Manapság gyakran felmerül a kérdés: Lehet-e, vagy egyáltalán érdemes-e még erkölcsösen élni? Gyermekkorunkból emlékszünk még szüleink vagy más felnőttek tanításaira, hogyan is kell „jónak” lenni. Azonban ahogy felnövünk, azt tapasztalhatjuk, hogy ezek mentén élve nehezen tudunk érvényesülni a mai világban. Jogosan merül hát fel a kérdés: milyen értékek szerint éljünk, mit kövessünk? A jóga ebben adhat iránymutatást. A nyugati hiedelemmel szemben a jóga nemcsak testmozgás, hanem egy teljes út önmagunk és a világ megismerése és megértése felé. A tanítások alapját pedig a szociális és személyes alapelvek képzik.
„Siker, pénz és csillogás…”, vagy talán inkább siker, pénz és hatalom, amit kapitalista társadalmunk fő értékeinek mondhatunk. De hová vezet mindez? Valóban boldoggá tesz? Amikor őszintén önmagadba nézel, hogy érzed magad ezektől? Jó-e, ha eléred a vágyott eredményt, de közben másoknak ártasz vele? S még ha tiszta lelkiismerettel érjük is el a fent említetteket, valójában mind csak átmeneti jóérzést keltenek. Idővel ismét valami újat, többet akarunk. Lehet, hogy érdemes a külsőségek helyett inkább belső világunkra, a belső értékekre figyelni. A
„mit érek el” helyett, a „milyen ember vagyok”
kérdésén dolgozni.
Patanjali jóga-szútrái – a jóga tudományának egyik legismertebb írása – 8 lépcsőfokot ír le, amelyek mentén személyes fejlődésünk érdekében haladhatunk. Ebből az első kettő a yama és niyama szabályai, azaz a szociális és személyes előírások, követendő értékek. Mindegyik 5-5 pontot foglal magába.
Yama:
• ahimsa – nem ártás
• satya – igazmondás
• asteya – nem lopás, becsületesség
• brahmacharya – önkontroll
• aparigraha – felhalmozás, birtoklás és ragaszkodás nélküliség
Niyama:
• saucha – tisztaság
• santosa – megelégedettség
• tapas – önfegyelem, mértékletesség
• svadhyaya – önismeret, önképzés
• isvarapranidhana – önátadás, hit Istenben/valamilyen magasabb rendű erőben
Ha megfigyeljük, akkor a yama pontjai a szociális, közösségi élet során betartandó értékeket foglalják magukba, míg a niyama előírásai az egyéni, személyes fejlődésünk érdekében követendőek. Az egyes elvek megvalósítására szóban, gondolatban és cselekvésben is törekednünk kell. Ami nem könnyű. Tekintve, hogy a tíz közül már egy kivitelezése is nagy kihívást jelent. Nézzük meg kicsit közelebbről, melyik mit takar pontosan, hogyan közelítsük meg őket.
Szociális alapelvek
A „nem ártás” nemcsak erőszakmentességet jelent, hanem olyan életet, amellyel minél kevesebb kárt okozunk, empátiával fordulunk környezetünk és mások felé. És ne feledkezzünk meg önmagunkról sem! Hányszor bántjuk magunkat értelmetlenül, rágódunk feleslegesen?
Ne ártsunk saját magunknak sem!
Igazmondás. Ez nemcsak azt jelenti, hogy nem hazudunk, de azt is, hogy nem hallgatjuk el igazságot. A satya ezen kívül magába foglalja az egymás iránti tisztelet is, a féltékenység és irigység kerülését, megbocsátást, szerénységet. De talán ami a legfontosabb, hogy legalább önmagunkkal próbáljunk meg őszinték lenni.
A „nem lopás” viszonylag egyszerűen érthető. A becsületesség magába foglalja azt is, hogy más szavait, gondolatait, ötleteit sem tulajdoníthatjuk magunkénak.
Az önkontrollt szokták önmegtartóztatásnak is fordítani. Ezen elv lényege, hogy ne hagyjuk, hogy ösztönkésztetéseink, szexuális vágyaink, éhségünk, szomjúságunk irányítson, helyette mi magunk uralkodjunk önmagunk felett.
