Hogyan szeressünk?

Emberként mindannyian kapcsolódni vágyunk. Szeretetet adni vagy kapni, ha kimondatlanul is, egyike minden ember elsődleges céljainak. Ennek ellenére számtalanszor szembesülünk vele, hogy mennyire nehéz rálelni a valódi szeretetre és azt megvalósítani. Felmerül a kérdés: hogyan lehet egyáltalán szeretni és miért nem olyan egyszerű? 

A szeretet, mint élmény

A szeretetről nem véletlenül nehéz együtt gondolkodni. Már a definiálása is nehézségekbe ütközik. Egyaránt foglalkozik vele a pszichológia, a filozófia és a vallás, ezen felül pedig a mindennapjaink része, oly módon, hogy talán észre sem vesszük, egyedül a hiányától szenvedhetünk. A szeretet személyes élményét nehéz körülírni, mivel mind máshogyan tapasztaljuk meg. Mivel a szeretetről a legtöbbször, mint élményről beszélünk, nagyon nehéz tudományos szempontból írni róla, és könnyű belemerülni a közhelyek és a moralizálás hálójába.

Kiemelt szerepe miatt mégis érdemes elgondolkodni a szeretetről, hiszen a legfontosabb emberi kapcsolataink összetartó ereje. Martin Buber, osztrák vallásfilozófus megfogalmazása alapján kölcsönös odaadásként definiálható, amely az Én-Te kapcsolati viszonyban valósul meg. A szeretet és a társas kapcsolatok fontosságáról született cikkünkben írtuk arról, hogy elemi szükséglet magányunk megtörése azért, hogy másokhoz kapcsolódjunk.

Szeretet a filozófiában

A dán filozófus Søren Kierkegaard, aki cikkünk tanúsága alapján, remek pszichológiai érzékkel volt megáldva, az egyik első, modernkori egzisztencialista gondolkodó. Ő írt először a szorongásról is. Egyenesen ellenzi a szeretettel történő vizsgálódást. Miért? Azért, mert veszélyesnek tartja a szeretetet abban az esetben, ha ígéretekkel teli, mert ilyenkor könnyen csalódásokhoz vezethet. Szerinte a valódi szeretet nem fogadkozik, nem okoz csalódást, hanem önmagában hűséges. Az ember saját magához való bizalmatlan viszonyulása miatt tartózkodik a fogadkozásoktól, hogy ne ígérjen többet, mint amennyit képes megtenni. A filozófus kiemeli, mennyire eltér az önmagunkról való jó vélemény kialakítása, és a valódi jó cselekedet. A szeretet a jóakarattal szoros összefüggében áll, ezt már Arisztotelész is megállapította. Kierkegaard szerint a szeretetből elméletet csinálva elveszhet a valódi jóság. Ugyanakkor a keresztény Szent Ágoston ezzel szemben az arisztotelészi példához nyúl vissza, szerinte az a boldog, aki bírja azt, amit szeret. A görögök önszeretete az erőt emeli ki (a héroszeszmény áll középpontjában). Az antikvitásban már kategóriák és elméletek is születtek a szeretet értelmezésére. Arisztotelész szerint az "első mozgató", az okok eredője az, aki szeretetet kelt maga iránt. E szerint az okfejtés szerint, a szeretet belső mozgató: a világ mozgatója. Lehet birtoklási vágy és lehet önzetlen, mint egy kölcsönös barátság. Az arisztotelészi barátság az egyenlőségen alapul, és nem terjed ki sok személyre.

Szeretet a pszichológiában

Noszlopi László pszichológus szerint azonban más a szeretetből és más a szeretetről tudományos értekezést folytatni. A ragok különbsége talán látszólagos, de határozzuk meg az elsőt a jó cselekedetek gyakorlásaként, a másodikat pedig a szeretet, mint fogalom leírásáraként. Külön kihangsúlyozza, hogy

"Nem egy képességünkkel vagy funkciónkkal, hanem egész személyünkkel szeretünk. (...) Minden igazi szeretet egy új ember születése és a régi halála. Ha szeretek, más ember vagyok, mint azelőtt, mert az egész ember, nem csupán egyik vagy másik oldala szeret. "

A szeretet alanya szerint beszélhetünk vitális vagy szellemi szeretetről. A vitális szeretet lehet az anyai, a szerelmes és végül a létezés minden rétege iránti szeretet: kezdve a tárgyaktól, a különféle élőlényeken át az általa Abszolútumnak nevezett Istenig. Tárgyát tekintve a szeretet lehet érték vagy emberszeretet.

Noszlopi már a csecsemőkorban megkülönbözteti a szeretetre való képességet a szeretet igényétől és szükségletétől. Szerinte az érés során, mélylélektani szempontból van olyan eset, amikor a szeretet által az önszeretet és a birtoklásvágy beszűkíti az ént, míg máskor - például a barátságra való alkalmasság folyamán - tágítja azt.

Noszlopi szerint: "A szeretet lelki egyesülés, mégpedig olyan módon, hogy benne önmagunkat adjuk oda és nyerjük egyúttal vissza. Aki csak kapni akar a szeretetben, az nem tud szeretni, és épp ezért elesik a szeretet gyümölcsétől, attól, hogy kibontakozzon, és valamit kapjon.”

"A szeretet túl van önzés-önzetlenség kettősén."

Ezzel a paradoxonnal írja le a pszichológus azt, amit korábban számtalan vallás igyekezett megfogalmazni a saját szavaival és vezetői életpéldáján keresztül. Az ősi kínai bölcselő megfogalmazásában: "A bölcs ezért elhagyja énjét, és ő maga tovább halad, elveszíti énjét és megtartja önmagát. Vajon nem azért-e, mert nincs benne önzés? Így kifejlesztheti önmagát." (Lao-ce: Tao Te King) A keresztény hagyomány ezt a következőképpen dolgozza fel: "Mert aki élettét meg akarja menteni, elveszíti azt, és aki elveszti, visszanyeri azt." (Mk 8,25 Lk 9,24)

A szeretet, mint gyakorlat

Ahogyan a cikk elején említettük, a szeretet mindenkinek más élmény, így mindenki másképpen, más formában és más hangsúlyokkal gyakorolhatja. A magyar pszichológus szerint a szeretet három fenomenológiai alapjegye a jóakarat, a nagylelkűség és az önfeláldozás. A szeretet, a tárgya felé alázatos, bátor, hisz és következetesen szereti szeretete tárgyát. Elengedhetetlen tartozékai Fromm szerint a törődés, a felelősség, a tisztelet és az ismeret. Ezek összessége maga a szeretet, ami elsősorban adás.

„Az önfeledtség, az ajándékozó mozzanat, szemben a saját gazdagodásunkkal a szeretet két olyan ellentétes eleme (…), hogy az, és csak az az ember gazdagodik, aki ajándékoz a szeretetben." – összegzi Noszlopi.

A szeretet adás, ahol önmagadat adod oda a másiknak. A szeretet elválaszthatatlan tárgyától és attól, aki adja.