Hogyan neveljünk örökbe fogadott gyermeket?

Sokan mondják, hogy az örökbefogadott gyerek is csak gyerek, és őt is teljes értékű családtagként kezelik a szülők. Így felmerülhet bennetek, akkor mégis mi indokolja, hogy a nevelésük speciálisabb legyen, mint egy vér szerinti gyermeké. A válasz pedig: a múltjuk. A vér szerinti családtól, majd a nevelőszülői családtól való elszakadás, a megélt traumák, maga az örökbefogadottság. Ezen események miatt másfajta nehézségekkel, kérdésekkel is szembe kell néznünk örökbefogadott gyermekünk nevelése során, amikre érdemes időben és tudatosan felkészülni.

• Legyünk nyíltak és őszinték!

Fontos, hogy az örökbefogadás tényét mindig nyíltan kezeljük. Sokan úgy gondolkodnak, hogy újszülött gyermek örökbefogadása esetén megvárják, hogy a gyermek annyi idős legyen, amikor már megérti, mit jelent az, hogy őt örökbe fogadták. Ebből adódóan legkorábban 4-5 éves kora körül tervezik neki először elmondani az ő kis történetét. Ez azonban a gyermek számára már traumatikus élmény lehet. Ekkorra ugyanis a gyermeknek már kialakult egy képe önmagáról, a világról, és hirtelen a nagy beszélgetéskor ez a kép megtörik.

Minél később kerül sor a felvilágosításra, annál nagyobb traumaként élheti meg a gyermek, bizalma örökbe fogadó szülei felé megrendülhet, identitása, saját magáról kialakított képe pedig sérülhet.

Érdemes tehát egy újszülöttnek is a kezdetektől fogva beszélni a családba kerülésének történetéről. Ahogyan megtanítjuk neki, hogy ő egy kisfiú vagy kislány, hogy mi az az asztal, vagy mi az a szék, ugyanúgy lehet neki beszélni az örökbefogadásról is – természetesen életkorának megfelelően. Kezdetben elég csak megemlíteni olykor, hogy mennyire örülünk, hogy örökbe fogadhattuk őt, mennyit vártunk rá, hogy a családunk tagja legyen. Később már mesék által is közelebb hozhatjuk számára a témát, sőt, ha elég kreatívak vagyunk, az ő saját története alapján is írhatunk egy mesét, amit biztos nagyon szívesen hallgat, és beépül majd a személyiségébe.

Sokan hiszik, hogy akik idősebb gyermeket fogadnak örökbe, azok számára az örökbefogadás tényének kezelése könnyebb, ugyanis a gyermek jobban „elő van készítve” a nevelőszülő által, több mindenre emlékszik. Ebben az esetben sincs könnyebb dolgunk, csak valamelyest más a terep. Ilyenkor azzal kell megküzdenünk, hogy a gyermek keresni fogja a nevelőszülőt, esetleg vér szerinti szülőjét emlegeti. Ekkor fontos, hogy kérdéseire készségesen, őszintén, életkorának megfelelően válaszoljunk, bátorítva őt arra, hogy velünk nyíltan tud beszélni a témáról. Érdemes azonban mindig a kérdésre fókuszálva válaszolni, és nem többet mondani. A gyermek ugyanis annyit fog kérdezni, amennyit az ő kis rendszere elbír és képes befogadni. Miután megemészti az információkat és érettebb lesz, idővel egyre inkább érdekelni fogják őt a részletek is, akkor majd kitérhetünk ezekre is.

• Fogadjuk el Őt és a múltját úgy, ahogy van!

Ebben a pontban az első tipp is visszatér: legyünk elfogadók, de őszintén! Mire gondolunk itt? A gyermekek nagyon érzékenyek, a legkisebb feszültséget is képesek megérezni. Előfordul néha a szituáció, hogy a gyermekek kérdeznek valamit például a múltjukkal kapcsolatban, és örökbe fogadó szülője ugyan válaszol, de ideges lesz, siettetni, terelni kezdi a témát, nonverbális jelei nem konzisztensek a mondandójával. Ekkor a gyermek érezni fogja, hogy valami olyat kérdezett, amire szülei nem válaszolnak szívesen, amiről nem jó, vagy nem szabad – sokat – beszélni. Egy idő után egyre kevesebbet fordul majd az ilyenfajta kérdéseivel hozzájuk, míg kérdése egyre csak több lesz. Ez később átcsaphat akár titkolózásba, bizalmatlanságba is. Éppen ezért fontos, hogy örökbe fogadó szülőként a felkészítő tanfolyammal, pszichológiai konzultációval vagy egyéb segítséggel eljussunk arra a pontra, amikor teljes mértékben azonosulni tudunk a gyermek minden „velejárójával”. Érdemes a vér szerinti anyára tisztelettel tekinteni azért, hogy világra hozta gyermekét, ezzel lehetőséget adott számára az életre, és gyermekéről való lemondásával utat engedett annak, hogy teljes családban nőjön fel. Minket pedig hozzásegített ahhoz, hogy szülővé válhassanak. Ha megerősítjük a gyermek külső-belső tulajdonságait, hogy számunkra ő így tökéletes, ahogy van, és biztatjuk, hogy ő is így fogadja el magát, segítjük számára az egészséges énkép és önértékelés kialakulását.