A „nem birtoklás” és „nem ragaszkodás” teljesítése nehéz kihívás a fogyasztói társadalomban, amely folyamatosan arra sarkall, hogy mindenből még többet, újat, jobbat vegyél. Belegondoltál már, hogy mennyi, de tényleg mennyi olyan dolgod van, amire nincs is szükséged? A dolog másik része a ragaszkodás. Mennyire el tudunk keseredni, ha elveszítjük kedvenc tárgyainkat! Részben érthető a bánat, de mennyivel egyszerűbb lenne, ha boldogságunk nem materiális javainktól függne. Már ennek tudatosítása is sokat segíthet.
Személyes alapelvek
A saucha a külső-belső tisztaságra egyaránt utal. Testünk és környezetünk tisztán tartása mellett elménk, azaz gondolataink és érzelmeink tisztaságára is figyelnünk kell. Ez már nem olyan egyszerű, de
érdemes beiktatni egy „mentális porszívót”, és tudatosan eltávolítani a káros gondolatokat és érzelmeket.
A megelégedettség szintén nagyon fontos. Az esetek többségében csapongó vágyaink, céljaink vezérelnek minket, és elfelejtünk belegondolni, hogy minden nehézség ellenére milyen jó sorsunk is van valójában. Mennyi mindent elértünk már. A megelégedettség és elfogadás megnyugvást szül. Nem jobb-e ez, mint folyamatosan futni valamilyen ábránd után?
A tapas az önfegyelem gyakorlása. Sok olyan dolog van életünkben, amiről tudjuk, mit kellene tennünk és mégsem tesszük. Például „nem kéne annyi kávét innom”, „többet kellene sportolnom”. Határozd el magad egy rövid időszakra (néhány napra, egy hétre) egy bizonyos cselekvés kivitelezésére, vagy éppen valami elhagyására. Ha a kijelölt idő alatt ezt tudod tartani, az sikerélménnyel tölt el, megerősít igyekezeted. Szép lassan fejlesztheted a saját akaratod, önkontrollod ahelyett, hogy kedvezőtlen szokások áldozata lennél.
A svadhyaya jelenti egyfelől az igyekezetet önmagad megismerésére, másfelől tanulást, önképzést is. Fontos, hogy időt fordíts magadra, amikor teljesen egyedül vagy, és önmagaddal beszélgetsz. Hisz saját magunk megismerése a boldog élet alapja. Hogyan is lehetnék boldog, ha nem tudom, ki vagyok, mit szeretnék, merre haladok?
Az utolsó pont: „önmagad átadása Istennek”. Nem kell azonban, hogy istenhívő legyél, ez az irányelv arra utal, hogy bármiben is hiszel – legyen az valamilyen isten vagy önmagad –, higgy, és bízz a sorsodban. Ez erőt ad a nehézségek idején is.
Szép, szép, de hogyan és miért...?
Valószínűleg az előírások egy részét többé-kevésbé követjük a mindennapjaink során, a pontok végigolvasása mégis kissé riasztó lehet. Hogyan is lennénk képesek ennyi minden betartására egyszerre? És egyáltalán van-e értelme, mennyivel lesz jobb?
Valóban nagyon nehéz minden elvre odafigyelni. Így itt is, mint minden más kezdetekor, lépésenként haladjunk. Válassz ki egy elsőre szimpatikus értéket, és határozd el, hogy néhány napig ennek betartására fogsz törekedni. Minden nap végén gondold át, sikerült-e megvalósítani, mik voltak a legnagyobb kihívások, hogyan fejlődhetnél tovább. Később áttérhetsz, vagy az előzőhöz társíthatsz egy újabb pontot, és gyakorolhatsz tovább.
Patanjali szerint egy-egy yama vagy niyama tökéletes megvalósítása különleges erőket, képességeket ad. Ha tökéletes szintig nem is jutunk, de ezen értékek követése mindenképpen segíti lelkiismeretünk tisztaságát, nyugodtságát, növeli önbecsülésünk, önértékelésünk. Egyszerűbb, tisztább lesz mindennapi életünk, elfogadás és megelégedettség érzése tölt majd el. Nem azzal azonosítjuk magunkat, hogy mit értünk el, hanem a jelen minőségére fókuszálunk, hogy milyen emberként nyilvánulunk meg egy-egy helyzetben.
Nő az önmagunk és az egymás iránti odafigyelésünk és szeretetünk.
Egy próbát mindenképp megér.
