Hogyan beszéljünk a gyerekekkel a háborúról?

Tegnap reggelre egyetlen pillanat alatt minden megváltozott: Oroszország megtámadta Ukrajnát, a közvetlen közelünkben háború tört ki. Talán nehéz is pontosan megfogalmazni mi minden változott: az egymásba, a bizalomba, a kölcsönös tiszteletbe, a biztonságba vetett hitünk. Ebből felocsúdva pedig felmerül a kérdés: mit érzékelnek mindebből a gyerekek? Hogyan lehet „jól” válaszolni a kérdéseikre? Szülőként, felnőttként mit tehetünk azért, hogy gyermekeink biztonságérzete újra megfelelő lehessen, és napjaikat ne szorongva töltsék? Petrusán-Molnár Dalma tanácsadó szakpszichológus, relaxációs- és szimbólumterapeuta cikke. 

Egy pillanat alatt minden megváltozott...

Az elmúlt években számtalan váratlan változással, krízissel kellett szembe néznie a világnak, köztük a gyermekeinknek is. A pandémia kapcsán már az egészen kis gyerekeknél is megjelent a bizonytalanság érzése, hogyan lehet megküzdeni a váratlan eseményekkel, a szeparációval, az egyéni és/vagy kollektív veszteségekkel, a szorongással, annak az érzésével, amikor egyik pillanatról a másikra minden megváltozik körülöttük.

A mostani események kapcsán az iskolás, gimnazista korú gyerekeknél egyre sűrűbben jelent meg az igény, hogy a szomszédban zajló eseményekről beszélhessenek, érzéseiket, kételyeiket, szorongásaikat behozhassák az órára. A feszültségüket iskolában legtöbbször az egymással és tanáraikkal való beszélgetések menték igyekeztek oldani.

A történelemórák távolinak tűnő leckéi egy éjszaka alatt ijesztő valósággá váltak a számukra. A háború gyermekeink életében való megjelenése elkerülhetetlenné vált.

Elég egy elkapott folyosói szóváltás, egy szülői beszélgetés, egy hírfoszlány hallása, vagy éppen egy nagyobb testvér végighallgatása. Elég, ha a közösségben csupán egy gyerek felhozza témaként vagy játékként az eseményeket, s a háború máris testet ölt előttük a térben.

A világ alig kezd el felocsúdni a pandémia hatásából, a lélek még talán meg sem nyugodott a Covid okozta szorongástól, és máris egy újabb, igen jelentős mértékű krízissel kell megküzdeni.

A gyerekek okosak, mindent látnak és mindent hallanak. A fiatalok az interneten keresztül többet látnak és olvasnak, a háborús helyzetről folyamatosan áramló hírek pedig újabb szorongásokat szülnek.

A gyerekek könnyen olvashatnak olyan tartalmakat, vagy éppen láthatnak olyan fotókat, és videókat, melyek erősen felkavaróak a számukra.

Érzékenyebb gyerekekre pedig már az is igen megrendítően tud hatni, amikor közvetett módon hallanak a szomszédban zajló eseményekről, mások negatív tapasztalásairól.

A világhálón felgyorsultak a hírek, a tartalmak, az élő kapcsolattartások. Az gyerekek, fiatalok sok esetben a híreket nem is a különböző hírportálokról, hanem saját (kor)társaiktól szerzik.

Online felületekről, fórumokról, játékokból „ismerik” egymást, így akár egész éjjel hallgathatták, hogy kilométerekre tőlük társaik mit élnek át, mi zajlik körülöttük, s bennük ez milyen félelmeket, szorongásokat, negatív érzéseket szült. Pánik, félelem, rettegés, szorongás – ezekkel az érzésekkel a gyerekek mind találkozhattak a társaik által, melyek bennük is hasonló nehéz érzelmek megélését generálják.

A reggeli hírek megrendítően hatottak gyerekre, felnőttre egyaránt. Megjelenhetnek a gyermeki fantáziákban a háborús szcenáriók, a pánik átélésének a különböző változatai, vagy éppen annak a mentális forgatókönyve, milyen lehet az éjszaka közepén mindent hátrahagyva menekülőre fogni, s közben látni és hallani a rakétákat, vagy éppen embertársaik élet-haláltusáját.

Hogyan segíthetünk ebben felnőttként, szülőként?

1. Biztosítsunk teret és időt a kommunikációra

A gyerekek stressz-szintje várhatóan emelkedni fog, az iskolai falain belül, az egymás közt zajló kommunikációban is benne lesznek a háborús események. Szülőként biztosítsunk teret arra, hogy a bennük felgyülemlett feszültséget kibeszélhessék, letehessék.

2. Forduljunk értő figyelemmel a gyermek felé

A legtöbb, amit e feszült helyzetben tehetünk, hogy teljes figyelemmel a gyerekek felé fordulunk. A gyerekek felé való odafordulásunk minden esetben legyen nyílt, őszinte, elfogadó, még ha a téma bennünk, felnőttekben is nehéz érzéseket kelt. Adjunk teret az érzések átbeszélésére, és biztosítsuk a gyerekeknek, hogy minden esetben fordulhatnak hozzánk.

