Hogyan segíthet a pedagógus és az iskolapszichológus? – Gyakorlati eszközök, módszerek a háború feldolgozására

Szorongás, agresszió, kialvatlanság, fejfájás, hasfájás, gyors szívverés. Csak pár tünet abból, amit a háború kitörése óta a gyermekek átélhetnek, és ami az iskolában is fokozottan megjelenhet az ijesztő hírek hallatára. Cikkünkben gyakorlati eszközökön keresztül mutatjuk be, hogyan segíthetnek a pedagógusok és az iskolapszichológusok ezek csökkentésében.

Múlthét csütörtök óta a háború híre futótűzként terjedt tovább a gyermekek körében is, így nagyon fontos, hogy a gyermekekkel foglalkozó szakembereknek meglegyen az a kompetenciájuk, ami segíthet a háború következményeinek kezelésében. Azért, hogy tisztában legyünk a tünetek hátterével, érdemes pár kutatást megismerni a témában arról, hogy hogyan is alakulnak ki. Ezután pedig fontos, hogy a gyermekek életkori szintjének megfelelően kommunikáljunk velük a háborúról. Cikkünkben ebben nyújtunk segítséget kifejezetten iskolapszichológusi szempontok alapján.

Mi befolyásolja a megjelenő tüneteket?

Úgy tűnik, számos tényező befolyásolja a gyermekek reakcióit a háborúra. A kutatások egyik irányzata azt mutatja, hogy egy magasabb fokú háborúnak való kitettségnek nagyobb érzelmi és fizikai következményei vannak. Talán nem meglepő, de a kutatások alátámasztják, hogy fizikailag minél közelebb él egy gyermek egy háborús területhez, annál több pszichés tünete jelentkezhet. De a reakciókat befolyásolják az egyéni különbségek, a környezet és az átélt háború, a hadviselés természete is.

Ezért a gyermekek egészen eltérő módokon reagálhatnak a háborúra. 

Hogyan lehet érintett egy gyermek?

A háború által közvetlenül érintett gyerekek élete folyamatosan veszélyben van, megsérülhetnek, menekültté válhatnak, katonának toborozhatják őket, illetve gyakran szenvednek a rossz higiénia és az alultápláltság miatti éhezéstől és betegségektől.

De a háborúnak való kitettség származhat abból is, hogyha a gyermek a konfliktushoz közel él, olyan területen, vagy annak közelében, amit megtámadtak, vagy megtámadhatnak, de az is kitettséget jelent, ha valakinek a szülőjét viszik el katonának. A konfliktuszónákban élő gyerekek gyakran komoly zavarokat tapasztalnak mindennapi életükben. Iskoláikat bezárják, a szabadidős tevékenységeik véget érnek, már nem játszhatnak biztonságosan a környéken a barátaikkal, vagy az otthoni élet gyakran megváltozik a menedék hiánya miatt, vagy más területre kell költözniük. 

Még azok a gyermekek is, akik nem laknak közvetlenül a háborús övezetek közelében, gyakran vannak kitéve az események hatásainak a médián és a felnőtt beszélgetéseken keresztül.

Attól függetlenül, hogy a gyermek közvetlenül vagy közvetve találkozik a háborúval, a pszichológiai hatások igen jelentősek lehetnek.

Milyen tünetek jelentkezhetnek?

Az Egyesült Államok Veteránügyi Minisztériuma szerint a traumatikus élményekre adott válasz lehet a szorongás, a félelem, az agresszió, a harag, a depresszió és az alvásproblémák. Megjelenhetnek regresszív viselkedési formák és koncentrálási vagy gondolkodási nehézségek is. Előfordulhat, hogy egy korábbi traumát élnek át, vagy aggódnak a trauma lehetősége miatt.

A gyermekek fizikai tüneteket is mutathatnak, amely lehet fejfájás, szédülés, remegés, gyengeség, mellkasi fájdalom vagy felgyorsult szívverés. A gyerekek hasfájásra, megfázásra is panaszkodhatnak, a kezek, vagy a lábak zsibbadására, bizsergő érzésekre vagy izzadásra.

Fontos tudni, hogy nehéz időszakokban sokszor az iskola képviseli azt a normalitást, biztos pontot a gyerekek életében, amit máshol nem kaphatnak meg.

Ezért érdemes úgy teret adni az Ukrán-Orosz háborúnak, hogy közben ne forduljon fel az iskola, továbbra is megmaradjon olyan intézménynek, ami tartja a szabályokat és a biztos határokat a gyermekek életében.

Mindenek előtt pedig fontos, hogy azok, akik Ukrajnából származnak, vagy rokonaik vannak ott, sokkal jobban ki vannak téve ennek a helyzetnek, legyen rajtuk most nagyobb a figyelem! Érdemes számolni azzal is, hogy az orosz származású diákok könnyen lehetnek bullying áldozatai, ezért fontos hangsúlyozni, hogy egy nagyhatalom lépései nem egyenlőek az adott nemzetiség véleményével, döntéseivel. Az orosz nép nem felelős azért, mert a vezetője háborút indított.

