

Az elvonás

Ahogyan a heroinfüggők metadont fogyasztanak, úgy mi szakítás után régi képeket nézegetünk.

A szerelmünk megvonása után ki akarjuk elégíteni vágyainkat, ezért felelevenítjük a boldog pillanatokat, és ezáltal újra átéljük a „trip”-et. Ez, Guy Winch szerint, egy bizonyos pontig teljesen egészséges. Azonban az igazi függők még hónapok után sem tudnak lemondani erről a nosztalgia-doppingról. Winch „szerhajhász” viselkedésnek nevezi a véletlen telefonálásokat, az ólálkodást, az összefutásokat, és, ahogy ő nevezi, a kiberkémkedést is. Napjainkban elfogadott a Facebookon, Instagramon és Twitteren utánkövetni exeinket, sőt, mondhatni normává vált. A drogfüggőknek azt szokták ajánlani, hogy töröljék ki a dílerük számát, a szerelmesekre ugyanez jellemző: ki kell követni, vagy blokkolni, törölni kell azt, aki a sóvárgást okozza. Ez ugyan véglegesnek és kegyetlennek tűnhet, de segíti a továbblépést.

A lezárás

Az elengedéshez nélkülözhetetlen a kielégítő magyarázat megléte. Ugyanis nem elég törölni az összekötő szálakat az elvonás idejére, hanem a folyton lüktető, szűnni nem akaró magyarázatigényünket is ki kell elégítenünk. Kell valamilyen bizonyosság, kovácsolnunk kell egy magyarázatot, ami nem rombolja az önbecsülésünket. Pálinkás-Panyi Anna Szakítási naplójában saját klienseit megfigyelve a következőket fogalmazza meg: a szakítás után először vágyunk a másik magyarázatára, esetleg közös magyarázatra, de idővel sikerül ezt elengedni és saját magyarázatot hozunk létre.

Érdemes meghallgatni mások tanácsait a szakítással kapcsolatban. Winch felhívja a figyelmet arra, hogy ha az életünkben két különböző személy is véleményt mond a szakítással kapcsolatban, és egyikőjükkel sem értünk egyet, megéri megállni és elgondolkodni.

Az ellenkezés ugyanis a „szerhasználó” sajátja: a saját magyarázataival szeretné megkapni az adagját.

Az idealizálás, a pozitív aspektusok kiemelése gátolja a továbblépést. Ahogyan egy függő is csak a hatásra képes gondolni, fittyet hányva az elvonási tünetekre, a szer anyagi vonzatára és egészségügyi kockázataira, úgy egy csalódott szerelmes is képes figyelmen kívül hagyni a tényeket. Pörgessük vissza a mozit a fejünkben, és nézzük meg a rossz részeket is. A cél nem az, hogy volt partnerünket megutáljuk, hanem hogy reálisabban lássuk a kapcsolatot.

Winch mindemellett ajánlja az önmagunk iránti együttérzés növelését is. Ezt szerinte egy önmagunknak szóló levél megfogalmazásával érhetjük el. Mindezeken túl, a zavaró gondolatokra is van egy bevált receptje: a mindfulness meditáció. Ez egy eszköz, mellyel többek között leküzdhetők a függőséget okozó gondolatok úgy, hogy a jelen pillanatra figyelünk, például a légzésünk segítségével. Fontos továbbá, hogy újradefiniáljuk önmagunkat. Kik is vagyunk mi egyénként? Ez a kapcsolatban sokszor elvész, átalakul. Nemcsak magunkat kell megtalálnunk, hanem a keletkezett űrt kitöltendő tevékenységeket vagy személyeket. Mindezt tudatosan kell véghezvinni, és nem reménykedni kell a változásban, hanem akarni kell azt.

Yoda mester szavaival élve: „Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!”.

Összességében tehát elmondhatjuk, hogyha egy olyan kapcsolatból lábadozunk, amelyikben saját élményszintünkön szerelmet éltünk át, akkor a szakításkor egy függő tüneteivel találkozhatunk.

Fontos ezt tudatosítanunk magunkban, hiszen nem elnyomni kell az érzéseket, hanem megélni őket. A lezáráshoz szükséges a volt párunkkal való kapcsolattartás ideiglenes kerülése, a támogatás keresése, a saját magyarázatigényünk kielégítése, ha szükséges, terápia igénybevétele, és végül, de nem utolsósorban, a leszokás.