• Legyünk következetesek, szabjunk határokat!

Gondoljunk csak bele, egy pár éves gyermek az örökbefogadást megelőzően milyen életet élt. Vér szerinti családjában átélhetett számos nehézséget (költözések, elhanyagolás, abúzus stb.), a nevelőszülői családban előfordulhatott, hogy több gyermek mellett nevelkedett, így kevesebb fókuszált figyelem jutott rá. A vér szerinti szülőkkel való kapcsolattartásokon gyakran előfordul, hogy a szülők ígéretük ellenére nem mennek el a találkozókra. Bizonyos esetekben egy gyermek több nevelőszülő-váltást is megél élete során, mire örökbe fogadó családjába kerül. Az imént a teljesség igénye nélkül szedtük össze, mekkora bizonytalanság és kiszámíthatatlanság lehet jelen a gyermekek életében már az első pár évük során is. Éppen emiatt, ha örökbe fogadunk egy kisgyermekeket, fontos szerepe lesz a következetességnek és a határozott keretek tartásának. Vajon miért? Meglehet, hogy a gyermeknek eddig nem volt igazi rendszer az életében, ami bizalmatlansághoz vezet, mert sokszor nem úgy történt, ahogy ő azt várta. Ha az örökbe fogadó szülők konzekvensen betartják a „ha ezt csinálod, akkor…” ígéreteiket, az a gyermeknek eleinte esetleg szigorúnak tűnhet, és dacolhat a keretekkel szemben. De ez fog számára biztonságot adni – tudja, hogy a cselekedeteinek mi lesz a következménye, tudni fogja, mire számíthat, és helyreállhat ezáltal a bizalma is.

• Kommunikáljunk – teremtsünk számára biztonságos, stabil közeget!

Igen alapvető nevelési elvnek tűnik, de mit is értünk ez alatt? Az örökbe fogadott gyermekben jelen van egy általános bizonytalanság-érzés.

„Vajon innen is el kell majd mennem? Vajon ők lesznek a szüleim? Vajon visszajönnek értem? Vajon ők is elvisznek majd?”

– merülhetnek fel a kérdések az örökbefogadott gyermek fejében. Emiatt fokozottan ügyelnünk kell arra, hogy érezze, nálunk már biztonságban van, és ez már végleges. Fontos, hogy kiépítsük a bizalmat. Fontos, hogy mindig mondjuk neki előre, hogy mi fog történni, és nagyon ügyeljünk rá, hogy be is tudjuk tartani. Sokszor emlegessük, hogy örülünk, hogy a családunk tagja lett, és ez már örökre így is marad. Ha elmegyünk valahová, mindenképp értessük meg vele, hogy anyának, apának most dolga van, de ebéd/alvás/játék után visszajövünk.

Talán nem is gondolnánk rá, de a vendégfogadás kritikus esemény lehet, ha nem készítjük fel kellő mértékben a gyermeket arra, mi fog történni. Akik már túl vannak az örökbefogadáson, biztos emlékeznek, hogy a folyamat azzal kezdődött, hogy ellátogattak a nevelőszülői házba, ahol elkezdtek ismerkedni gyermekükkel. Pontosan ezt a helyzetet idézheti fel a gyermekben az, ha vendégek érkeznek az otthonukba. Nem egyedi eset, hogy a gyermek számára megrázó esemény ez, ha nincs kellő mértékben lekommunikálva felé, kik és miért jönnek hozzájuk, ugyanis azt hiheti, hogy ők is majd el fogják őt vinni.

A fenti pár tipp által igyekeztünk szemléltetni, hogy miben lehet más egy örökbefogadott gyermek nevelése. Ugyanezek a nevelési elvek természetesen a vér szerinti gyermek esetében is nagyon fontosak, csak jelen cikkünkben más aspektusból közelítettük meg ezek lényegét.

A területhez kapcsolódóan felmerülő kérdésekkel, problémákkal forduljanak bizalommal a cikk szerzőjéhez, Botházy Beatrix pszichológushoz.

Ha pedig további, örökbefogadással kapcsolatos tartalmakat is szívesen olvasnál, akkor ajánljuk figyelmedbe cikksorozatunk első, illetve második részét, ahol az örökbefogadás egyéb aspektusainak kérdéseit feszegettük.