A következőkben néhány alapelv ismertetése után olyan módszereket mutatunk be, amelyek elősegítik, hogy iskolai keretek között is feldolgozásra kerülhessenek a gyermekek háborúval kapcsolatos kérdései, hiedelmei, félelmei.

Hogyan segíthet egy pedagógus?

1. Biztosítsunk teret és időt a kommunikációra! Sok esetben a pedagógus képviseli azt a felnőttet, aki hiteles forrás a diákok számára. Fontos, hogy lehetőségük legyen a kérdéseik feltevésére, a bizonytalanságuk, érzelmeik átbeszélésére.

2. Tájékoztassuk a gyermeket az életkorának megfelelően! Nincs olyan korosztály, amely ne hallott volna a háborúról, így fontos, hogy ne tabusítsunk, hiszen éppen ez vezethet szorongáshoz. A cikk végén tippeket adunk, milyen módszereket lehet alkalmazni és bevinni az osztályterembe.

3. Erősítsük a biztonságérzetüket! A pedagógus és az iskola próbáljon olyan légkört teremteni csoportos foglalkozásokkal, odafordulással, meghallgatással, bizalommal, hitelességgel, ami erősíti a diákok biztonságérzetét.

4. Tájékozódjunk hiteles forrásokból, és hívjuk fel ennek fontosságára a figyelmet! Érdemes a kollégákat, szülőket és a gyerekeket is arról tájékoztatni, mennyire fontos az információk megfelelő szűrése.

Mit tehet egy iskolapszichológus?

Iskolapszichológusként a fenti alapelveket követve a következőkre érdemes odafigyelni:

1. Osztályokban szorongás- és feszültségoldó foglalkozások tartása.

2. Megerősíteni a bizalmi légkört, hogyha bármilyen nehézsége van a diáknak, bátran kérjen segítséget. 

3. Szülők számára fórum tartása, hogyan támogathatják gyermekeiket. Megadni a lehetőséget, hogyha kérdéseik vannak, ők is ugyanúgy feltehessék azokat.

4. Pedagógusok támogatása érzelmileg, edukációval és eszközökkel egyaránt.

Gyakorlati módszerek a háborúval kapcsolatos érzések feldolgozására

A következő módszereket iskolapszichológusok és pedagógusok is bátran alkalmazhatják. 

1. Beszélgessünk az érzelmekről!

Körben ülve adjatunk lehetőséget a diákoknak arra, hogy megoszthassák, ami bennük zajlik. Érdemes hangsúlyozni, hogy rendben van, ha félünk, ha szorongunk, teljesen rendben van ilyen helyzetben bármit érezni. Az érzések megfogalmazásához, segítségképpen használhatunk asszociációs kártyákat, például Dixitet.

Az érzések feldolgozását segíthetjük továbbá előre megadott mondatokkal is. Ezeket szóban és írásban is alkalmazhatjuk.

Ami miatt aggódom...
A rossz érzéseimet felerősítik...
Jobban érzem magam, amikor...

2. Beszélgessünk a biztonságról!

Az alapvető biztonságérzetünket növeli, ha tudjuk, hogy kikhez, hova fordulhatunk egy számunkra veszélyt jelentő, bizonytalan helyzetben. Beszélgessenek a diákok, akár kis csoportokban, arról, kinek mit jelent biztonságban lenni. Hol van ilyenkor? Kik vannak körülötte? Idézzenek fel konkrét helyzeteket, amikor biztonságban érezték magukat. Érdemes beszélgetni arról, hogy mikor érdemes egy társuk segítségét kérni, mikor érdemes egy felnőttét, illetve milyen egyéb más segítséget kaphatnak veszélyes helyzetekben (például segélyhívó számok).

3. Tágítsuk ki a gondolatainkat!

Félelmetes, bizonytalan helyzetekben gondolataink, figyelmünk beszűkül, nem tudunk nem másra gondolni, mint a háborúra. Érdemes gyakorlatokkal kitágítani a figyelmünket, hogy a félelem ne uralkodjon el a gondolatainkon.

A beszűkültség szemléltetésére alkalmazható az érdeklődési kör nevű játék. Kérjük meg a diákokat, hogy rajzoljanak egy kis kört, melybe írjanak olyan címszavakat, amelyek foglalkoztatják őket. Ez lesz az ő érdeklődési körük. Félelem, szorongás, háború esetén ez a kör szó szerint beszűkül, így ilyen esetben segítség lehet, ha felidézhetjük, hogy egy átlagos hétköznapon mennyi minden más is belefér ebbe a körbe.

A beszűkült gondolatok ellen alkalmazható az is, ha megtanulunk hálát adni. Menjünk egy kört és mindenki mondjon 2 olyan dolgot, amiért hálás. Ez lehet bármi, amitől a diák úgy érzi, hogy az élete teljesebb, boldogabb tőle.   

4. Tanuljunk közösen a szorongásoldó légzéstechnikákról!

Egyik korábbi cikkünkben már felvázoltuk mennyire hasznosak lehetnek a megfelelő légzéstechnikák a szorongásunk és a nehéz érzéseink kezelésére. Ezekből is bátran lehet válogatni, és akár közösségi szinten tanítani és alkalmazni őket.