Sokan jártak már úgy, hogy bármennyit foglalkoztak egy tananyaggal, egyszerűen nem sikerült megjegyezniük, vagy habár a vizsgákra megtanulták, egy hét múlva már semmi nem derengett belőle. Ez a két tünet a rossz tanulási technikák jele lehet. Cikkünkben a hatékony tanulás tudományosan igazolt módszereit tárgyaljuk, valamint megnézzük, hogyan ültethetjük át a kutatások eredményeit a gyakorlatba.
Népszerű, de nem hatékony
Minél nagyobb kognitív energiát fordítunk az információk előhívására a tanulás során (tehát minél inkább megerőltetjük magunkat), annál mélyebben raktározzuk el őket. Pszichológusok kutatásai alapján a diákok három legnépszerűbb tanulási technikája a tananyag újraolvasása, a fontos gondolatok aláhúzása és az összefoglalók írása. Ezek a szokások azonban korántsem a leghatékonyabbak, mivel ilyenkor passzív módon próbáljuk elraktározni az információkat, így a kognitív energiabefektetés csak kevéssé valósul meg, a számonkérés során pedig kisebb valószínűséggel fogjuk tudni előhívni a szükséges információkat. Aktív tanulási technikák használatával azonban nagy kognitív energiákat mozgósítunk, ezzel eredményesebbé és hatékonyabbá tehetjük a tanulási folyamatot.
Az aktív előhívás
Az aktív tanulási technikák alapja a szabad felidézés, másnéven aktív előhívás. Az aktív előhívás röviden annyit jelent, hogy segítség nélkül, fejből idézzük fel a frissen tanult információkat. Ez többféleképpen is kivitelezhető, például ha kérdéseket írunk magunknak minden tanóra végén, majd ezeket a tankönyv vagy a jegyzetek segítsége nélkül próbáljuk megválaszolni a tanulás során.
Egy kísérlet során azok, akik az aktív felidézés módszerével tanultak (tehát a tananyaggal való megismerkedést követően fejből próbálták meg rekonstruálni, miről olvastak), sokkal jobban teljesítettek azoknál, akik hagyományos módon újratanulták az anyagot vagy mind mapet (elmetérképet) készítettek róla. A kutatási eredmények alapján tehát segít, ha az órák után összefoglaljuk a saját szavainkkal, miről is volt szó vagy olyan kérdéseket fogalmazhatunk meg a tananyagra vonatkozóan, amelyek vezethetnek minket a tanulás során. Ezt tehetjük akár tanulókártyákkal is: számos ingyenes applikációt használhatunk erre a célra (Memrise, Quizlet, Anki).
Ami nem fontos, elfelejtjük
Most már tudjuk, milyen módon tanulhatunk meg információkat és összefüggéseket a leghatékonyabb módon, a felejtés jelenségével azonban még mindig szemben állunk. A mindennapjaink során rengeteg inger és információ ér minket, így az agyunknak valamilyen módon szortíroznia kell, hogy melyeket tartja meg és melyeket engedi a feledés homályába merülni, máskülönben túlterhelődne.
Az agyunk olyan információkat igyekszik megjegyezni, amelyek hozzásegíthetnek minket a túléléshez.
Mivel egy új információról az adott pillanatban képtelenség biztosan meghatározni, hogy hasznosnak mutatkozik-e majd valaha az életünk során, az agyunk különböző heurisztikákat (döntéseket leegyszerűsítő technikákat) alkalmaz, hogy válogatni tudjon. Az egyik ilyen heurisztika az ismétlődés. A sorozatosan előforduló és megtörténő események vagy nagyon fontosak vagy teljesen jelentéktelenek számunkra, így vagy azért kell detektálni őket, hogy aztán kizárhassuk az észlelésünkből (például a különböző háttérzajok vagy a látóterünkbe belelógó orrunk), vagy pedig azért, hogy különleges figyelmet fordíthassunk rájuk. Az ismétlés során tulajdonképpen elhitetjük az agyunkkal, hogy egy fontos információhalmazt észlel, hogy megmaradjon az emlékezetünkben és később is fel tudjuk idézni.
A felejtés folyamata
Ismétlés nélkül tehát feledésbe merül a tananyag. Gyakori tapasztalat, hogy egy-egy maratoni tanulás után a tudás kiröppen a fejünkből, még ha a számonkérés során jól is teljesítettünk. Ezt a folyamatot szemlélteti Ebbinghaus felejtési görbéje is, miszerint ismétlés hiányában az emlékek az idő múlásával exponenciális arányban merülnek feledésbe. Egy nap elteltével például az új tananyagnak már csak körülbelül az 50%-át tudjuk előhívni. A felejtési folyamat azonban újrakezdődik, ha megszakítjuk és újratanuljuk, vagy átismételjük az adott fejezetet.
Minél többször indul újra a felejtési folyamat, annál jobban lelassul,
így az ismétlések közt eltelt időt is megnyújthatjuk. Az ismétlést követően tehát egy nap eltelte után már jóval kisebb részét felejtjük csak el az újratanult információknak.
A rendszeres ismétlés varázsa
Egy másik kísérlet során a hallgatóknak szuahéli szavakat kellett megtanulniuk az aktív felidézés módszerével különböző időbeli elosztással. Annak a csoportnak a tagjai, akik egy szó megtanulását követően áttértek más szavakra, majd újra felidézték a korábban tanultakat, két és félszer jobban teljesítettek azoknál, akik egy-egy szót többször elismételtek egymás után, de később már nem tértek vissza rájuk.
Az ismétlés tehát kulcsfontosságú az információk hosszútávú elraktározásában.
Gondoljunk csak a kedvenc zeneszövegeinkre! A számtalanszor meghallgatott dalokat bármikor könnyedén idézzük, hiszen annyiszor tanultuk már őket újra. Mindezek alapján, ha szeretnéd mélyíteni a tudásod és egy-két plusz pontot is szívesen látnál a vizsgáidon, érdemes tanulás közben az új információk közé néhány régit is beékelni, a korábbi órák tartalmát pedig a félév során újra és újra feleleveníteni.
Útravaló a jövőre nézve
A hatékony tanulás két kulcsszereplője az aktív felidézés és a rendszeres ismétlés.
Az aktív felidézés segítségével eddzük az agyunkat: minél nagyobb kognitív energiát fordít egy-egy információ felidézésére a tanulás során, annál mélyebben fognak azok később elraktározódni. A rendszeres ismétlés egyszerre újraindítja és lassítja a felejtés folyamatát, mivel az agyunk számára az ismétlődő ingerek a túlélés kulcsát jelenthetik.
Források:
Dunlosky, J., Rawson, K. A., Marsh, E. J., Nathan, M. J., & Willingham, D. T. (2013). Improving students’ learning with effective learning techniques: Promising directions from cognitive and educational psychology. Psychological Science in the Public Interest, 14(1), 4-58.
Karpicke, J. D., & Bauernschmidt, A. (2011). Spaced retrieval: absolute spacing enhances learning regardless of relative spacing. Journal of Experimental Psychology: Learning, Memory, and Cognition, 37(5), 1250.