3. A gyermek életkorának megfelelő tájékoztatás

A gyerekekkel való kommunikációban nagyon fontos, hogy a saját szintjükön, ám valós választ kapjanak az őket foglalkoztató kérdésekre. Csökkentve ezáltal a belső szorongásukat, feszültségeiket. A ki nem mondott gondolatok, kérdések csak további nehéz érzéseket, szorongást okozhatnak.

Azonban kiemelt fontosságú, hogy a beszélgetés, a válaszadás módja a gyermek életkorának megfelelő legyen. Sose a hírekből informáljuk őket, illetve minden esetben kerüljük a médiában lévő fotókat, videókat, hiszen azok túlságosan felkavaróak lehetnek a számukra.

Érdemes tudatosítani azt is, hogy csakúgy, mint a meséknél, a gyermekek még másképpen értelmezik a történéseket, más képi- és jelentéstartalommal ruházzák fel őket, mint mi. Különösen igaz ez a még óvodás korosztályra, ahol a háború, vagy a katona szavak jelentéstartalma attól is függeni fog, hogy mi mivel ruházzuk fel őket, hogyan beszélünk ezekről. Ami bennünk kétségbeesést és bizonytalanságot szül, az a kicsi gyermekben a világról való ismeretek korlátozottsága miatt, kíváncsiságot és őszinte érdeklődést kelthet. Ne lepődjünk meg tehát, ha egyre-másra tisztázó kérdéseket tesz fel, vagy ha később is vissza-vissza tér a témához és újabb válaszokat igényel. 

A kamaszoknál a legtöbbet azzal tehetjük, ha a híreket együtt nézzük velük. Teret adva ezzel a látottak megbeszélésének, kiben milyen érzéseket keltettek a látott események, ő mit gondol a történtekről, stb. 

4. A kevesebb néha több

Tartózkodjunk attól, hogy túl sok információval árasszuk el a gyermekeket. Fogalmazzunk tömören és egyszerűen, miközben megerősítjük bennük, hogy biztonságban vannak, vigyázunk rájuk. Nem is a tényszerű közlés a lényeg, hanem a szavak mögött meghúzódó érzelmi tartalom. Igyekezzünk biztonságot sugározni a számukra.

5. Saját szorongásszintünk kezelése

A felnőttek (szülők) szorongásszintjének a csökkenése már önmagában is megnyugtató módon hat a gyerekekre, jelentősen hozzájárulva ezzel a fiatalok szorongásának a csökkenéséhez is. Őszintén merjük megfogalmazni a saját nehéz érzéseinket, s hasonlóra biztassuk a gyerekeket is. Tegyük világossá, hogy teljesen természetes megijedni, félni, vagy éppen szomorúságot érezni a történések miatt, és ezek az érzések bátran megélhetők, kifejezhetők. 

6. Az agresszió megjelenése játékban

A kisebb, óvodás korosztályra különösen jellemző, hogy rajzban, illetve szimbolikus játékban dolgozzák fel a velük történteket. Mind a szerepjátékban, mind a vizuális kifejezésmódban megjelenhetnek agresszív tartalmak: háborút rajzol harckocsikkal, vagy éppen durrogtatva, puffogtatva lopakodik a lakásban, hogy elkapja a gonoszokat. Fontos, hogy adjunk teret ezeknek a cselekedeteknek, és ne akarjuk nullára korlátozni az agresszív tartalmakat ezekben a helyzetekben.

A gyermek ilyenkor egy jól körülhatárolt térben, a maga módján dolgozza fel, szublimálja a benne megjelenő érzéseket, késztetéseket, feszültségeket. Szüksége van arra, hogy kijátssza, kirajzolja magából ezeket, mert így tudja feldolgozni a történteket. Akár még mi is beszállhatunk a játékba, és közösen alakíthatjuk a történéseket, megoldásokat kanyaríthatunk a játék során, de a motivációnk ne az legyen, hogy agressziómentesítsük a játékot, hanem hogy a gyermek meg tudja élni és le tudja tenni ezeket a „terheket.” Mi egyszerűen csak mellette vagyunk, és a játékon keresztül tartalmazzuk a megéléseit. 

Egyáltalán nem könnyű a helyzet, amiben vagyunk, és egyelőre még nem látni a végét. Most egylőre az empatikus odafordulásnak és meghallgatásnak, az egymásra figyelésnek van itt az ideje. Forduljunk türelemmel, szeretettel a gyermekek és egymás felé.

A gyakorlati útmutató elkészítésében Németh Zsófia, pedagógiai szakpszichológusjelölt, a Mindset Online Szaklap főszerkesztője is közreműködött.

Felhasznált Irodalom:

Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor. Kulcslyuk Kiadó Kft. 2013.

Amy Morin (2017). How to Talk to Kids About Terrorism. Psychology Today. Letöltve: https://www.psychologytoday.com/us/blog/what-mentally-strong-people-dont-do/201711/how-talk-kids-about-terrorism 2022.02.24.

Amy Morin (2021). Talking to Your Kids About War. Letöltve: https://www.verywellfamily.com/how-to-talk-to-kids-about-war-4147597 , 2022.02.24.

Bojti Andrea: Hogyan beszélj a gyermekeddel a háborúról? https://fb.watch/bokT7HCuFH/ Letöltve: 2022. 02. 25.

Deliága Éva: Mit mondjunk a gyereknek a koronavírusról? https://deliagaevagyermekpszichologus.blog.hu/2020/03/11/kenyszer_vakacio Letöltve: 2022. 02. 25.